Torokbetegségek

Hogyan lehet diagnosztizálni a torokrákot

A torokrák rosszindulatú daganat. Ebben a tekintetben akut kérdés a megelőzés és a betegség időben történő tisztázása. A torokrák diagnózisát nehezíti, hogy a betegség hosszú ideig tünetmentes lehet, vagy a felső légutakban fellépő gyulladásos folyamatok eltakarhatják. Ugyanakkor a torok- és gégerák korai diagnosztizálása az esetek 60% -ában lehetővé teszi a betegek életének 5 évvel történő meghosszabbítását.

Rák előtti állapotok

Különös figyelmet fordítanak a gége tanulmányozására, mivel a rosszindulatú folyamat lokalizációja a légzőrendszer onkopatológiás eseteinek legalább felét teszi ki. A gégerák lefolyása, prognózisa nagyban függ attól, hogy a szerv melyik részét érinti a rosszindulatú folyamat. Anatómiailag a következő részlegeket különböztetjük meg a gégeben:

  • supra-fold, amely a hangredők felett helyezkedik el;
  • közvetlenül a hangszalagok;
  • bélés.

A folyamat legveszélyesebb lokalizációja a felső szakasz, mivel jól fejlett nyirokhálózat, laza szövet jellemzi, ami az áttétek gyors terjedésének veszélyét jelenti.

A megelőzés fontos része azoknak a betegségeknek a felismerése és időben történő korrekciója, amelyek bizonyos körülmények között torokrákká alakulhatnak át. Az ilyen rákmegelőző állapotok a következők:

  • papillómák;
  • leukoplakia;
  • fibroma;
  • hegszövet.

Különös veszélyt jelent a papilloma, egy jóindulatú daganat jelenléte, amely leggyakrabban rosszindulatú daganattá alakul. A daganat kimutatása lehetővé teszi a megelőző vizsgálatot, beleértve a laringoszkópiát is.

A rákmegelőző állapotok időben történő felismerése és a jóindulatú daganatok eltávolítása megakadályozza a súlyos következményeket.

Felmérési technikák

Bármely patológiát számos tényező tanulmányozásával diagnosztizálhat:

  • beteg panaszai;
  • egy adott betegség története;
  • az élet anamnézise;
  • a beteg objektív vizsgálatának eredményei, beleértve a műszeres módszereket, hardvertechnikákat és laboratóriumi diagnosztikát.

A diagnózis tisztázása a beteg panaszainak vizsgálatával kezdődik. A torok patológiája esetén a következő panaszok kerülnek előtérbe:

  • fulladás;
  • kellemetlen érzés lenyeléskor;
  • a hang hangszínének megváltoztatása;
  • száraz köhögés;
  • nehéz légzés.

A folyamat helyétől függően bizonyos panaszok érvényesülhetnek. A gége gégeberendezésének vereségével a hangváltozások a legjellemzőbbek. Rekedt lesz, rekedt, a beszédből fakadó fáradtság érzése figyelhető meg. A folyamat előrehaladtával a hang elnémul.

A subglotticus régió rákja esetén a száraz, irritáló köhögés a leggyakoribb.

Amikor a daganat növekszik, ezekhez a tünetekhez légzési nehézségek társulnak, egészen a fulladásos rohamokig.

A gégerák korai diagnosztizálásának legnagyobb nehézségét a felső szakaszban, a szupraglottikusban lokalizálódó folyamat jelenti. Ez annak köszönhető, hogy a beteg hosszú ideig nem panaszkodik. Csak a daganat növekedésével kezdi megzavarni a hangszín változását, fulladást, nyelési nehézséget és fájdalmat, ami a fülbe sugárzik.

Idő előtti szakorvoshoz fordulás esetén, figyelmen kívül hagyva a beteg orvosi vizsgálatát, a folyamat terjedése és a rosszindulatú daganat növekedése miatt a következő panaszok zavarhatnak:

  • gyengeség;
  • rossz közérzet;
  • csökkent étvágy;
  • fogyás;
  • subfebrilis állapot;
  • rossz lehelet;
  • hemoptysis;
  • fulladás.

Objektív kutatási módszerek

A torok elváltozásainak tünetei azonban más kóros állapotokban is jelentkezhetnek, mint például a gégegyulladás, a gégegyulladás, a felső légutak specifikus kórokozók által okozott károsodása. Ezenkívül a hang hangszínének megváltozása a dohányosok és az alkohollal visszaélő emberek jellemzője. E tekintetben az objektív vizsgálati módszerek szerepe jelentősen megnő. A gégerák diagnózisa a következő vizsgálatokat tartalmazza:

  • otolaryngológus vizsgálata;
  • laringoszkópia;
  • biopszia;
  • A nyak ultrahangja;
  • komputertomográfia;
  • mágneses rezonancia képalkotás;
  • EKG;
  • mellkas röntgen.

Tüdőáttétek gyanúja esetén bronchoszkópiára lehet szükség.

Az objektív vizsgálat célja nemcsak a daganat diagnosztizálása, hanem annak elsődleges lokalizációjának meghatározása is, mivel a torokban más szervekből és rendszerekből származó rákáttétek is előfordulhatnak.

A kezelési taktika meghatározásához nagy jelentősége van az elsődleges folyamat lokalizációjának.

Műszeres vizsgálatok

A páciens panaszainak meghallgatása után az ENT orvos közvetett laringoszkópiát végez. Ez közvetlenül az irodában történik. Ehhez nincs szükség speciális képzésre. A gag-reflex kialakulásának kizárása érdekében tanácsos, hogy ne fogyasszon ételt és vizet közvetlenül az eljárás előtt.

Az eljárás abból áll, hogy a nyelvet spatulával megnyomva az orvos tükör segítségével megvizsgálja a szájüreget és a garatot. A módszer hátránya az alacsony információtartalom. A daganat diagnosztizálása csak az esetek 30% -ában lehetséges. Tekintettel arra, hogy a gége minden részét nem lehet teljes körűen megvizsgálni, a fül-orr-gégész kénytelen munkaigényesebb vizsgálatokat előírni.

A közvetlen laringoszkópiát nagy diagnosztikai képességek jellemzik. Az egészségügyi intézmények jelentős része megfelelő felszereléssel rendelkezik egy ilyen vizsgálat elvégzéséhez. Ez abból áll, hogy egy gégecsövet helyeznek a gégebe egy hajlékony csővel annak érdekében, hogy az összes részlegét tanulmányozzák.

A vizsgálatot helyi érzéstelenítésben végzik, a gyógyszert a torok üregébe permetezve. Ezenkívül, mivel a vizsgálókészüléket az orron keresztül vezetik be, először érszűkítő cseppeket csepegtetnek a páciensbe, amelyek csökkentik a duzzanatot és a nyálkaképződést. Ennek a technikának jelentős előnye az információtartalom, a biztonság, a papilloma egyidejű eltávolításának lehetősége, valamint a biopsziához szükséges anyag felvétele.

Az azonosított változások természetükben jelentősen eltérhetnek. Az éberséget a gümő vagy gumós felület formájú, a gége különböző helyein lokalizált képződmények, a hangszalag megvastagodása, vérzése okozza. Az eróziós terület formájában megváltozott nyálkahártya szintén aggodalomra és további kutatásokra ad okot.

A közvetett laringoszkópiával végzett műszeres vizsgálat után az ENT orvos a páciens objektív vizsgálatát végzi. Érdekli a regionális nyirokcsomók állapota. A nyaki, mandibularis, jugularis nyirokcsomók tapintásával az orvos információt kap a lehetséges áttétekről.

A közeli szövetekkel összenőtt, megnagyobbodott sűrű formációk a folyamat terjedését és a betegség harmadik szakaszba való átmenetét jelzik.

Ugyanakkor lágy, fájdalmas limfoid formációk jellemzik a gyulladásos folyamat jelenlétét a torokban és a szájüregben.

A nyirokcsomók vereségének természetének tisztázása érdekében a nyak ultrahangját használják. Egy ilyen vizsgálat lehetővé teszi azok sűrűségének, méretének és lokalizációjának felmérését.Tekintettel az ilyen technika információtartalmára és biztonságosságára, széles körben elterjedt a torokrák károsodási fokának tisztázása. Sok nyirokcsomó nem érhető el a tapintással. Ugyanakkor jól láthatóak, ha ultrahangos módszerrel vizsgáljuk őket. Az azonosított ilyen echo-negatív területeket további biopsziának vetik alá, hogy tisztázzák a metasztatikus elváltozások jelenlétét bennük.

Az emésztőrendszer, a vesék és az agy szerveit is ultrahangos vizsgálatnak vetik alá. Ilyen vizsgálatokat végeznek a különböző szervek metasztázisainak azonosítására. Ezenkívül a gégerák másodlagosan is kialakulhat az agyból, a mellből, a csontokból és a porcszövetből származó áttétekkel. A rosszindulatú daganatok azonosítása után a szakembernek döntenie kell az elsődleges fókusz lokalizációjáról.

Biopszia

A biopszia a leginformatívabb vizsgálat, amely megbízhatóan tisztázza a diagnózist. Ez abból áll, hogy mikroszkóp alatt megvizsgálják a direkt laringoszkópia során kiválasztott megváltozott szövetterületet. A diagnosztikához szükséges anyaghoz más eljárások során is hozzá lehet jutni, amikor egy speciális tűvel kivehető a kutatás céljára szolgáló szövetdarab.

A mikroszkópos vizsgálat során az atipikus sejtek kimutatása lehetővé teszi, hogy következtetést vonjunk le a meglévő rosszindulatú folyamatra.

Ugyanez a tanulmány tisztázza a rákos folyamat sajátos szövettani formáját, amely fontos tényező a betegség további prognózisában. A gégerák harmadik szakaszát a regionális nyirokcsomók metasztázisainak jelenléte jellemzi. Ebben a tekintetben az ilyen sejtek kimutatása a megnagyobbodott limfoid formációkban nem csak a diagnózis megerősítése, hanem meghatározza a folyamat szakaszát is.

Biopsziát akkor is alkalmaznak, ha papillómát vagy más daganatszerű formációt eltávolítanak. Nem mindig lehetséges vizuális vizsgálatokkal megbízhatóan tisztázni a diagnózist. Ebben a tekintetben a távoktatás szövettani vizsgálata szükséges és kötelező intézkedés.

Hardver technikák

A számítógépes tomográfia és a mágneses rezonancia képalkotás a legmodernebb hardvertechnika, amelyet a torok vizsgálatára használnak. A legújabb technológiák alkalmazása lehetővé teszi a képződmények rétegenkénti képének készítését, lokalizációjuk, méretük, szerkezetük tanulmányozását. Az ilyen vizsgálatok segítenek tisztázni a betegség stádiumát, a metasztázisok lokalizációját, ami fontos a helyes kezeléshez.

A mellkasröntgen lehetővé teszi a tüdőben és a mediastinum nyirokcsomóiban lévő áttétek kimutatását, ezért szerepel a torokrák gyanúja esetén kötelező vizsgálati sorozatban. A betegség diagnózisa magában foglalja a kötelező elektrokardiográfiát is. A szív vizsgálata ebben az esetben is kötelező, mivel sok terápiás intézkedés a szív- és érrendszer állapotától függhet. A szív munkájának EKG-val történő értékelése megbízható technika.

A mellkasi szervek röntgenvizsgálata után egyes esetekben bronchoszkópia javasolt. A technika akkor válik relevánssá, ha a röntgenvizsgálat megoldatlanul hagyja a tüdőben és a mediastinumban lévő áttétek jelenlétét. Ebben az esetben egy bronchoszkópot helyeznek be a hörgőkbe egy rugalmas katéter segítségével, ahol a nyálkahártya képét és a daganatok jelenlétét tanulmányozzák.

Laboratóriumi vizsgálatok

A laboratóriumi diagnosztika magában foglalja az általános klinikai vizsgálatokat, amelyek magukban foglalják a vér, vizelet, vércukorszint, RV általános elemzését, vércsoport és rhesus meghatározását. A folyamat továbbterjedésekor, áttétek kimutatásakor biokémiai vérvizsgálatot is előírnak, amely lehetővé teszi a szervezetben lezajló anyagcsere-folyamatok, az emésztőrendszer, a vesék, az endokrin rendszer működésének megítélését.

Az ESR és a leukocitózis növekedése gyulladás jelei nélkül, a szervezetben lehetséges rosszindulatú folyamatot jelez.

A laboratóriumi vizsgálatok változásának jelenléte a páciens panaszaival együtt elengedhetetlen feltétele a diagnózis tisztázása érdekében az orvoshoz való fordulásnak. A gyakran további vizsgálatok alapján diagnosztizált gégerák tisztázása munkaigényes folyamat lehet. A korai diagnózis azonban fontos feladat, amely meghosszabbítja a beteg életét.