A 4. fokozatú szenzorineurális hallásvesztés egy nagyon súlyos hallászavar, amely gyakorlatilag kezelhetetlen. A betegség ezen szakaszában a személy ténylegesen fogyatékos. Nehéz neki a társadalomban létezni, a legtöbb típusú munkát elvégezni és a környező térben eligazodni. Az ilyen betegeknek egyszerűen csak jó minőségű hallókészülékre van szükségük, amely legalább részben képes kompenzálni a halláskárosodást.
A betegség okai
Ha a halláskárosodás első jeleinél szakemberhez fordul segítségért, akkor a betegség a korábbi szakaszokban megállítható. Sokkal bonyolultabb a helyzet, ha a 4-es hallásvesztést a következő okok okozzák:
- a magzat méhen belüli fejlődésének rendellenességei erős gyógyszerek (antibiotikumok) terhesség alatti alkalmazása vagy patogén mikroorganizmusokkal való érintkezés következtében;
- visszafordíthatatlan, életkorral összefüggő, lealacsonyító jellegű változások, amelyek a dobhártya megkeményedéséhez vagy a hallókészülék tönkremeneteléhez vezettek;
- közép- vagy belsőfülsérülések, koponyaűri sérülések;
- agydaganat, csigaideg és egyéb daganatok kialakulása.
Ezekben az esetekben a hallásvesztés nagyon élesen jelentkezik, és általában csak műtét után lehet helyreállítani. De még a műtét után is nagyon-nagyon alacsony a hallás teljes helyreállításának valószínűsége.
A fő tünetek
A 4. fokú halláscsökkenést akkor diagnosztizálják, ha a vizsgálatok eredményeként 70-90 dB-es halláscsökkenési küszöböt rögzítenek. Ezzel az érzékenységgel a beteg:
- egyáltalán nem tesz különbséget a halk hangok és a suttogás között;
- csak 1 méternél kisebb távolságból hallja tisztán a beszédet;
- nem hallja a telefonhívásokat és a mozgó járműveket;
- csak maximális hangerőn nézheti a TV-műsorokat.
Az ilyen betegek teljesen képtelenek a normális napi kommunikációra, fokozott figyelmet igényelnek, és az utcán minden nap veszélynek vannak kitéve. Ha nem tesz azonnal lépéseket, és nem kezdi el a betegség kezelését, akkor a következő szakasz a teljes süketség lesz.
Kezelési lehetőségek
Amikor 4. fokozatú szenzorineurális hallásvesztést diagnosztizálnak, a konzervatív kezelés ritkán eredményez jelentős javulást. Ennek az az oka, hogy vagy nem lehet gyógyszerekkel megszüntetni kialakulásának okait, vagy a hallókészülék egyes részei annyira megsérülnek, hogy azokat műtéti úton kell helyreállítani.
Ugyanezen okból gyakran előfordulnak olyan esetek, amikor a halláskárosodást sem lehet kompenzálni szabványos hallókészülékekkel. Leggyakrabban megnövelt teljesítményű, egyedi gyártású ITE-eszközöket kell készíteni.
Ha nincs orvosi ellenjavallat, hallókészüléket lehet végezni. Az implantátumokat a páciens fülébe ültetik, helyettesítve a fül nem működő részeit.
A hallókészülékek bonyolultak és drágák. Kórházi kezelést és hosszú távú szakorvosi felügyeletet igényelnek. De gyakran ez az egyetlen módja annak, hogy a beteg visszatérjen a normális életéhez. A normál egészségügyi biztosítás csak akkor fedezi ezeket a műtéteket, ha sérülés következtében a hallása elveszett.
A rokkantság nyilvántartása
A 4 fokos halláskárosodás 3 fogyatékossági csoportra pályázhat a betegnek. A legsúlyosabb esetekben még a 2. csoport is lehetséges, de csak átmenetileg, amíg a beteg alkalmazkodik a társadalmi élethez és elsajátítja a siket beszéd készségeit.
A fogyatékosság megszerzéséhez teljes körű vizsgálatot kell végezni, és nagy mennyiségű dokumentumot kell benyújtani, beleértve a kórtörténetet is.
A formális fogyatékosság lehetővé teszi a beteg számára, hogy bizonyos szociális juttatásokat, csekély nyugdíjat, hallókészülék és egyéb nélkülözhetetlen technikai segédeszközök vásárlása esetén kompenzációt kapjon.
A fogyatékosságot körülbelül évente egyszer ismételt vizsgálattal kell igazolni. Ha 4 egymást követő évben nincs észrevehető javulás, a csoport egy életre elhagyható.
