Minden a Riboxinról: használati utasítás és indikációk

Útmutató a Riboxin használatához

A Riboxin (nemzetközi nem szabadalmaztatott név - Inozin) a nem szteroid anabolikus gyógyszerek csoportjába tartozik, amelyek:

• antianginás (csillapítja az angina pectoris okozta mellkasi fájdalmat);
• antiaritmiás (az iontranszport javításával a sejtekben);
• antihipoxiás (megszünteti a szövetek oxigénéhezését);
• mérsékelt vérnyomáscsökkentő (vérnyomáscsökkentő) hatások.

A legtöbbet tanulmányozott gyógyszerhasználat a kardiológiában szívkoszorúér-betegségben szenvedő betegek rehabilitációjára, másodlagos megelőzésre (relapszus, a patológiák progressziója vagy szövődményei). Ezenkívül a Riboxint aktívan használják a sportban legális doppingként, mivel javítja az állóképességet és az erőnléti mutatókat.

A gyógyszer hatóanyaga és hatásmechanizmusa

A Riboxin hatóanyaga az inozin, az adenozin-trifoszforsav (ATP) prekurzora, amely az emberi szervezet fő energiaszubsztrátja. A szisztémás keringésbe behatolva (orális vagy parenterális beadás után) a gyógyszer reakciók sorozatán megy keresztül aromás szénhidrátok (ribóz) és hipoxantin képződésével.

Riboxin hatása:

• antihipoxiás hatás: áthatol az eritrociták (vörösvértestek) membránján, növeli az energiamolekulák koncentrációját és felgyorsítja az oxigén felszabadulását a megkötött formából. A szívbe történő gázszállítás javítja a szívizomsejtek anyagcsere-folyamatait, csökkenti a fájdalom súlyosságát;
• hepatotróp ("májvédelem") - a hipoxantin beépülése a szövet energiatartalékaiba javítja a szervek működését és a helyreállítási folyamatokat;
• hipotenzív (csökkenti a nyomást): az anyagcsere aktiválása az érfal sejtjeiben elősegíti az értágítók felszabadulását és az artériák lumenének tágulását;
• antiaritmiás - felgyorsítja a kalciumionok szállítását a kardiomiociták membránján keresztül, ami normalizálja a gerjesztési és repolarizációs folyamatokat a szívizomban;
• reparatív - felgyorsítja a nyálkahártya helyreállítási folyamatait az emésztőrendszerben;
• anabolikus - felgyorsítja a fehérjék szintézisét a szervezetben (a sportolók által használt fő jellemző).

A hipoxantin a purin metabolizmus (nukleotid lebontás) egyik szubsztrátja, melynek végterméke a húgysav. A Riboxin túladagolásával az utóbbi koncentrációja a vérben nő.

A gyógyszer összetétele, formája és adagolása

A Riboxin két fő formában kapható: szájon át és parenterálisan, hogy kényelmesen használható legyen különféle klinikai helyzetekben.

A készítmény összetételét és főbb jellemzőit a táblázat tartalmazza.

A Riboxin használati utasítása szerint a gyógyszer maximális napi mennyisége izolált - 2,4 gramm, amely 3 adagra osztható. Az adagolás gyakoriságát és az adagolást a kinevezési indikáció és az alkalmazott felszabadulási forma határozza meg.

Javallatok: miből és milyen célra?

A hatások és a biztonságosság széles skálája határozza meg a gyógyszer alkalmazását az orvostudomány különböző ágaiban. A Riboxin használatának leggyakoribb javallatai a következők:

• ischaemiás szívbetegség (CHD): stabil terheléses angina, diffúz kardioszklerózis;
• artériás magas vérnyomás (komplex kezelés részeként);
• kardiomiopátia (hipertrófiás, kitágult, restrikciós);
• ritmus- és vezetési zavarok (sinus és pitvari aritmiák, extrasystoles);
• rehabilitációs időszak szívinfarktus után;
• cirrózis és a máj zsíros degenerációja;
• alkoholos hepatitis;
• digitalis gyógyszerekkel történő mérgezés ellenszere (digitalis mérgezés);
• urokoproporfiria - a hemoglobinszintézis enzimatikus patológiája;
• egyetlen vesén végzett műtét (a hipoxantinnak renoprotektív hatása van mesterséges keringés esetén);
• a szemészetben: a látás javítása, a nyitott zugú glaukóma komplex kezelésének részeként;
• onkológiai gyakorlatban: leukopenia vérképzésének javítása (a csontvelő-besugárzás és a kemoterápia hátterében).

Intravénás beadásra

A gyógyszer injekciós formáját leggyakrabban a kardiológusok írják fel kórházi körülmények között. Az ampullákban lévő Riboxint a következőkre használják:

• a szívizom helyreállítási folyamatainak felgyorsítása szívroham után;
• fájdalom szindróma csökkentése angina pectoris esetén;
• jobb válasz az antiaritmiás terápiára;
• a kardiomiociták progresszív szklerózisának megelőzése szívkoszorúér-betegségben szenvedő betegeknél;
• digitálisz mérgezéssel;
• sebészeti (nefrológiai) gyakorlatban.

A gyógyszert intravénás beadásra használják, a Riboxin intramuszkuláris injekcióit a hatástalanság miatt nem írják elő (lassan felszívódik és szétesik).

A gyógyszer parenterális formájának ajánlott adagjai:

1. Cseppentő (lassú injekció, 60 csepp / perc sebességgel, 250 ml 5% -os glükóz oldattal hígítva): 1 nap - 10 ml 2% Riboxin. Nemkívánatos következmények hiányában - másnaptól 20 ml - naponta 1 alkalommal. A tanfolyam időtartama 10-15 infúzió.
2. Bolus (sugaras injekció hígítás nélkül) legfeljebb 400 mg / nap szívritmuszavarok és vese beavatkozások esetén. Az egyszeri használat során megengedhető maximális adag 1200 mg.

A tabletták bevételéhez

A Riboxin orális formája hosszú távú (legfeljebb 3 hónapos) beadásra szolgál az alábbi betegeknél:

• ischaemiás szívbetegség (krónikus formái);
• kardiomiopátiák;
• cirrózis és más, alkohollal való visszaéléshez kapcsolódó májpatológiák;
• látásromlás glaukóma és más állapotok esetén.

A gyógyszer ajánlott adagja az első napon: 1 tabletta (kapszula) naponta 3-4 alkalommal. Ha a válasz igen - 2 tabletta naponta háromszor.

A károsodott purin-anyagcsere (urokoproporfiria) betegek számára a Riboxin 1 kapszulát naponta 4 alkalommal 3 hónapig írják fel.

Ellenjavallatok

A Riboxin a gyógyszertárakban receptre kapható metabolikus szerek csoportjába tartozik. A gyógyszer ellenőrizetlen hosszú távú alkalmazása szisztémás anyagcserezavarokhoz vezet.

Azon állapotok listája, amelyekben a Riboxin ellenjavallt:

• túlérzékenység (allergia) bármely összetevővel szemben;
• 18 éves korig (a gyógyszer gyermekeknél történő alkalmazását nem vizsgálták, ezért csak felnőttek számára ajánlott);
• terhesség és szoptatás (szoptatás) egy nőnél;
• a vesék patológiája (a gyógyszer vízben való oldhatósága és a vizelettel való részleges kiválasztódása megköveteli a kiválasztó rendszer normál állapotát a túladagolás elkerülése érdekében);
• köszvény és más állapotok, amelyeket a vér húgysavtartalmának növekedése kísér.

Cukorbetegségben szenvedő betegeknek figyelembe kell venniük, hogy 1 Riboxin tabletta 0,06 kenyéregységet tartalmaz.

Mellékhatások

A Riboxin szedésének nemkívánatos következményei elsősorban a szervezet általános reakcióihoz kapcsolódnak a gyógyszerek szedésére:

• allergiás reakciók: bőrpír, viszkető kiütés (hagyja abba a gyógyszer szedését, és tájékoztassa kezelőorvosát a mellékhatásról);
• fejfájás (a vérnyomás csökkenése miatt az agy ereiben);
• cardiopalmus;
• artériás hipotenzió;
• hányinger és hányás;
• álmatlanság;
• csökkent étvágy és motiválatlan fogyás;
• a köszvény súlyosbodása.

Az injekció beadási módjával a betegek gyakran panaszkodnak az injekció beadásának helyén jelentkező általános gyengeségre és bőrpírra.

Ihatok Riboxint megelőzés céljából?

A domináns kardiotróp hatású metabolikus szereket az alapbetegség komplex terápiájaként írják fel, amely a szövődmények megelőzését is jelenti.

A gyógyszer szisztematikus beadása megengedett a maximális hosszú távú (legfeljebb 3 hónap) időtartamon belül, az adagolási szabályok betartásával a betegeknél:

• a látásromlás első jelei (a progresszió megelőzése);
• az ischaemiás szívbetegség krónikus formája a szívinfarktus megelőzésére;
• alkoholos hepatitis (cirrhosis elkerülése).

A lehetséges mellékhatásokra és az adag kiválasztásának szükségességére való tekintettel azonban javasolt orvoshoz fordulni.

Leggyakrabban a Riboxin anabolikusként történő ellenőrizetlen használatát a sportolók gyakorlatában rögzítik.

Analógok és helyettesítők

A modern gyógyszerpiac a páciensnek a megjelenésben és árban eltérő gyógyszeranalógok listáját kínálja:

• tabletta formák: Riboxin Avexima, Riboxin-Lect, Ribonosin;
• injekciós oldat: Inosie-F, Inosin-Eskom.

Ha a Riboxin ellenjavallatok vannak, akkor javasolt hasonló hatású helyettesítőt választani az alapbetegség komplex terápiájához.

A kardiológiai gyakorlatban leggyakrabban használt metabolikus szerek:

• Panangin, Asparkam - magas káliumtartalmú gyógyszerek, amelyeket ritmus- és vezetési zavarokban szenvedő betegeknek írnak fel;
• Trimetazidine (Preductal) - korrigálja az anyagcsere folyamatokat a sejtszinten, kiküszöböli a szabad gyökök káros hatásait (aluloxidált metabolitok), fokozza a szív kompenzációs képességeit;
• Antioxidánsok (gátolják a szabad gyökök oxidációs folyamatait a sejtekben): A-, E-, C-vitamin, szelén- és cinkkészítmények;
• Az adenozin-trifoszfát az ATP-molekula közvetlen formája, amelyet leggyakrabban a supraventrikuláris tachycardia rohamainak enyhítésére használnak. Második generáció - ATP-hosszú, hosszan tartó hatású.

Az alapok kiválasztása az egyéni érzékenységtől, a vitaminok vagy nyomelemek hiányának további jeleitől függően történik a betegben.

Következtetéseket

A riboxin egy metabolikus szer, amelyet széles körben használnak az orvosok klinikai gyakorlatában a korábbi FÁK-országokban. A farmakológiai hatások spektruma (antiaritmiás, antianginás, antihipoxiás és mások) meghatározza a gyógyszer alkalmazását szív- és érrendszeri, gyomor-bélrendszeri és szemészeti patológiás betegeknél. Az anyagcsere sejtszintű normalizálódása a Riboxint ésszerű kiegészítővé teszi a terápia fő komplexumához.