A szenzorineurális halláskárosodás olyan betegség, amelyben a hangérzékelési rendszer károsodik. Egyszerűen fogalmazva, a hang bejut a fülbe, de a páciens nem tudja megfelelően azonosítani. Ennek a betegségnek számos oka van: a vírusoktól és fertőzésektől a daganatok kialakulásáig. Ezenkívül a betegségnek van egy veleszületett formája is, amely a magzati fejlődés patológiájában merült fel, vagy az egyik szülő örökölte.
Első fokozat
A betegség korai szakaszában a legnehezebb felismerni, mivel ebben az időszakban a halláskárosodás jelentéktelen - 25-40 dB. A fő tünetek a következők:
- visszatérő szédülés;
- a suttogás és halk hangok nehéz észlelése;
- finom zaj vagy fülcsengés.
A beteg még jelentős távolságból is képes megfelelően érzékelni és egyértelműen megkülönböztetni az emberi beszédet. De ha a betegséget nem észlelik időben, akkor elkezd előrehaladni.
Ha 1. fokozatú szenzorineurális hallásvesztést diagnosztizálnak, a kezelést általában járóbeteg alapon írják elő, és a betegség fő okainak megszüntetésére irányul: az aktív gyulladásos folyamatok megállítására, a középső és a belső fül funkcióinak helyreállítására.
Másodfokú
A 2. fokozatú szenzorineurális hallásvesztés pontosan a betegségnek az a stádiuma, amikor a legtöbb beteg orvoshoz fordul. Olyan tünetek jellemzik, amelyeket még otthon is nehéz elmulasztani:
- a suttogás csak nagyon közelről észlelhető;
- az emberi beszéd 3-4 méterről egyértelműen érzékelhető;
- a fülzúgás folyamatosan jelen van, néha cseng;
- a szédülés gyakoribbá válik, erősebbé válik.
A hallásküszöb 40-ről 55 dB-re csökken. A betegség kezelése tüneti. A beteg kórházba helyezése nem szükséges, kivéve, ha a betegség oka gennyes középfülgyulladás vagy súlyos belső fülgyulladás.
Ha a betegséget megszerzik, a legtöbb esetben a helyesen kiválasztott kezelés teljesen megállíthatja a fejlődést és jelentősen javíthatja a hallást.
Harmadik fokozat
A 3. fokozatú szenzorineurális hallásvesztés már súlyos halláspatológiának számít. Jellemző tünetei a következők:
- a csendes hangok észlelésének teljes hiánya;
- a beszéd csak közeli megértésének képessége;
- súlyos fülzúgás, gyakran hangos csengés;
- gyakori szédülés, amelyet hányinger kísér.
A hallásérzékenység tovább csökken - 55-70 dB-ig. A beteg nehezen tud huzamosabb ideig egyenesen maradni, gyakran megbotlik, néha elveszíti a tájékozódást a környező térben. A kezdeti szakaszban a beteg kórházba kerül, majd a kezelés otthon folytatódik.
Ha a hallás hosszabb ideig nem javul, akkor a kórelőzmény és a vonatkozó dokumentumok bemutatása után mérlegelik a 2. rokkantsági csoport besorolását. Ebben az esetben hallókészülékkel vagy hallókészülékkel részben kompenzálható.
Negyedik fokozat
A 4. fokozatú szenzorineurális hallásvesztés a betegség utolsó és legsúlyosabb stádiuma. Általában akkor fordul elő, ha progresszióját nem lehet megállítani. A beteg már szinte teljesen süket. Ezt a szakaszt az előző szakasz összes tünete jellemzi, de jelentősen megnőnek. Hallókészülék nélkül az ember gyakorlatilag semmit sem hall:
- csak a hangos hangokat különbözteti meg;
- szavakat csak a fülénél hall;
- csak maximális hangerőn tud tévét nézni.
A konzervatív kezelés a legtöbb esetben hatástalan. Fülérzékenység - 70-90 dB között. A helyzet csak műtéttel vagy implantátum beültetéssel javítható.
Ha a 4. fokozatú hallásvesztés hirtelen következik be, vagy trauma következménye, a betegeknek szakember segítségére van szükségük a szociális alkalmazkodáshoz. Segítik a siket beszéd készségeinek elsajátítását, orvosi ellenjavallat hiányában segítik őket az elhelyezkedésben.
