A tachycardia különböző formái
Az ember pulzusa a pulzusszámtól függ, és nyugalmi állapotban általában 60 és 80 ütés között mozog. Ezen értékek növekedése vagy csökkenése egészséges szervezetben is előfordulhat bizonyos terhelések mellett sinus aritmiák formájában, vagy jelezheti a kialakuló szívbetegségeket.
A szív összehúzódásai a pályarendszer munkáján keresztül valósulnak meg, amelyet pacemaker (pacemaker) vezet. Általában ezt a funkciót a sinoatriális csomópont látja el. Továbbá a generált pulzushullám belép az atrioventrikuláris csomópontba, és követi a kamrákhoz vezető utakat. Attól függően, hogy melyik anatómiai struktúra játssza az elsőrendű pacemaker szerepét, a tachyarrhythmiákat a következőkre osztjuk:
- paroxizmális (a hullámokat nem a sinoatriális csomópont, hanem az alatta lévő szakaszok generálják) - hirtelen kezdődik és fejeződik be, percenként 140-240 ütés ritmussal;
- a nem paroxizmális tachyarrhythmiák fokozatosan jelentkeznek, a ritmus akár 140 ütés percenként.
A paroxizmális tachycardia szupraventrikuláris és kamrai, az elektromos impulzus helyétől függően. Szupraventrikuláris aritmiák előfordulhatnak egészséges emberekben (pontosabban szívkárosodás nélkül). A kardiogramon lévő komplexek a szokásos alakúak és időtartamúak. Kamrai tachycardia esetén az impulzus egyenetlenül terjed, ezért a kardiogramon a fogkomplexek kitágulnak és deformálódnak. A szupraventrikuláris forma külön változata a pitvarfibrilláció (pitvarfibrilláció), melynek rosszindulatú formája esetén a pulzusszám elérheti a 350-700 ütést percenként.
A diagnózis tisztázása és az automatizmus megsértésének pontos formájának meghatározása érdekében ajánlott transzoesophagealis elektrokardiográfiát végezni.
Tachycardia tünetei
A klinikai kép a pulzusszámtól, a keringési rendellenességek jelenlététől, a támadás időtartamától és a személy pszichoemotikus jellemzőitől függ.
Néhány tachycardiás beteg nem észlel semmilyen tünetet a roham során. A legtöbb ember azonban úgy érzi, hogy a pulzáció szétterjed az egész testben, légszomjra, általános gyengeségre, szívfájdalomra, fokozott izzadásra, fejfájásra és gyakori vizelésre panaszkodnak. Ilyen esetben a vérnyomás csökkenése lehetséges a perctérfogat csökkenése miatt.
A "Panangin" hatásmechanizmusa a pulzusszámra
A "Panangin" egy gyógyászati készítmény, amely kálium- és magnéziumionokat tartalmaz, amelyek számos biokémiai reakcióhoz, és különösen a szív rendszeres működéséhez szükségesek.
Ismeretes, hogy az aritmiák gyakran társulnak hypomagnesaemiához és hypokalaemiához. A ritmuszavarok megszüntetésének legegyszerűbb módjai a szívizom sejtjeinek és membránjainak elektrolitszintjének korrekciója, a kalcium antagonizálása, a sejtek energiaszintjének növelése, az oxigénellátás javítása, valamint a neurotranszmitterek, például az adrenalin vagy a noradrenalin felszabadulás csökkentése.
Még a káliumszint enyhe csökkenése esetén is jelentősen megnő a tachycardia kialakulásának kockázata. Ezen túlmenően a személy aggaszthatja a gyengeséget, ingerlékenységet, és a pulzusa fonalassá válik.
A magnézium nélkülözhetetlen a DNS és RNS szintéziséhez. Ezenkívül ez a nyomelem részt vesz az izmok munkájában, összehúzódásában és az idegimpulzusok továbbításában, ami előre meghatározza a szív és az erek munkájára gyakorolt hatását. Ennek köszönhetően a magnézium hasznos a vérnyomás szabályozásában, az automatikus működésben, a vazomotoros tónusban és a neuromuszkuláris vezetésben.
Alkalmazható-e a gyógyszer tachycardia és bradycardia kezelésére?
A "Panangin" értékes a használatából eredő ilyen hatások miatt:
- vérnyomáscsökkentő;
- antiatherosclerotikus;
- antiaritmiás;
- gyulladáscsökkentő;
- véralvadásgátló.
A magnéziumnak erős antiaritmiás hatása van, és szívelégtelenségben szenvedő betegek tachycardiájának megelőzésére és más antiaritmiás szerek hatékonyságának fokozására egyaránt használják. Úgy gondolják, hogy különösen hasznos kamrai tachycardia esetén, amely nem reagál jól más terápiákra, és a mainstream terápia kiegészítőjeként használják.
A káliumot gyakran használják a szapora szívverés szabályozására a posztoperatív időszakban. Különösen jó eredményeket mutat magnéziummal együtt alkalmazva, amely meghatározza a "Panangin" hatását tachycardiában.
Nem javasolt a Panangin alkalmazása bradycardia esetén, azonban a gyógyszer felírásáról vagy abbahagyásáról csak a kezelőorvos dönthet, aki az Ön közérzetére vonatkozó visszajelzései és további vizsgálati módszerek eredményei alapján határozza meg a kezelési rendet.
Következtetéseket
A "Panangin" egy olyan gyógyszer, amely két alapvető elektrolitot tartalmaz, amelyekre szervezetünknek, és különösen a szívizomnak van szüksége. Ezen mikroelemek hiánya számos szív- és érrendszeri betegség lefolyásával jár együtt: magas vérnyomás, preeclampsia, aritmiák, szívelégtelenség. Ezenkívül hasznos lehet neurológiai tünetek esetén. Ilyen esetekben a gyógyszer segít a betegeknek állapotuk javításában és a szövődmények kialakulásának megelőzésében.
