Hogyan kell megfelelően kezelni a krónikus rhinosinusitist

A krónikus rhinosinusitis az orrnyálkahártya elhúzódó gyulladása, amely súlyos duzzanatot okoz, és egy vagy több orrmelléküreget érint. A melléküregek és az orrüreg anasztomózissal vannak összekötve. A rhinosinusitis kialakulásakor szűkül, ami a sinus elégtelen oxigénellátását vonja maga után, és a kóros folyamat további fejlődéséhez vezet. Megjelenik az orrlyukak súlyos torlódása, a normál orron keresztüli légzés megszakad.

A betegség mechanizmusa

A krónikus rhinosinusitis egy meglehetősen összetett betegség, amelyet még ma sem vizsgáltak teljes körűen. A provokáló tényezők, valamint a kórokozó mikroorganizmusok jelentőségét a betegség kialakulásában nem határozták meg pontosan. Az általánosan elfogadott álláspont az, hogy a gyulladásos folyamat az orrüregben és a melléküregekben a kiáramlási pálya elzáródása miatt jelentkezik. Ennek eredményeként az orrmelléküregek oxigénellátása megszakad.

Ezenkívül az orr szerkezetének veleszületett és szerzett hibái (a kagyló szabálytalan szerkezete, az orrsövény elhajlása és így tovább) hozzájárulnak a rhinosinusitis kialakulásához. A számítógépes tomográfia során könnyen kimutathatók. Egy adott betegség jellemzőinek meghatározására szolgál.

A középső orrjárat kóros elváltozásai kulcsszerepet játszanak a rhinosinusitis kialakulásának és kialakulásának mechanizmusában. Ennek a szakasznak a túlzott szűksége miatt a krónikus rhinosinusitis kockázata többszörösére nő. Ebben az esetben a kórokozó mikroflóra képes szorosan érintkezni a nyálkahártyával. A betegség aktívan fejlődik helytelen kezeléssel (vagy önkezeléssel) antibiotikumokkal. Ez hozzájárul a patogén mikroorganizmusok rezisztenciájának megszerzéséhez az antibakteriális gyógyszer aktív komponenseivel szemben.

A rhinosinusitis megjelenését gyakran szezonális megfázás vagy ARVI váltja ki. Tanulmányok azt mutatják, hogy az esetek 90%-ában a megfázásos betegeknél a nyálkahártya ödémáját és a nyálkahártya orrmelléküregből történő eltávolításának képtelenségét diagnosztizálják.

A rhinosinusitis típusai

Az ilyen betegség kezelése előtt célszerű meghatározni a típusát. A gyulladásos folyamat természetétől függően a rhinosinusitis következő típusait különböztetjük meg:

• Krónikus hurutos rhinosinusitis.
• Gennyes rhinosinusitis (a betegség súlyosbodásának időszakában gennyes gócok képződnek).
• Krónikus polyposis rhinosinusitis. Az orr nyálkahártyája megvastagodik, ami polipok megjelenéséhez vezet.
• Krónikus cisztás rhinosinusitis. Az ilyen típusú betegségek esetén az orrmelléküregek ciszták formájában kialakuló daganatok koncentrációjának helyévé válnak.

Van egy másik osztályozás a kórokozó típusa alapján. Ebben az esetben a rhinosinusitis bakteriális és gombás eredetű. A bakteriális fajta a kóros baktériumok orrüregbe való behatolása eredményeként jelenik meg. A kezelés magában foglalja az antibiotikumok alkalmazását.

A gombás rhinosinusitist gombák okozzák. Az ilyen típusú betegségek jellegzetessége a mycetoma kialakulása - egy lassan növekvő és meglehetősen sűrű gombatest. A sikeres kezelés kulcsa a gombaellenes szerek alkalmazása.

Átmenet az akutból a krónikus formába

Ha a betegség magára maradt (nem teljesen gyógyult rhinosinusitis), a beteg túl későn fordult orvoshoz, vagy nem végezte el az előírt terápiát, az akut forma könnyen krónikussá válik. Az antibakteriális szerek helytelen használata ahhoz a tényhez vezet, hogy a kórokozó rezisztenssé (érzéketlenné) válik az antibiotikum aktív komponenseivel szemben. Ezenkívül néhány egyéb tényező is hozzájárul a betegség átalakulásához.

Az orrszerkezet anatómiai rendellenességeivel küzdő emberek veszélyben vannak. Például mechanikai sérülés miatt az orrsövény deformálódhat. Ennek eredményeként a levegő áramlása az orrmelléküregekbe korlátozott. Ez a patológia veleszületett is lehet. Mindez növeli a rhinosinusitis akut formájának krónikussá való átmenetének kockázatát.

Gyakran a felső állkapocs területén végzett műtétek is növelik a betegség krónikus formájának valószínűségét. A fertőzött vagy szuvas felső fogak eltávolítása, a fogszuvasodás előrehaladott formája – ezek és néhány egyéb tényező lomha orrnyálkahártya-gyulladáshoz vezethet. A kóros folyamatot súlyosbítják a rossz szokások: dohányzás, alkoholfogyasztás és így tovább.

Az allergiára való hajlam a következő lehetséges oka a betegség kialakulásának. Ne feledkezzünk meg a légszennyezésről (ez különösen igaz a nagyvárosok lakóira). A kedvezőtlen környezeti helyzet a légúti betegségek teljes spektrumának megjelenéséhez vezet, beleértve a rhinosinusitis krónikus formájának kialakulását. A közönséges megfázás figyelmen kívül hagyása, az immunitás csökkenése - mindez hozzájárul a betegség akut formából krónikussá való átalakulásához.

Tünetek

Az akut rhinosinusitist a klinikai tünetek fényes és szinte azonnali megnyilvánulása jellemzi. Ami a betegség krónikus formáját illeti, ebben az esetben kijelenthetjük a megnyilvánulások titkosságát, sőt teljes hiányát (főleg remissziós időszakokban). A fontos tünetek a következők:

1. Időszakos fájdalom a gyulladt orrmelléküregek területén. Ha a kóros elváltozások a maxilláris sinusot (sinusitis) érintik, fájdalom jelentkezik az arcokon és közvetlenül a szem alatt. Amikor a fertőző fókusz a frontális sinusokban (frontális sinusokban) összpontosul, a fájdalom a felső ívekben lokalizálódik.
2. Az orrmelléküregek részt vesznek a hang kialakulásában (rezonátorként működnek). Krónikus orrnyálkahártya-gyulladásban, amikor blokkolják őket, a hang hangszíne megváltozik. Ezért gyakran orrhang jelenik meg a páciens hangjában. A száján keresztül lélegzik az orrlyukak erős torlódása miatt.
3. Tiszta vagy gennyes orrfolyás. Az akut formával ellentétben a rhinosinusitis krónikus formáját mérsékelt nyálkakibocsátás jellemzi. Sárgás vagy zöldes árnyalata bakteriális kórokozók jelenlétére utal.
4. Orrlégzési nehézség vagy az orrlyukak teljes eldugulása. A beteg nem tud normálisan lélegezni az orrán keresztül, mivel nagy mennyiségű nyálka vagy genny koncentrálódik az orrjáratokban.
5. Az arc lágyrészeinek duzzanata. Ez a tünet általában a betegség akut formájának kialakulásával nyilvánul meg. A krónikus rhinosinusitis esetén azonban gyakran diagnosztizálják. Egy éjszakai alvás után jól látható az arc és a szemhéj duzzanata.

A testhőmérséklet általában nem emelkedik, ami a patogén mikroflóra csökkent aktivitásával magyarázható a remissziós időszakokban. Csak az exacerbáció során emelkedhet rövid ideig subfebrilis értékekre (38-39 fok).

Diagnosztika és kezelés

A diagnózist csak az ENT végzi. Ennek során a beteg panaszai vezérlik. Figyelembe veszi a beteg állapotát, fül-orr-gégészeti, laboratóriumi, műszeres vizsgálatok adatait. A diagnosztika szakaszosan történik.

Kezdetben anamnézis gyűjtése (a beteg kikérdezése), majd vizsgálata, az arccsont és a frontális régió tapintása (tapintása). Ez lehetővé teszi a fájdalom szindróma intenzitásának meghatározását és a kóros elváltozások azonosítását az orrüregben.Az otolaryngológiai vizsgálat szakaszában otoszkópiát, rhinoszkópiát és pharyngoszkópiát írnak elő. Az orrnyálkahártya vizsgálata lehetővé teszi a kórokozó típusának és az antibakteriális gyógyszerekkel szembeni érzékenységének meghatározását. További diagnosztikai módszerként röntgenvizsgálatot, MRI-t és számítógépes tomográfiát alkalmaznak.

A krónikus rhinosinusitis kezelése antibiotikum-terápiát foglal magában. Ellentétben az akut formával, a krónikus forma gyógyításához nincs szükség sokk dózisú antibiotikumra. Az elhúzódó fertőzés hosszú távú és következetes terápiát igényel. Az ilyen gyógyszerek feladata a gyulladás megállítása és az agyba és a légzőszervekre való terjedésének megakadályozása.

A fizioterápia és a műtét csak különösen súlyos esetekben javasolt, amikor bizonyos szövődményeket diagnosztizálnak.

A gennyes gócokat az orrmelléküregek nyálkapumpájával távolítják el. Ez kötelező intézkedés gennyes rhinosinusitis esetén. Lehetővé teszi, hogy teljesen kizárja a belső szervek hematogén (véren keresztül) történő fertőző fertőzésének lehetőségét.

A leghatékonyabb gyógyszereket intravénásan és intramuszkulárisan kell beadni. A járóbeteg-kezelést azonban általában cseppekkel, tablettákkal és speciális szuszpenziókkal végzik. A terápia hatékonysága kissé csökken, mivel a gyógyszerek aktív összetevőinek hosszú utat kell megtenniük a gyomor-bél traktuson keresztül.

A legnépszerűbb antibiotikumok a következők:

• Augmentin, Amoxicillin (penicillinek);
• eritromicin, azitromicin (makrolidok);
• Ceftriaxon (cefalosporinok).

Az antibiotikum-terápiát kisgyermekek kezelésében is alkalmazzák. De óvatosan használják, hogy ne befolyásolják erősen a bél mikroflóráját, a májat és a veséket. Ezért a legtöbb esetben a kis betegeknek helyi cselekvési eszközöket írnak fel ("Polydexa", "Bioparox" és így tovább).

Ha sebészeti kezelésről beszélünk, akkor lehet endoszkópos és hagyományos. Az endoszkópos módszerben egy speciális eszközt használnak, amelyet az orrüregbe helyeznek. Lehetővé teszi a polipok és más kóros neoplazmák gyors eltávolítását, valamint a véletlenül az orrmelléküregbe került fogászati ​​anyagok eltávolítását.

Ami a hagyományos sebészeti beavatkozást illeti, annak célja hasonló lesz az endoszkópos beavatkozáshoz. Csak a befolyásolás eszközei különböznek. Ez a műtéti módszer magában foglalja az arccsont egy kis részének felnyitását, majd eltávolítását.

Eljárási terápia és megelőzés

A következő eljárások jól beváltak a krónikus rhinosinusitis kezelésében:

• az orr öblítése ("kakukk" vagy yamik katéter használata);
• fizioterápia (elektroforézis, UHF és mások);
• lézeres expozíció (az orrmelléküregek falának tónusának növelése koncentrált energiasugár segítségével).

A megelőző intézkedések elsődleges feladata a szervezet immunrendszerének erősítése. Mit jelent? Rendszeresen ellenőrizni kell az étrendet, és vitaminokban és ásványi anyagokban gazdag ételeket kell bevinni az étrendbe.

Ne feledkezzünk meg a fizikai aktivitásról. A futás, úszás és egyéb sportok javítják a keringési rendszer működését, oxigénnel telítik a vért és elősegítik az optimális hőszabályozást.

Gondoljon a keményedésre és a hidegdörzsölésre. Ez az egyik leghatékonyabb módja az immunitás erősítésének. Ha kontrasztzuhanyt vesz, azt helyesen és minden nap kell megtennie, hétvégi vagy ünnepnapi szünetek nélkül.

A rhinosinusitis krónikus formáját, mint minden más betegséget, hosszú ideig és meglehetősen keményen kezelik. Ezért a szezonális fertőző betegségek időben történő és teljes körű terápiáját javasoljuk. A rhinosinusitis magas színvonalú professzionális kezelése jelentősen csökkenti a betegség akut formájának krónikussá való átalakulásának kockázatát, és megóvja Önt a lehetséges veszélyes szövődményektől.