A maxilláris sinusok részösszege sötétedése

Mi a maxilláris sinusok részösszege sötétedése? Ha a röntgenfelvétel az átlátszóság csökkenését mutatja a maxilláris sinus alsó és középső részén, ez fertőző gyulladás vagy jóindulatú daganat jelenlétére utalhat - ciszta, polip. A röntgenvizsgálatot olyan betegek számára írják fel, akiknél fennáll a sinusitis, a polyposis sinusitis, az onkológiai betegségek stb.

Az orrmelléküregek (PNS) röntgenvizsgálata lehetővé teszi az említett anatómiai struktúrákban a pneumatizáció (levegő jelenlét) szintjének felmérését. A kép a maxilláris melléküregek gyulladásának mértékének felmérésére szolgál, pl. arcüregek, és megfelelő kezelést ír elő. A cikk a röntgenfelvételek dekódolását, valamint a csontüregek részösszegének és parietális fogyatkozása során észlelt patológiákat tárgyalja.

Röntgen PPN - mi ez?

A röntgen PPN egy műszeres módszer az orrmelléküregek vizsgálatára, amely lehetővé teszi a patológiák azonosítását a fejlődés korai szakaszában. A röntgenfelvétel világos képet ad arról, hogy milyen kóros folyamatok fordulnak elő az orrmelléküregekben. Az intranazális struktúrák átvitele lehetővé teszi a következők meghatározását:

• a nyálkahártya gyulladásának mértéke;
• savós vagy gennyes váladék jelenléte az orrüregben;
• jó- vagy rosszindulatú daganatok kialakulása.

A páciens vizsgálata során a radiológus két képet készít - fekvő és álló helyzetben. Az orrmelléküregek patológiáinak hiánya így néz ki a röntgenfelvételen:

1. az orrmelléküregek csontos falai világos körvonalúak;
2. az orrsövény szintjén elhelyezkedő rácssejtek körvonalai nem homályosak el;
3. A PNP pneumatizálás nem különbözik a referencia pneumatizálástól, amely a szempályák szintjén található.

Ha műszeres vizsgálat után a képen sötétedési területeket találnak, a beteget számítógépes tomográfiára utalják. Pontos diagnózist követően megfelelő gyógyszert állít elő, melynek célja a maxilláris sinusok gyulladásos reakcióinak megszüntetése.

Miért írnak elő röntgen PPN-t?

A koponya csontjai több pár légüreget tartalmaznak, amelyeket paranasalis vagy orrmelléküregeknek (sinusoknak) neveznek. Belső felületüket lágy szövetek, különösen csillós hám borítják. Gyulladása gyakran orrmelléküreg-gyulladás kialakulásához vezet.

A sinusitis a PNP gyulladásával jellemezhető légúti betegségek egy csoportjának gyűjtőfogalma. A radiológusok figyelmet fordítanak arra a tényre, hogy nem minden sinusitis orrmelléküreg-gyulladás. Csak a maxilláris (maxilláris) melléküregek érintettsége esetén kerül sor a "maxillitis" vagy a "sinusitis" diagnózisára.

A maxilláris sinus röntgenvizsgálata lehetővé teszi a sinusitis számos formájának meghatározását:

• polipózus;
• parietális hiperplasztikus;
• gennyes;
• hurutos.

A fül-orr-gégész nem tudja csak a beteg kórelőzménye és panaszai alapján diagnosztizálni az arcüreggyulladást.

Ha homályos képet kap, lehetetlen magabiztosan állítani, hogy a beteg ilyen vagy olyan típusú patológiában szenved. Ebben az esetben a diagnosztikai vizsgálatot számítógépes tomográfia egészíti ki.

Mit lehet látni a röntgenfelvételeken?

A röntgensugaras "sötétedés" kifejezés valójában a sinus üregében lévő világos foltokra utal. A légutak kóros folyamatainak hiányában a maxilláris sinusok elég sötétek. Azt, hogy a paranasalis üregekben folyadék vagy genny halmozódott fel, csak úgy érthető meg, ha összehasonlítjuk a csontstruktúrákon belüli foltok árnyalatát a szempályákon lévő foltokkal. Ha az árnyalat világosabb a jobb vagy bal arcüregben, mint a szemüregben, bakteriális arcüreggyulladás vagy ciszta kialakulását feltételezzük.

A kezelést általában azután írják elő, hogy a szakember szúrt a maxilláris sinusban, ha kóros tartalom van benne. Ezt követően a bioanyagot mikrobiológiai vizsgálatra küldik, melynek eredménye alapján meghatározzák a fertőzés kórokozóját. És csak ezt követően az otolaryngológus megfelelő kezelési stratégiát dolgoz ki, antibiotikumokat, kortikoszteroidokat és egyéb gyógyszereket ír elő.

Dekódoló röntgen

Még az orrmelléküregek röntgenvizsgálatával sem mindig lehet azt állítani, hogy a kóros tünetek oka az orrmelléküreg-gyulladás volt. A kép megfejtéséhez számos anatómiai struktúra elemzése szükséges:

• szempályák;
• szájüreg;
• frontális sinusok;
• rács labirintus.

Egy röntgenfelvétel megfejtése egy tapasztalt szakembertől legfeljebb 10 percet vesz igénybe. A csontüreg nyilvánvaló sötétedése esetén az orvos véletlenül rákot diagnosztizálhat. Miről tanúskodik a szakorvosi vélemény, és hogyan fejtik meg a képet?

1. exudatív maxillitis - világos foltok világos vízszintes vonallal a maxilláris sinusok felső részén;
2. parietális-hiperplasztikus maxillitis - parietális sötétedés a csontfalak területén, amely a nyálkahártya ödémájához kapcsolódik; a csontüreg hullámos kontúrja a sinusba fordul;
3. exudatív maxillitis - a maxilláris sinusok teljes sötétedése, amely a folyadék felhalmozódásával jár az anatómiai struktúrákban;
4. polyposis sinusitis - a sinus parietális részének kiemelkedése a csontüregben;
5. gennyes arcüreggyulladás - az egyik vagy mindkét maxilláris sinus részösszege (majdnem teljes) sötétedése.

A fenti átiratok csak tájékoztató jellegűek, ezért nem használhatók fel öndiagnózisra és kezelési rendre.

Csak az orvos tudja felmérni a maxilláris sinus pneumatizálásának mértékét röntgensugárral. A diagnózis felállításakor figyelembe veszik a rácslabirintus szerkezeti változásait, valamint egyetlen sejt kontúrjainak tisztaságát.

Milyen patológiákat észlelnek a PNP röntgen segítségével?

A PNP radiográfiája jellegzetes változásokat tár fel az intranazális struktúrákban. Egészséges emberben az orrmelléküregek félig ovális, sötét képződményeknek tűnnek. A patológia azonosításához össze kell hasonlítani a festődés mértékét a szempályák árnyalatával. A csontüregek parietális elsötétülése a légúti betegségek egész spektrumának kialakulását jelzi.

Hipertrófiás maxillitis

A hipertrófiás maxillitis a sinus maxilláris krónikus gyulladása, amelyet a nyálkahártya megvastagodása kísér. A képen a patológia nem sötétedéssel, hanem szakadt íves élű parietális rétegződéssel nyilvánul meg. A röntgenkép dekódolását a következőképpen írjuk le - a maxilláris sinus parietális sötétedése a nyálkahártya hipertrófiája (megvastagodása) miatt.

Ha a diagnózis tartalmazza a "teljes sötétedés" kifejezést, ez a csontüreg pneumatizálásának teljes megsértését jelzi. Más szavakkal, a betegnél a maxilláris sinus teljes elzáródása (levegőtlensége) van. A betegség kezelése antibiotikumok és nazális kortikoszteroidok alkalmazásából áll. Ha a patológia az allergiás rhinitis hátterében alakult ki, az antihisztaminok szerepelnek a terápiás rendben.

Onkológiai betegségek

A maxilláris sinusok átvilágítása lehetővé teszi a jóindulatú vagy rosszindulatú daganatok jelenlétének meghatározását az intranazális struktúrákban.A röntgenfelvétel elemzésével a szakember azonosíthatja:

• osteoma - jóindulatú daganat, amely a csontszövetben fordul elő; a daganat nagyon lassan növekszik, és szinte soha nem válik rosszindulatúvá, ezért lefolyása kedvezőnek tekinthető;
• szarkóma - aktívan növekvő rosszindulatú daganat, amely főleg kötőszövetből áll; a patológia gyors fejlődése a paranasalis sinusok csontstruktúráinak pusztulásához vezet;
• chondroma - rosszindulatú daganatra hajlamos porcos daganat (rosszindulatú daganat); főként kisgyermekeknél és serdülőknél diagnosztizálják.

A jóindulatú és rosszindulatú daganatokat sebészeti eltávolításnak, majd gyógyszeres kezelésnek vetik alá.

Ciszta az orrmelléküregekben

Általában a röntgenfelvételen lévő ciszta meglepetés a szakember számára. A daganatképződés folyamata nem okoz kellemetlenséget a betegben, ezért a legtöbb esetben véletlenül derül ki endoszkópos vagy röntgenvizsgálat során.

A spontán megnyílás és a gennyes váladék kiürítése a cisztából a környező szövetekbe szövődményekhez vezethet. A ciszta üreges növekedés, belsejében folyadékkal. A képen a ciszta úgy néz ki, mint egy lekerekített kis árnyék, amely a sinus maxilláris középső vagy alsó részén található. A cisztás daganatok kezelése műtétet igényel.

Exudatív arcüreggyulladás

Ha a maxilláris sinusok savós effúziókkal vannak telve, a röntgenfelvételen vízszintes folyadékszint lesz látható. Ez a legtöbb esetben exudatív arcüreggyulladás kialakulását jelzi, egy légúti betegség, amelyben sok folyadék halmozódik fel a maxilláris sinusokban.

A differenciáldiagnózis elvégzésekor az érintett sinusból szúrást vesznek a patológia típusának pontos meghatározása érdekében. Az otolaryngológiában a sinusitis következő formáit különböztetik meg:

• hurutos - az orrmelléküregek savós effúziókkal való feltöltése, amelyet bőrpír (hiperémia) és a nyálkahártya duzzanata kísér;
• vérzéses - a betegség veszélyes és meglehetősen ritka formája, amelyben a vér felhalmozódik a maxilláris sinusokban;
• gennyes - a járulékos melléküregek bakteriális gyulladása, amelyet a gennyes váladék felhalmozódása jellemez a csontüregekben.

A vérzéses arcüreggyulladás a fokozott érpermeabilitás miatt veszélyes, melyben a fertőzés könnyen bejuthat a szisztémás keringésbe.

A betegség hurutos formájának kezelésére érszűkítő cseppeket (dekongesztánsokat), mucolitikumokat, antiallergiás és vírusellenes szereket használnak. A gennyes gyulladást csak szisztémás antibiotikumok és helyi antimikrobiális szerek szedésével lehet megszüntetni.

Következtetés

A PNP radiográfiája a légúti betegségekben szenvedő betegek vizsgálatának egyik leginformatívabb módszere. Az intranazális struktúrák fényképezése nem jár túlzott sugárterheléssel a szervezetben. A röntgenfelvétel az egyik legmegbízhatóbb módszer a paranasalis sinusok patológiáinak korai diagnosztizálására.

Röntgenfelvételen a részösszeg sötétedése egy nagy fényes foltnak tűnik, amely a sinus maxilláris üregének szinte teljes üregét kitölti. Hasonló kép gyakran folyadék vagy duzzanat jelenlétét jelzi a maxilláris sinusokban. A parietális sötétedés viszont jelezheti a nyálkahártya gyulladását vagy orrpolip képződését a felületén.