A légcső gyulladásos betegségei a legtöbb esetben az év téli időszakában figyelhetők meg, amikor megnő a tracheitis kialakulásának kockázata. Emellett divertikulumokat, traumát, légcsőszűkületet, onkológiai daganatokat és tracheoesophagealis fisztulákat is rögzítenek. Gyermekeknél gyakrabban diagnosztizálják a tracheitist és a légcső idegen testét.
A légcső nyálkahártyájának akut gyulladása általában nem tart tovább két hétnél, és a kóros folyamat gyógyulásával vagy krónikussá válásával végződik. Ha a légcső érintett, a betegség tünetei a következők:
- száraz típusú köhögés, fokozatos átmenettel a nedvesre viszkózus köpet felszabadulásával. A köhögési rohamot mély légzés, hideg levegő, sikítás vagy nevetés váltja ki;
- retrosternalis diszkomfort érzés, fájdalom, amely köhögéssel fokozódik és roham után egy ideig fennáll;
- gennyes köpet, amely a bakteriális fertőzés hátterében jelenik meg;
- subfebrilis hipertermia este felé emelkedő hőmérséklettel;
- rossz közérzet;
- álmatlanság;
- fejfájás.
A gyulladásos reakciónak a gégére való átterjedésével az ember aggódik a nyeléskor fellépő csiklandozás, kellemetlen érzés, csiklandozás vagy fájdalom miatt. A limfadenitist is rögzítik.
A diagnózishoz objektív vizsgálatot alkalmaznak, amelyben a tüdő auszkultációját végzik. A vizsgálat során száraz, a bifurkációs zónában lokalizált ralis észlelhető.
Krónikus lefolyás esetén a köhögés folyamatosan megfigyelhető, különösen éjszaka vagy reggel. A köpet kiválasztása hipertrófiás típusú tracheitis esetén történik. A köhögést ebben az esetben a nyálkahártya irritációja okozza száraz kéreggel. Az exacerbáció tünetei hasonlóak az akut folyamat klinikai tüneteihez.
Az allergiás tracheitist, amelyet a szegycsont és az oropharynx területén kellemetlen érzés jellemez, külön kell kiemelni. A köhögés tartós és mellkasi fájdalommal jár.
Súlyos köhögésben szenvedő kisgyermekeknél hányás lehetséges.
A tünetekkel járó allergiás tracheitist a következők kísérik:
- rinorrhoea, orrdugulás;
- viszketés (orr, szem, bőr);
- könnyezés, kötőhártya-gyulladás, keratitis;
- kiütések a bőrön.
Az allergiás tracheitis hosszantartó fennállása esetén a provokáló faktor hatása növeli a bronchiális asztma kialakulásának kockázatát gyakori rohamokkal és bronchospasmussal. A tracheitis szövődményei közül a következőket kell megkülönböztetni:
- hörghurut;
- tüdőgyulladás, hektikus láz, erős köhögés, mellkasi fájdalom, súlyos mérgezési tünetek kíséretében;
- a légcső daganatai.
A műszeres diagnosztikai módszerek közül endoszkópos vizsgálatokat (laryngo, tracheoscopia) írnak elő,
Laboratóriumi diagnosztika is szükséges, amely magában foglalja a köpettenyésztéssel végzett bakteriális elemzést. Hosszan tartó köhögés esetén a tuberkulózis kizárása érdekében CFB-vizsgálatot kell végezni. A vérvizsgálatok leukocitózist és magas ESR-t mutatnak. Az eozinofilek szintjének növekedésével ajánlott allergológus konzultációt és immunológiai vizsgálatokat végezni.
A laringotracheoszkópia az influenzafertőzésre jellemző bőrpírt, nyálkahártya duzzanatot és petechiális vérzéseket mutat ki. A hipertrófiás típusnál a nyálkahártya cianotikus árnyalata, megvastagodása derül ki, ami megnehezíti a légcsőgyűrűk meghatározását.
Atrófiás típus esetén sápadtság, szárazság, valamint a nyálkahártya elvékonyodása, amelynek felületén a kéreg található. Ezenkívül a diagnosztikában rhinoszkópiát, radiográfiát és tomográfiát használnak.
A kezelés több irányból áll (gyógyszerek, inhaláció, fizioterápia).
| Drogcsoport | Akció | A gyógyszer neve |
|---|---|---|
| Antibakteriális szerek (bakteriális gyulladás ellen) | Cefalosporinok, makrolidok, penicillinek. Antibakteriális hatást fejtenek ki bizonyos patogén mikroorganizmusokra. | Cefuroxim, Azitrox, Amoxicillin |
| Vírusellenes szerek (vírusfertőzés esetén) | Immunmodulátorok, vírusellenes | Amiksin, Groprinosin, Remantadin, Arbidol |
| Antihisztaminok | Csökkentse a biológiailag aktív anyagok termelését, amelyek aktiválják az allergiás reakció kialakulását | Erius, Loratadin, Suprastin |
| Nyomtatók | Elősegíti a váladék kiválasztását | Thermopsis, mályvacukor gyökér |
| Mucolitikumok | Csökkentse a váladék viszkozitását | ACC, brómhexin |
| Köhögéscsillapítók | Elnyomja a köhögési reflexet | Kodein, Sinecod, Bronholitin |
| Belélegzés | Helyi antiszeptikus, gyulladáscsökkentő hatás | Ambroxol, szénsavmentes ásványvíz |
A fizioterápiás eljárások közül UHF, elektroforézis, masszázs és reflexológia tanfolyamokat írnak elő.
Légcső szűkület
A légcső lumen szűkülését külső kompresszió vagy belső morfológiai eltérések provokálhatják. A szűkületek veleszületettek, vagy az élet során kialakulhatnak. A szűkítésnek három fokozata van:
- a lumen egyharmadával csökkentése;
- kétharmaddal csökken;
- a légcső maradék átjárhatósága egyharmada.
Tekintettel a szűkület súlyosságára, klinikailag meg kell különböztetni a kompenzált, szubkompenzált és dekompenzált szakaszokat. A szűkület kialakulásának okai közül érdemes kiemelni:
- hosszú intubálás, gépi szellőztetés;
- tracheostomia;
- sebészeti beavatkozások a légcsőben;
- égési sérülések, sérülések;
- a légcső daganata;
- kompresszió kívülről megnagyobbodott nyirokcsomók, cisztás képződmények által.
Tünetileg a betegség megnyilvánul:
- zajos kilégzés;
- légszomj, ami miatt a személy előre dönti a fejét;
- légszomj;
- cianózis.
A kifejezett klinikai tünetek több mint felére szűkülnek. A veleszületett eredetű tünetek közvetlenül a születés után jelentkeznek. A gyermekek fulladást, köhögést, az orr, a fülek, az ujjbegyek kékességét és asztmás rohamokat tapasztalnak. Továbbá hibás fizikai fejlődést figyeltek meg. A gyermek halálát tüdőgyulladás vagy fulladás okozza.
A klinikai tünetek köhögés-ájulás szindrómában fejezhetők ki. Jellemzője a száraz ugató köhögés megjelenése, amikor a test helyzete megváltozik. A rohamot szédülés, súlyos légszomj, eszméletvesztés és apnoe kíséri. Az ájulás akár 5 percig is eltarthat. A támadás vége után sűrű köpet távozik és motoros izgalom figyelhető meg.
A diagnózis felállításához először röntgenfelvételt kell készíteni, amelynek eredményei alapján a pácienst tomográfiára küldik. A szűkület hosszának és súlyosságának meghatározására tracheográfiát végeznek, amely során kontrasztanyag segítségével láthatóvá válik a légcső körvonala. Az érrendszeri rendellenességek diagnosztizálására az aortográfia javasolt.
Az endoszkópos vizsgálat (tracheoszkópia) nagymértékben hozzájárul a diagnosztikához, amely lehetővé teszi a morfológiai elváltozások vizsgálatát és a kiegészítő oktatás eredetének tisztázását. Az elzáródás mértékének meghatározása érdekében spirometriát írnak elő.
Az organikus szűkület terápiás taktikája sebészeti beavatkozást foglal magában endoszkópos eszközökkel. Cicatricialis elváltozások esetén hormonális szerek és triamcinolon injekciók, valamint a beszűkült terület lézeres párologtatása, endoszkópos technikák, bougienage és endoprotézisek alkalmazása javasolt.
Ha kompressziót diagnosztizálnak, például a légcső daganatával, akkor műtétet hajtanak végre a daganat eltávolítására. Funkcionális zavarok esetén a következőket írják elő:
- köhögéscsillapítók (Codeine, Libeksin);
- mucolitikumok (Fluimucil);
- gyulladáscsökkentő szerek (ibuprofen);
- antioxidánsok (E-vitamin);
- immunmodulátorok.
Lehetőség van endoszkópos eljárások elvégzésére antibakteriális és proteolitikus gyógyszerek bevezetésével is. A fizioterápiás eljárások közül elektroforézist, masszázst és légzőmasszázst írnak elő.
Tracheoesophagealis fisztula
A nyelőcső és a légutak közötti csomópont kialakulása súlyos klinikai tünetekhez vezet. A patológia eredete lehet veleszületett, vagy az élet során jelentkezhet (műtét, intubáció, trauma vagy légcsődaganat következtében).
A szövődmények közé tartozik a tüdőgyulladás, a cachexia, a tüdőszövet bakteriális fertőzése és a szepszis, amely fertőző gócok kialakulásával jár a belső szervekben (vesék, maxilláris sinusok, mandulák).
A patológia tünetei számos tényezőtől függenek. A betegség veleszületett természete miatt köhögés, fulladás, puffadás és az orrból származó nyálkahártya figyelhető meg, amikor megpróbálják lenyelni a vizet. A légzés nehézzé válik, cianózist rögzítenek, a szívritmus megsértése és a tüdőben sípoló légzés hallható. A közeljövőben tüdőgyulladás és atelektázia alakul ki.
Nehéz diagnosztizálni a keskeny, hosszú sipolyt, amikor a gyermek időnként fulladoz és köhög. Megszerzett sipoly esetén aggaszt:
- köhögés;
- cianózis;
- fulladás.
A tünetek étkezés közben figyelhetők meg. A köhögő köpetben ételdarabok találhatók. Vérérzés, mellkasi fájdalmak, hányás vérszennyeződésekkel, fogyás, légszomj és időszakos hipertermia is lehetséges.
A diagnózis során a nyelőcső szondázását alkalmazzák, metilénkéket injektálnak, radiográfiát, nyelőcső- és tomográfiát írnak elő. A légcső és a nyelőcső egyértelmű megjelenítéséhez kontrasztanyagot fecskendeznek be, majd több röntgenfelvételt készítenek.
A konzervatív módszerekkel történő kezelést a műtét előtti előkészítő szakaszban alkalmazzák. Higiéniai bronchoszkópiát, gasztrosztómiát és táplálkozási támogatást is előírnak.
Idegen test
Idegen elem bejutása a légcső lumenébe aspiráció vagy trauma következtében következik be.
Az esetek 93%-ában idegen elemeket mutatnak ki öt év alatti gyermekeknél.
Leggyakrabban az idegen tárgyak behatolnak a hörgőkbe (70%), a légcsőbe (18%) és a gégen (12%). Az állapot veszélye a fulladás magas kockázatának köszönhető. Idegen elemek a külső környezetet és a légcsövet összekötő gégen vagy sebcsatornán keresztül jutnak be a légcsőbe.
Az esetek többségében a tárgyak szájból való behatolása az apró elemek (konstruktor, gombok) fulladása miatt mély légzés, fizikai terhelés, köhögés, nevetés vagy játék során.
Az elem fordított áthaladása a gége köhögésekor a hangszalagok reflexgörcse miatt lehetetlen. Klinikailag a patológia fulladásos rohamban, heves köhögésben, könnyezésben, hányásban, fokozott nyálfolyásban és az arc cianózisában nyilvánul meg. Ha idegen test rögzül a hangszalagokban, fulladás alakul ki.
Az akut időszak vége után bizonyos nyugalom következik be. A köhögés csak akkor aggaszt, ha megváltoztatja a test helyzetét. Az általános állapot javul, az ember megnyugszik, csak a retrosternalis kellemetlen érzés és a véres nyálkakiválasztás aggasztja. Futó alanyok esetén pukkanó hang hallható. Távolról sípoló vagy sípoló légzés hallható légzéskor, amely a légcső szűkített területén történő levegő áthaladásához kapcsolódik.
Rögzített tárgyak esetén a beteg szorongása, súlyos légszomj, akrocianózis és a bordaközi izmok visszahúzódása jelentkezik. Ha az objektum hosszú ideig nyomást gyakorol a légcső falára, megnő ezen a területen a nekrózis és a légcső szűkület kockázata.
A diagnózis során fizikális vizsgálatot, endoszkópos és röntgenvizsgálatot alkalmaznak. A fizikális vizsgálat során hangos, nehéz légzést állapítanak meg, zihálást a tüdőben és a stridor jeleit hallják.
A laringoszkópiával lehetőség nyílik idegen tárgyak vagy a légzőszervek nyálkahártyájának károsodásának megjelenítésére. Az idegen elemek bifurkációs területen történő lokalizálásával tracheobronchoszkópiát, bronchográfiát és radiográfiát írnak elő.
A kezelés magában foglalja az idegen elem sürgős eltávolítását. A technika kiválasztásához figyelembe veszik az idegen test helyét, alakját, méretét, sűrűségét és elmozdulásának mértékét.
A leggyakrabban alkalmazott endoszkópos módszer (laryngoscopia, tracheobronchoscopia). A manipulációhoz érzéstelenítés szükséges. A sebészeti beavatkozást az elem mély elhelyezkedése, beékelődése és súlyos légzési nehézség jelzi.
Ebben az esetben tracheostomiát és alsó bronchoszkópiát végeznek. Nyílt műtétre akkor kerül sor, ha a légcső megreped. A posztoperatív időszakban az antibiotikum-terápiát profilaktikus célokra végezzük.
Daganatok
A légcső jó- vagy rosszindulatú onkológiai betegségei a következő klinikai tünetek megjelenéséhez vezetnek:
- nehézkes, zajos légzés;
- köhögés;
- cianózis;
- köpet kis térfogatban.
Tekintettel a neoplazma sejtes összetételére, feltételezhető a betegség lefolyása. Jóindulatú elváltozások esetén a gyors növekedés és a súlyos betegség tünetei általában nem figyelhetők meg. Ebben az esetben lehetőség van a patológia időben történő diagnosztizálására és a kezelés megkezdésére.
Ha rosszindulatú daganatot diagnosztizálnak, lehetséges a közeli vagy távoli belső szervek metasztázisa. A neoplazma gyors növekedése az állapot gyors romlásához vezet.
Nagy daganatméret esetén nehéz a köpet ürítése, ami zihálást és másodlagos tüdőgyulladás kialakulását idézi elő. A köpet torlódása növeli a bakteriális szövődmények miatti gyulladás kockázatát.
Ha a daganatnak lába van, a tünetek csak egy bizonyos helyzetben zavarják az embert. A daganat elsődleges eredete akkor figyelhető meg, amikor a légcső nyálkahártyájának sejtszerkezete megváltozik. A daganatfejlődés másodlagos genezise a nyelőcsőből, hörgőkből vagy gégeből származó neoplazmák terjedésének, valamint a távoli onkológiai gócok metasztázisának köszönhető.
Gyermekeknél gyakran papillómákat diagnosztizálnak, felnőtteknél - papillómákat, adenomákat és fibromákat is.
A diagnózis során kontrasztos radiográfiát használnak, amely lehetővé teszi a daganat kiemelkedésének és körvonalainak megjelenítését. Az endoszkópos vizsgálat tájékoztató jellegű, aminek köszönhetően lehetőség van szövettani elemzéshez anyagot venni. A biopszia eredményei alapján megállapítják a daganat típusát és meghatározzák a kezelési taktikát. A rák és a metasztázisok előfordulásának azonosítására számítógépes vagy mágneses rezonancia képalkotást írnak elő.
A kezelés műtétet, sugárkezelést és kemoterápiát alkalmaz. A műveletet korlátozott folyamattal hajtják végre. Ha metasztázisokat diagnosztizálnak, kemoterápiát írnak elő. Az onkológiai folyamat környező szervekre való átterjedésével és a tumorkonglomerátum működésképtelenségével tracheostomia végezhető.
Diverticula
A légcső lumenével kommunikáló üregképződményt divertikulumnak (DT) nevezik. Gyakran a patológiát véletlenül észlelik a tomográfia során. A méhen belüli fejlődés vagy az élet során fordul elő.
Az elhúzódó köhögéssel járó intratracheális nyomás növekedésével a diverticulum kialakulásának kockázata nő. Különösen gyakran a patológia az obstruktív tüdőbetegségek, a mirigyek cisztás változásai és a légcsőfal gyengesége hátterében alakul ki.
Számos besorolás létezik. A légcső diverticulum egy vagy több kamrás lehet, egyesével vagy csoportosan. Kis képződmény esetén nincsenek tünetek.A klinikai tünetek a szervi kompresszió fokozódásával figyelhetők meg.
A tünetegyüttes bemutatása:
- köhögés;
- légszomj;
- nyelési zavar;
- hangváltozás (rekedtség).
Ritkán figyelhető meg a hemoptysis. Úgy gondolják, hogy a diverticula krónikus fertőzés forrása, amely gyakori tracheobronchitisben nyilvánul meg.
A szövődmények közül érdemes megemlíteni a diverticulum nyálkahártyáját, amelyet nagy mennyiségű, viszkózus konzisztenciájú sárga-zöld árnyalatú köpet felszabadulásával kísérnek.
A diagnosztika számítógépes tomográfiát, kontrasztos röntgenvizsgálatot, fibrogastroduodenoszkópiát és tracheobronchoszkópiát videovezérléssel alkalmaz.
Ha a betegség tünetmentes, a kezelést általában nem végzik el. Ha a klinikai megnyilvánulások idős korban kezdenek zavarni, akkor konzervatív taktikát választanak. Ez magában foglalja a gyulladáscsökkentő, tonizáló és mucolitikus szerek kinevezését. Fizioterápiás kezelések is javasoltak.
A műtét akkor javasolt, ha a környező szervek összenyomódásával és fertőzéssel kapcsolatos tünetek és szövődmények jelentkeznek. A műtét során a divertikulumot a légcső lumenjével való kapcsolatának megszüntetésével feldaraboljuk.
A légcső veresége súlyos patológia, függetlenül annak eredetétől. Fertőző és gyulladásos genezis esetén az otthoni kezelés lehetséges. Sérülések vagy idegen elemek behatolása a légutak lumenébe azonban emberi életet fenyeget, ezért sürgős orvosi ellátásra van szükség.
