A gyermekek hallásvizsgálata lehetővé teszi a halláselemző készülék érzékenységének meghatározását bizonyos intenzitású és frekvenciájú hanghullámokra. Az audiometriai vizsgálat segít azonosítani azokat a patológiákat, amelyeket a hangjelzések és a beszélt nyelv észlelésének minőségének csökkenése kísér. A jogsértések időben történő kiküszöbölése a halláselemző hangvevő vagy hangvezető részeinek funkcióinak helyreállításához vezet.
Az audiometria az egyik legmegbízhatóbb módszer a hangérzékenységi küszöb meghatározására óvodáskorú és serdülőkorú gyermekeknél. Az alkalmazott berendezés típusától és az akumetriás technikától függően a szakember meghatározza, hogy a hallószerv melyik része károsodott. Így megállapítható a halláskárosodás kialakulásának ténye és a halláskárosodás mértéke.
Audiometria kinevezése
Milyen célból végzik a gyermekek hallásvizsgálatát a készüléken? Az első audiometriai vizsgálatokat a születés után néhány napon belül végzik el. A patológiák időben történő azonosítása és megszüntetése megakadályozza a nehézségek előfordulását a beszédfejlődés szakaszában. A gyermekorvosok szerint a veleszületett halláskárosodás beszédkárosodáshoz, ennek megfelelően fejlődési késleltetéshez vezet.
Fontos! Ha a szülők anamnesztikus adatai hallásproblémára utalnak, az újszülöttnél legalább félévente 1-2 alkalommal célszerű audiometriai vizsgálatot végezni.
A károsodások diagnosztizálása és a megfelelő kezelés javíthatja a hallászavar kialakulásával kapcsolatos problémákat. Ha a halláselemző készülék meghibásodását konduktív okok okozták, a patológia 10-ből 8 esetben teljesen megszüntethető. A hallás helyreállítása hozzájárul az óvodáskorú gyermekek beszéd- és nyelvi képességeinek normál fejlődéséhez.
Általános információ
A gyermek hallásának tesztelésére a szakemberek többféle vizsgálati módszert alkalmaznak, amelyek kiválasztását a páciens életkora határozza meg. Az óvodáskorú gyermekek minimális hallásküszöbének meghatározásához a következő diagnosztikai módszereket alkalmazzák:
- a számítógépes audiometria az egyik legmegbízhatóbb módszer a hallásérzékenység meghatározására, amelyet újszülöttek és felnőttek vizsgálatára használnak;
- viselkedési audiometria - 5-36 hónapos gyermekek hallásküszöbének meghatározására szolgál;
- audiometria lejátszása - a hallásérzékelés minőségének tesztelésére tervezték 3-5 éves gyermekeknél.
Az iskoláskorú gyermekek vizsgálatára "felnőtt" technikákat alkalmaznak, amelyek magukban foglalják a beszéd- és hangaudiometriát. Ebben az esetben a hallásélességet az audiológusok határozzák meg hangvillák segítségével Schwabach, Rinne vagy Weber módszerei szerint.
Szubjektív audiometria
A halláskárosodás diagnosztizálására szolgáló audiometriai módszerek két típusra oszthatók: szubjektív és objektív. Az elsők között vannak az akusztikus tesztek, amelyekhez visszajelzés szükséges az alanytól. Legtöbbjük tudatos korú gyermekek hallószerv teljesítményének vizsgálatára szolgál, akik választ tudnak adni arra a kérdésre, hogy hallanak-e egy bizonyos tónusú hangot vagy sem.
Hogyan teszteljük a gyermek hallását? Az audiometriai vizsgálat leggyakoribb szubjektív módszerei a következők:
- reflex - a páciens reakciójának követése a különböző intenzitású hangokra; 2-3 hetes újszülöttek halláskárosodásának diagnosztizálására szolgál;
- játék - a hallásérzékenység mértékének meghatározása 3 éves és idősebb gyermekeknél;
- a szakember csak egy bizonyos hang hallása után kéri meg az alanyt, hogy hajtson végre valamilyen műveletet;
- beszéd - a különböző intenzitással reprodukált beszédjel hallhatósági küszöbének értékelése;
- tonális - a halláselemző hangvezető és hangvevő rendszerének érzékenységének ellenőrzése a különböző frekvenciákon reprodukált hangokhoz képest.
A hallási érzékenység vizsgálatának szubjektív módszereinek eredményeit a nasopharynx nyálkahártyájának és a hallószervnek a gyulladásának jelenléte határozza meg.
Objektív audiometria
Az auditív analizátor teljesítményének objektív értékelési módszereit gyakrabban alkalmazzák a 2 év alatti gyermekek vizsgálatánál. A hallásszerv fejlődésének patológiáinak azonosítására a szakemberek a következő audiometriai módszereket használják:
- otoakusztikus emisszió - az audiométer által keltett hangra válaszul a szőrsejtek által generált hangjelek regisztrálása a külső hallójáratban;
- a kiváltott potenciálok regisztrálása - az agy elektromos aktivitásának rögzítése, amely akkor következik be, amikor egy alvó újszülött hallószervébe belépő tesztjel keletkezik;
- timpanometria - légnyomás létrehozása a külső hallójáratban, amely lehetővé teszi a hallócsontok és a fülmembrán mobilitási fokának meghatározását.
A hangok csont- és légvezetésének értékelésére szolgáló objektív módszerek lehetővé teszik annak meghatározását, hogy a halláselemző melyik részében vannak megsértések.
Gyermek audiogramja
A gyermekek hallásának audiogramja egy kétdimenziós grafikon, amelynek függőleges tengelye decibel (dB), vízszintes tengelye pedig hertz (Hz). Olyan görbéket mutat, amelyek egyértelműen mutatják az eltérések jelenlétét egy bizonyos intenzitású és frekvenciájú hangjelek észlelésében. Ha a görbék pontjai a 0 és 25 dB közötti tartományban vannak, az azt jelzi, hogy nincs eltérés.
5 hónapos korban az újszülött minimális hallásküszöbe körülbelül 50-60 dB.
Ugyanakkor szem előtt kell tartani, hogy a páciens életkora befolyásolja a halláselemző készülék küszöbérzékenységét. Az az eredmény, amelynél a levegőben lévő jelek hallhatóságának minimális értéke 15 dB, nem tekinthető eltérésnek. Csak a páciens által felismerhető leggyengébb hangrezgések kerülnek rögzítésre a grafikonon.
A hallás öntesztje
Annak érdekében, hogy megbizonyosodjon arról, hogy a gyermeknél nincs vezetőképes és szenzorineurális halláskárosodás, a szakértők azt javasolják, hogy végezzenek önálló audiológiai vizsgálatokat. Hallássérülés gyanúja esetén időpontot kell kérni egy fül-orr-gégészhez, aki elvégzi a páciens fül- és audiometriai vizsgálatát, melynek eredményeként meghatározzák a patológia típusát és a megfelelő kezelési módot.
Hogyan teszteljük a gyermek hallását otthon? A gyermek tesztelésének legegyszerűbb módja a beszédaudiometriai módszerek. Ehhez szükséges:
- kérje meg az alanyt, hogy üljön le egy székre, és fordítsa maga felé a bal vagy a jobb fülét;
- lépjen hátra 6 m-t és suttogva, de egyértelműen ejtse ki a „mama”, „sport”, „föld”, „csizma” stb. szavakat;
- hasonló módon a tesztelést 20 m távolságból végzik, de a szavakat elég hangosan ejtik ki.
Ha a gyermek ki tudja venni a szavakat, fokozatosan csökkenteni kell a távolságot közte és a beszélő között, megkövetelve a szavak egyértelmű reprodukálását. Minél kisebb a távolság az alany és Ön között, annál nagyobb a halláskárosodás. Ha nem megfelelő vizsgálati eredményt kap, orvoshoz kell fordulnia.
