Az akut savós (exudatív) középfülgyulladás egy savós gyulladásos folyamat, amely az Eustach-cső nyálkahártyáját és a dobüreget érinti. A fül-orr-gégészeti betegség az eustachitis kialakulása és a dobüregben felhalmozódó savós folyadékgyülem miatt fordul elő.
A patológia kialakulásának kulcsfontosságú patogenetikai tényezője az Eustachianus cső diszfunkciója, amely a vízelvezető és szellőztető funkcióinak megsértésével jár. A betegség kialakulásának egyik jellemzője a viszkózus váladék felhalmozódása a fül üregében, ami kellemetlen érzést és növekvő halláskárosodást okoz.
Etiopatogenezis
Kísérleti vizsgálatok során a szakemberek megállapították, hogy a szekréciós középfülgyulladás patogenezisében az Eustachianus cső működésének zavarai a döntő tényező. Szellőztető funkciójának megsértése miatt negatív nyomást hoz létre a dobüregben, ami a savós effúziók felhalmozódásának fő oka.
Egy kórszövettani vizsgálat során kiderült, hogy a hurutos folyamatok a fülüreg és a hallócső nyálkahártyájának belső rétegeinek kollagenizálódásához vezetnek. Megfigyelhető a csillós hám metaplasiája és fokozott limfociták beszűrődése is. Ebben a tekintetben a nyálkahártyák szekréciós funkciója megszakad, ami a folyékony szekréció túltermeléséhez vezet.
Az akut savós középfülgyulladás kialakulásának kezdeti szakaszában a dobüregben lévő folyékony váladék nem tartalmaz patogén mikroorganizmusokat. Az általános immunitás csökkenésének hátterében azonban, amelyet az Eustachianus-cső diszfunkciója vált ki, az opportunista mikroorganizmusok aktívan fejlődnek. Ezt követően a fülben lévő savós vagy nyálkás folyadék zavarossá és gennyessé válik. Állagának, színének és illatának változása mindig bakteriális, gombás, ritka esetekben vírusos flóra kialakulását jelzi.
A savós középfülgyulladás okai
A fülpatológia kialakulása a szervezet helyi vagy általános ellenállásának megsértésén alapul, amelyet a tubuláris diszfunkció támogat. A kóros elváltozások oka fertőző betegségek lehetnek, amelyek a szervezet reaktivitásának csökkenéséhez vezetnek. Az antibiotikumok irracionális alkalmazása, amely hozzájárul a mérgezéshez és ennek megfelelően a hallócső barrier funkciójának csökkenéséhez, szintén az immunitás meghibásodását idézheti elő.
A szekréciós középfülgyulladás megjelenéséhez hozzájáruló fő tényezők a következők:
- a hallásszerv nyálkahártyájának szerkezetében bekövetkezett változások, amelyeket általános fertőzések kialakulása vált ki;
- csökkent izomtónus, ami az Eustachianus cső diszfunkciójának kialakulásához vezet;
- a középfülgyulladás korai vagy nem hatékony kezelése;
- az orrsövény görbülete és koponyatrauma;
- az Eustachianus cső szájának elzáródása cicatricialis elváltozásokkal, adenoid növekedéssel stb.
Az óvodáskorú gyermekeknél a betegséget leggyakrabban vasomotoros rhinitis, krónikus adenoiditis vagy rhinosinusitis provokálja.
Tüneti kép
A patomorfológiai vizsgálat eredményeit, valamint a fertőző és gyulladásos folyamatok fejlődésének dinamikáját figyelembe véve a szakember a betegség több szakaszát is meghatározhatta. Ez lehetővé tette a differenciáldiagnosztika gyors elvégzését a diagnózis felállításakor, és ennek megfelelően a fülpatológia kezelésének pontos meghatározását.
Az akut exudatív középfülgyulladás kialakulásának 4 szakasza van:
- hurutos (eustachitis) - a hallójárat elzáródása, amely az Eustachianus cső nyálkahártyájának ödémájához kapcsolódik. A dobüreg nyálkahártyájának levegőszívása következtében megnő a benne lévő vákuum, aminek következtében transzudátum képződik a fülben. Az eustachitis helyi megnyilvánulása a fül membránjának visszahúzódása a dobüregbe, ami autofónia és halláskárosodás kialakulásához vezet;
- szekréciós - nagy mennyiségű savós nyálka felhalmozódása a fül üregében. A középfülben a hámszövetek metapláziája van, ami miatt a nyálkahártyában megnő a kiválasztó mirigyek száma. Szubjektíven a kóros elváltozások megnyilvánulása a növekvő konduktív hallásvesztés és folyadéktranszfúzió érzése a fülben;
- nyálkahártya - a fül üregében lévő viszkózus váladék konzisztenciájának változása, amelyet a hallócsontok hangvezetésének romlása kísér. A folyékony váladék sűrűségének növekedése miatt a fülhártya perforációja következik be, aminek következtében a folyadék a hallójáratba áramlik;
- rostos - degeneratív változások a fülüreg nyálkahártyájában, ami a fülben lévő viszkózus váladék mennyiségének csökkenéséhez vezet. A nyálkahártyán a rostos szöveti átalakulások következtében összenövések képződnek, ami a halláskárosodás előrehaladásához vezet. A fülmembránban a cicatricial folyamatok adhezív középfülgyulladás kialakulásához vezetnek.
A csontokon és a dobhártyán rostos összenövések kialakulása esetén a halláskárosodás gyógyítása szinte lehetetlen.
Megkülönböztető diagnózis
A szekréciós középfülgyulladás szimptomatológiája átfedésben van más típusú fülbetegségek klinikai megnyilvánulásaival. Különösen a vezetőképes halláskárosodás és az autofónia kialakulása velejárója a labirinthitisnek, az otitis externa-nak, az otosclerosisnak stb. Egyes esetekben szükségessé válik a fülpatológia megkülönböztetése a középfül üregében kialakuló glomus daganattal.
A fül teljes vizsgálatához és a hallási zavar okainak meghatározásához a következő eljárásokat kell végrehajtani:
- az endoszkópia a legjobb módszer a hallójárat nyálkahártyájának állapotának és az adenoid vegetációk kialakulásának felmérésére;
- audiometria - a hallásérzékenység szintjének meghatározása, amely lehetővé teszi a halláskárosodás fejlettségi fokának meghatározását;
- A röntgen a fül üregében lévő szövetek állapotának áttekintő elemzése, amely lehetővé teszi a sejtes patológiák jelenlétének meghatározását, pl. daganatok és egyéb neoplazmák;
- Valsalva teszt - módszer a fül membrán mobilitásának és a perforációk jelenlétének meghatározására;
- A tomográfia egy számítógépes módszer a halántékcsontok állapotának és a középfül gyulladásának mértékének felmérésére.
A legtöbb esetben a betegeknél kétoldali akut exudatív középfülgyulladást diagnosztizálnak, amelyet mindkét fül nyálkahártyájának gyulladása jellemez. Időben végzett vizsgálat és kezelés esetén azonban a szakembereknek sikerül megállítani a hurutos folyamatokat, amelyek akár a jobb, akár a bal fülben kezdődnek. Ez megakadályozza a fertőzés hematogén terjedését és a második fül szennyeződését.
Terápiás módszerek
A középfülgyulladásban szenvedő betegek kezelésének taktikája az előfordulás okainak megszüntetéséből és a betegség klinikai megnyilvánulásainak megállításából áll.
A középfül szöveteinek morfológiai változásainak megelőzése és az Eustachianus cső munkájának normalizálása érdekében a következő eljárásokat hajtják végre:
- Eustach-cső katéterezés;
- magnetoterápia;
- endural fonoforézis;
- a membrán pneumomasszázsa;
- elektroforézis hormonális szerekkel;
- átfújva Politzeren.
Fontos! A gyógyszerek transztubális beadása komplikációkkal jár a hallójáratban fellépő gennyes váladék jelenlétében.
Az érintett szövetek vérellátásának javítása érdekében alkoholos oldatokkal ("Burov's Liquid", "Bór-alkohol") készült pamut turunda használható. Képesek fertőtleníteni a hallójáratot és normalizálni a vér mikrocirkulációját. Ez a nyálkahártyák intenzívebb táplálásához vezet a szükséges anyagokkal, ezáltal felgyorsítja a szövetek hámképződését.
Farmakoterápia
A konzervatív kezelés keretében farmakoterápiát alkalmaznak, amely gyulladáscsökkentő, antibakteriális és fájdalomcsillapító gyógyszerek alkalmazásán alapul. A standard kezelési rend olyan gyógyszereket tartalmazhat, mint:
- "Xilometazolin" - vazokonstriktor orrcseppek, amelyek normalizálják az Eustachianus cső vízelvezető funkcióját;
- A "Claritin" egy antiallergiás gyógyszer, amely eltávolítja a nyálkahártyák puffadását és enyhíti a gyulladást;
- A "Rinofluimucil" egy nyálkaoldó gyógyszer, amely segít a nyálka hígításában és eltávolításában;
- A "Nasonex" egy endonazális kortikoszteroid gyógyszer, amely normalizálja az intratimpanikus nyomást a fülben;
- Az "Augmentin" egy bakteriolitikus gyógyszer, amely megakadályozza a mikrobiális flóra kialakulását.
Serous otitis media esetén folyadék halmozódik fel a fülben, ami növeli a fülhártya perforációjának kockázatát. Az ENT-betegségek kezelésére ödéma-, gyulladáscsökkentő és bakteriosztatikus gyógyszerek alkalmazása szükséges.
