Mélyen a koponya központi részében található a csontváz egyik anatómiailag legösszetettebb csontja - a sphenoid (fő) csont, amelynek testében a sphenoid sinus (más néven fő vagy sphenoidális). Ellentétben a másik három légüreggel (maxilláris, frontális és ethmoid), a sphenoid sinus nincs párosítva, bár egy septum osztja két aszimmetrikus részre. A nasopharynx felett elhelyezkedő szfenoidális sinus a hátsó paranasalis traktushoz tartozik. A kis nyílásoknak (sipolyoknak) köszönhetően kommunikál az úgynevezett sphenoidális zsebbel, majd a felső orrjárattal.
A sphenoiditis okai
A sphenoiditis vagy a sphenoidalis sinusitis a fő üreg nyálkahártyájának akut vagy krónikus gyulladása.
A betegség kórokozói fertőzések: vírusok, gombák, baktériumok (főleg staphylococcus és streptococcus).
Vagyis a sphenoiditis lehet influenza, mandulagyulladás vagy akár egyszerű, kezeletlen nátha következménye is. Más orrmelléküregekkel összehasonlítva azonban akut légúti megbetegedések esetén a fő üreg területe a legkevésbé érzékeny a gyulladásos folyamatokra, és károsodás esetén gyorsan normalizálódik. Annak érdekében, hogy a betegséget okozó szervezetek elkezdjenek pusztító hatást kifejteni ezen az osztályon, bizonyos kedvező feltételek szükségesek:
- az anasztomózis anatómiai szűksége vagy kis mérete;
- rendellenes fejlődés a kialakulás során vagy trauma következtében bekövetkező változások (vezetékek hiánya vagy túlnövekedése, görbületek, további septák);
- mindenféle formáció (polipok, ciszták, daganatok) megjelenése;
- idegen testek behatolása éles lélegzettel (túl széles anasztomózis miatt).
A sphenoiditis lefolyásának jellemzői
A legtöbb esetben az orrmelléküregben lévő nyálkahártya gyulladását kiváltó fertőzés más orrmelléküregekből vagy orr- és garatüregekből (gyakran a nasopharyngealis mandulákból) kerül oda. A fenti állapotok fennállása esetén, amelyek a kommunikáló kimenet szűküléséhez vezetnek, a légmozgás akadályozott, és a fertőzés kedvező környezetbe kerül a progresszióhoz.
Az elhúzódó gyulladás következménye a nyálkahártya beszivárgása és ödémája, majd a kiválasztó csatorna elzáródása.
Ezenkívül az oxigénhiány miatt anaerob fertőzés alakulhat ki, ami hozzájárul a genny megjelenéséhez.
Ennek eredményeként a csatorna teljes elzáródása esetén a gennyes váladék teljesen kitöltheti a sphenoid sinusot.
Sokkal ritkábban a fertőzés behatol a fő üregbe a sphenoid csont károsodása miatt. Ez a szifilisz, a tuberkulózis vagy az osteomyelitis csontos formájával történik.
A fő csont elpusztításával a fertőzés fokozatosan behatol a nyálkahártya vastagságába, gyulladást és ödémát okozva.
Ezenkívül a sphenoiditis a kórokozók közvetlen érintkezése nélkül is előfordulhat a nyálkahártyával. A nasopharynx elhúzódó gyulladása esetén a csökkent immunitás hátterében és megfelelő gyógyszeres kezelés nélkül fennáll a nasopharyngealis nyálkahártya súlyos duzzanata veszélye. Ez az ödéma pedig kívülről eltömíti a sphenoid sinus anasztomózisát, megakadályozva a normális légcserét. Az üregben felhalmozódó szén-dioxid a nyálkahártyára kezd pusztító hatást gyakorolni, aminek következtében megindul a gyulladásos folyamat.
A sphenoiditis tünetei
A sphenoiditist nem könnyű diagnosztizálni, mivel a betegség gyakran kifejezett specifikus tünetek nélkül halad. A kezelés hiánya azonban súlyos következményekkel járhat. Az a tény, hogy az ék alakú sinus veszélyes közelségben található az olyan anatómiai struktúrákhoz, mint az agyalapi mirigy, a hipotalamusz, a látóidegek és a nyaki artériák. A sinus felső és oldalsó falain keresztül a kórokozók behatolhatnak a koponyaüregbe, és súlyos rendellenességeket okozhatnak, beleértve a látóideggyulladást, az agyhártyagyulladást vagy az agytályogot.
A sphenoiditis fő tünetei a következők:
- fejfájás;
- neurológiai (asthenovegetatív) megnyilvánulások;
- nyálkahártya-gennyes váladékozás az orrból vagy a torok hátsó részéből;
- szaglás és látás romlása.
A fejfájás gyakran a sphenoiditis első klinikai megnyilvánulása. A fő sinusban a folyadék és a levegő felhalmozódása, valamint az elhúzódó gyulladás miatti toxinok beszivárgása hozzájárul a csontszerkezetekre és szövetekre nehezedő nyomás növekedéséhez.
A sinus kimeneti csatorna elzáródásának mértékétől függően a beteget mérsékelt vagy erős fájdalom zavarhatja. Általában a betegek eleinte állandó sajgó fájdalomról panaszkodnak a fej közepén, de idővel ez a nyakszirtben lokalizálódik. Magasabb környezeti hőmérséklet és száraz levegő esetén a kellemetlen érzések fokozódhatnak. Ha a fejfájás a sphenoiditis tünete, azt nem lehet fájdalomcsillapítókkal enyhíteni.
Ezenkívül a sphenoiditis asthenovegetatív tüneteken keresztül nyilvánulhat meg, például:
- csökkent étvágy;
- szédülés;
- memóriazavar;
- alvászavar;
- enyhén emelkedett hőmérséklet (37,1-37,9 fok);
- gyengeség és rossz közérzet.
A betegség ilyen megnyilvánulása annak a ténynek köszönhető, hogy a sphenoidális üreg a központi idegrendszer struktúráinak közvetlen közelében van. Az elhúzódó gyulladás és a nyálkahártya-sejtek pusztulása miatt számos méreganyag jut be az agyalap idegszövetébe, és ezzel okozza a fenti tüneteket.
Ami a kóros váladékozást illeti, a betegben a fertőzött folyadék felhalmozódása miatt jelennek meg a fő sinusban. Általában a nyálkahártya tömege először kiválasztódik, majd a fertőzés kialakulásával gennyes váladék jelenik meg, amely a kiömlőnyíláson keresztül a garat hátsó része mentén távozik. A kiszáradás során a gennyes váladék kéreggé alakul, ezért a betegek gyakran panaszkodnak a nasopharynx mélyén jelentkező kellemetlenségekre, és megpróbálják kiköszörülni a torkukat. A kellemetlen érzések mellett egy személy szagot vagy ízt is érezhet a szájában.
Végül a betegek gyakran panaszkodnak a szaglás és a látás romlásáról. Ha a gyulladásos folyamat túlmutat a sphenoid sinuszon, akkor képes befolyásolni az orr szaglóreceptorait és a látóideg rostjait.
Ennek eredményeként egy személy abbahagyhatja a szagok helyes érzékelését, és elveszítheti látásélességét, vagy kettős látást érezhet.
A sphenoiditis diagnosztikája
Tartós fejfájás és nyálkahártya-gennyes váladékozás esetén az orrból vagy a garatfal mentén a betegnek fül-orr-gégészhez kell fordulnia. Az orvosnak meg kell vizsgálnia és ki kell kérnie a beteget, hogy azonosítsa a sphenoiditis további tüneteit. A betegség diagnosztizálásának hatékony módszere a rhinoscopia, amely lehetővé teszi az orrjáratok, az orrüreg nyálkahártyájának, a garat boltozatának és a lágy szájpadlás felületének vizsgálatát. A diagnózis felállításához számítógépes tomográfiát is végeznek, amely pontosan megjeleníti az összes orrmelléküreg állapotát.
Sphenoiditis kezelése és műtétje
Az otolaryngológus következő lépései a sphenoiditis diagnosztizálása után: a betegség kórokozójának megszüntetése, a nyálkahártya ödéma és az anasztomózis eltávolítása, valamint a fő sinus kiáramlásának javítása.Általában az orvos szisztémás (injekciók vagy tabletták formájában) és helyi (cseppek formájában) antibiotikum-terápiát ír elő. A duzzanat enyhítésére gyakran érszűkítő cseppeket szednek.
Ha a konzervatív kezelési módszerek nem hozzák meg a kívánt eredményt, akkor a kezelést műtét kíséri.
Az endoszkópos műtét lehetővé teszi a szakember számára, hogy szabadon megközelítse a sinus anastomosisát, kiterjessze és fertőtlenítse az üreget. Mivel azonban maga a fertőzés nem játszik döntő szerepet a sphenoidalis sinusitis kialakulásában, szükség lehet műtétre a fő sinus kitágult septumának helyreállítására.
Tekintettel arra, hogy az orrmelléküreg-gyulladások, így a sphenoidális arcüreggyulladás is többnyire legyengült immunrendszer hátterében alakul ki, az orvosok általában azt javasolják, hogy fordítsanak figyelmet a szervezet immunrendszerének erősítésére is.
Cisztás elváltozások az ék alakú sinusban
A sphenoidális sinusitis mellett a cisztás formációk megjelenése negatív hatással van a fő üregre. És bár a ciszták leggyakrabban a frontális (80%) és az ethmoid (15%) melléküregekben képződnek, az esetek 5% -ában továbbra is a maxilláris és a sphenoid sinusokat érintik.
Ez akkor történik, amikor a nyálkahártya mirigyeinek csatornái eltömődnek, és az általuk termelt titok felhalmozódik a mirigyben, kitágítva a falait.
Idővel ez a vérrög cisztává alakul. Tartalma lehet: nyálkás (a legtöbb esetben), gennyes, savós és légies.
Az ék alakú sinus ciszta diagnózisa és tünetei
A sphenoid sinus cisztát ritkán észlelik közvetlenül megjelenése után, mivel csak az orrmelléküregek vagy az agyi struktúrák számítógépes tomográfiájával lehet kimutatni. Ebben az esetben még az otolaryngológus rendszeres vizsgálata sem segít a diagnózis felállításában. A helyzetet az is bonyolítja, hogy gyakran a betegség (főleg eleinte - több évig) szinte tünetmentes.
A sphenoidális sinus cisztás patológiájának fő klinikai megnyilvánulásai a következők:
- fejfájás az occipitalis régióban;
- szédülés és hányinger;
- sinus nyomás;
- látás károsodás.
Mivel az idő múlásával a ciszta növekszik, és elkezdi nyomni a nyálkahártyát és a falakat, a sinus fokozatosan megnyúlik, és patológiás változások következnek be, amelyek befolyásolhatják és negatívan befolyásolhatják a szomszédos anatómiai struktúrákat.
A sphenoid sinus cisztás patológiáinak kezelése
Napjainkban a műtéti eltávolítás mellett a cisztás patológiák gyógyszeres kezelését is alkalmazzák. A hatékony terápia azonban csak a betegség korai szakaszában lehetséges. A tünetek hiánya miatt a betegek általában nem tudnak azonnal a ciszta létezéséről, és orvosi segítséget kérnek, amikor a neoplazma lenyűgöző méretet ér el. Ezenkívül a gyógyszerek csak lelassítják a ciszta növekedését, de nem gyógyítják meg teljesen a patológiát, és nem akadályozzák meg a visszaesés kockázatát. Így a kezelés leghatékonyabb módja az endoszkópos berendezéssel végzett műtéti eltávolítás.
Sebészeti beavatkozás csak akkor történik, ha a betegnek kifejezett tünetei vannak, vagy fennáll a szövődmények veszélye. Feltéve, hogy a fül-orr-gégész véleménye szerint a ciszta nem zavarja a sphenoidális sinus normális működését, és a betegség tünetmentesen halad, nem szükséges a daganat eltávolítása. Ebben az esetben a pácienst rendszeresen ellenőrizni kell az ENT orvosával.
