Hogyan vizsgáljuk meg a torkot és a gégét?

A gégeelváltozás diagnózisához teljes kivizsgálás szükséges. Tartalmazza az orvosi vizsgálatot, az anamnesztikus információk elemzését, amely alapján további laboratóriumi és műszeres kutatásokat írnak elő. A leginformatívabb diagnosztikai módszernek a gége MRI-jét tekintik, de a vizsgálatot röntgen és endoszkópos módszerrel (direkt laryngoscopia) is végezzük.

Az MRI előnyei

Magas információtartalma, non-invazivitása és fájdalommentessége miatt a vizsgálat elterjedt az orvosi gyakorlatban. Az eljárás maximális mennyiségű információt nyújt a lágyszövetek, erek, nyirokcsomók, porcszerkezetek állapotáról. Az információtartalom növelése intravénás kontrasztanyag segítségével lehetséges, amely tisztábban jeleníti meg az onkológiai, cisztás képződményeket.

A gége számítógépes tomográfiáját otolaryngológus, onkológus, sebész írja elő, hogy meghatározza a konzervatív vagy sebészeti irány kezelési taktikáját.

A tünetek közül, ha tomográfiát írnak elő, érdemes kiemelni:

• légszomj, nyelés;
• a hang rekedtsége;
• a nyak deformációja, amely vizuálisan észrevehető;
• fájdalom tapintás közben;
• orrdugulás orrmelléküreg-gyulladás hiányában, ami Thornwald-ciszta lehetséges jelenlétét jelzi;
• fejfájás, szédülés;
• lágy szövetek duzzanata.

A torok MRI-jének köszönhetően a következő kóros állapotokat és betegségeket diagnosztizálják:

1. a sérülések következményei cicatricial változások formájában;
2. idegen test jelenléte;
3. gyulladásos gócok, lymphadenitis;
4. tályog, flegmon;
5. cisztás formációk;
6. onkológiai betegségek.

Ezenkívül a gége tomográffal történő vizsgálata lehetővé teszi a betegség progressziójának dinamikájának nyomon követését, a kezelés hatásának értékelését, beleértve a posztoperatív időszakot is.

A tomográf nagy felbontása lehetővé teszi az onkológiai fókusz azonosítását a fejlődés kezdeti szakaszában

A torok MRI előnyei a következők:

1. ártalmatlanság, mivel a vizsgálatot mágneses mező segítségével végzik;
2. non-invazivitás, amely nem jelenti a szövetek integritásának megsértését, az üreges szervekbe való behatolást;
3. fájdalommentesség;
4. magas információtartalom 3D képrekonstrukciós lehetőséggel;
5. a jóindulatú és rosszindulatú daganatok megkülönböztetésének képessége.

Az MRI használatának korlátai a magas költségekkel és a csontszerkezetek tanulmányozásának szükségességével kapcsolatosak, amikor az MRI nem annyira informatív.

A diagnosztikára való felkészülés nem szükséges. A vizsgálat megkezdése előtt el kell távolítani a fémtartalmú ékszereket. A vizsgálat előtt 6 órával tilos enni, ha kontraszt alkalmazása várható.

A torok MRI ellenjavallatai közül érdemes megjegyezni:

• pacemaker jelenléte;
• fém protézisek;
• fémdarabok a testben;
• terhesség (1) trimeszter.

Fémelemek jelenlétében az emberi testben, amikor mágneses térnek vannak kitéve, valamelyest elmozdulhatnak a helyükről. Ez növeli a környező struktúrák és szövetek sérülésének kockázatát.

A laringoszkópia jellemzői

A laringoszkópia olyan diagnosztikai technikákra utal, amelyek lehetővé teszik a gége, a hangszálak vizsgálatát. Többféle kutatás létezik:

1. közvetett. A diagnosztikát orvosi rendelőben végzik. Az oropharynxban egy kis tükör található. Egy reflektor és egy lámpa segítségével egy fénysugár a szájban lévő tükröt éri és megvilágítja a gégét. Manapság az ilyen laringoszkópiát gyakorlatilag nem használják, mivel információs tartalomban lényegesen rosszabb, mint az endoszkópos módszer.
2. Közvetlen - rugalmas vagy merev fibrolaryngoscope segítségével történik. Ez utóbbit gyakran használják a műtét során.

A laringoszkópia indikációi a következők:

• a hang rekedtsége;
• fájdalom az oropharynxban;
• nyelési nehézség;
• idegen tárgy érzése;
• vér keveréke a köpetben.

A módszer lehetővé teszi a gége szűkületének okának megállapítását, valamint a sérülés utáni károsodás mértékének felmérését. A közvetlen laringoszkópiát (fibroszkópiát) általában idegen tárgyak eltávolítására, biopsziás anyag felvételére vagy polipok eltávolítására végzik.

Az indirekt laringoszkópiát éhgyomorra végezzük, hogy elkerüljük az aspirációt (a gyomortartalom légutakba jutását). Kivehető fogsor is szükséges.

A gége közvetlen endoszkópiáját általános érzéstelenítésben, éhgyomorra végezzük, miután összegyűjtött néhány információt a pácienstől, nevezetesen:

• allergiás reakciók jelenléte;
• rendszeres gyógyszerbevitel;
• szívbetegségek;
• a véralvadás megsértése;
• terhesség.

Az ellenjavallatok közé tartozik

• a szájüreg, epiglottis, oropharynx fekélyes elváltozása a magas vérzésveszély miatt;
• súlyos szív-, légzési elégtelenség;
• a nyak súlyos duzzanata;
• gégeszűkület, hörgőgörcs;
• ellenőrizetlen magas vérnyomás.

A közvetett vizsgálatot ülő helyzetben végezzük. A beteg kinyitja a száját, a nyelvet szalvétával tartják a helyén, vagy spatulával rögzítik.

A gag reflex elnyomására az orvos érzéstelenítő oldattal öntözi az oropharynx nyálkahártyáját.

Az oropharynxban egy kis tükör található, amely után kezdődik a gége és a szalagok vizsgálata. Fénysugár visszaverődik egy refraktorról (az orvos homlokára rögzített tükör), majd a szájüregben lévő tükörről, amely után megvilágítják a gégét. A hangszálak megjelenítéséhez a páciensnek ki kell ejteni az "A" hangot.

A közvetlen endoszkópos vizsgálatot általános érzéstelenítésben, műtőben végezzük. A páciens elalvása után merev gégetükröt helyeznek be a szájüregbe, amelynek végén világítóeszköz van. Az orvosnak lehetősége van megvizsgálni az oropharynxot, a szalagokat, vagy eltávolítani egy idegen testet.

Közvetlen vizsgálat során a beteg tudatának megőrzése mellett az oropharynx nyálkahártyáját érzéstelenítővel kell öblíteni, az orrjáratokba érszűkítőt kell csepegtetni. Ezt követően a flexibilis laringoszkópot az orrjáraton továbbítjuk.

Az eljárás időtartama körülbelül fél óra, utána két órán keresztül nem ajánlott enni, inni, köhögni vagy gargarizálni. Ez megakadályozza a gégegörcsöt és a fulladást.

Ha a laringoszkópia során a műtétet polip eltávolítása formájában hajtották végre, be kell tartani az orvos ajánlásait a posztoperatív időszak kezelésére.

A laringoszkópia után hányingert, nyelési nehézséget vagy rekedtséget tapasztalhat.

Biopszia lefolytatása során a nyálban a vér keveréke jelenhet meg a vizsgálat után.

A szövődmények kockázata a vizsgálat után nő a légutak daganatképződéssel történő elzáródása, polip, epiglottis gyulladás esetén. Biopszia után vérzés, fertőzés vagy légúti károsodás léphet fel.

A vizsgálat eredményei szerint az orvos diagnosztizálhatja a gyulladásos betegségeket, felismerheti és eltávolíthatja az idegen testet, felmérheti a traumás sérülés súlyosságát, onkológiai folyamat gyanúja esetén biopsziát készíthet.

Röntgen a gégebetegségek diagnosztizálásában

A torok patológiáinak diagnosztizálására az otolaryngologyban leggyakrabban ultrahangot és tomográfiát használnak.A modern műszeres vizsgálati módszerek elérhetősége ellenére a gége röntgenfelvételét is alkalmazzák, bár ez nem túl informatív technika.

Általában röntgenfelvételeket végeznek olyan betegeknél, akik nem használhatják a laringoszkópiát. A röntgendiagnosztika nem igényel előkészületet. Röntgenfelvételeket készítenek egyenesen, oldalirányban, valamint elülső és hátsó.

Figyelembe véve, hogy egy bizonyos vetítésben képet kell készíteni, a pácienst az oldalára vagy a mellkasára helyezik. A kutatás a következőképpen történik:

1. egy röntgencső nyalábot hoz létre;
2. a sugárzás különböző sűrűségű szöveteken halad át, aminek következtében többé-kevésbé sötét árnyékok jelennek meg a képen.

Az izmok jól átengedik a sugárzási fluxust. A nagy sűrűségű csontok elzárják útjukat, ezért a sugarak nem jelennek meg a filmen. Minél több röntgensugárzás éri a képet, annál intenzívebb az árnyék színe.

Az üreges szerkezeteket fekete árnyalat jellemzi. Az alacsony radiológiai áteresztőképességű csontok fehéren jelennek meg a képen. A lágy szövetek változó intenzitású szürke árnyalattal jelennek meg. A jelzések szerint kontrasztosítást alkalmaznak, ami növeli a módszer információtartalmát. A kontrasztanyagot spray formájában az oropharynx nyálkahártyájára permetezzük.

A kép a gége röntgenanatómiáját értékeli. Oldalnézetből sok anatómiai struktúra látható, mint például a nyelvgyökér, a hasüreg csont teste, az epiglottis, a ligamentus apparátus (vokális, epiglottis-arytenoid), a kamrai redő, a gége előcsarnoka, valamint a gége mögött lokalizált Morgagni kamrák és a garat.

A gége kiváló minőségű radiográfiája lehetővé teszi az orvos számára, hogy felmérje az üreges szervek lumenének átmérőjét, a glottis, a szalagok motoros képességét és az epiglottist.

A porcos struktúrák rosszul tükrözik a sugárzást, ezért gyakorlatilag nem jelennek meg a képen. A meszesedés során kezdenek megjelenni, amikor a kalcium lerakódik a szövetekben.

16-18 éves korban a meszesedés a pajzsmirigyporcban, majd a gégeporc többi részében következik be. 80 éves korig a porcos struktúrák teljes meszesedését észlelik.

A röntgennek köszönhetően diagnosztizálják a szerv elmozdulását, alakváltozását és a lumen csökkenését. Ezenkívül idegen testek, cisztás képződmények, jóindulatú vagy rosszindulatú onkopatológiák jelennek meg.

A jelzések közül kiemelendő:

• traumás sérülés;
• légcső szűkület diftériával;
• vegyi, termikus égés;
• a hangszalagok mozgásának megsértése.

Az ellenjavallatok közé tartozik a terhesség, azonban védőfelszerelés használata esetén a kutatás engedélyezhető.

A klinikai kép alapján az orvos meghatározza, hogy a gége vizsgálatának mely módszerei lesznek ebben az esetben a leginkább informatívak. Az átfogó vizsgálatnak köszönhetően a patológia a fejlődés korai szakaszában diagnosztizálható. Ez lehetővé teszi az optimális terápiás kurzus kiválasztását és a teljes gyógyulás elérését.