Mi a regurgitáció és hogyan veszélyes?
Ha az aortabillentyűt alkotó három szórólap nem zárja el a bal kamrából való kilépést, a vér visszaáramlik. A regurgitációs folyamat mechanizmusa a következő:
Zárás után rés volt a szelepek között.
- A kamrában a nyomás leesett (üres), a szisztolés összehúzódás következtében kilökődő vér az aortában van.
- A test fő edényéből származó vérnek a perifériára kell mennie. De ahhoz, hogy bejusson a viszonylag szűk artériákba, le kell győznie a falak ellenállását. A kamra jóval szélesebb náluk, így könnyebben tér vissza a vér, áthaladva az aortabillentyű lazán zárt levélkéi között.
- A vérmennyiség egy része visszatér (regurgitáció), és néhány az aorta mentén a perifériás erek felé mozog.
- A szisztoléban lévő pitvar a benne lévő vér mennyiségét a kamrába nyomja. De az utóbbiban ott van az a vér, amely visszatért az aortából.
- Mivel a bal kamra nem úgy van kialakítva, hogy a felesleges folyadékot befogadja, nyúlni kezd (dilatáció lép fel). A Frank-Starling törvény szerint minél jobban megnyúlik a szívizom, annál jobban összehúzódik. Ez az izomrostok vastagságának fokozatos növekedéséhez vezet.
- A bal kamrai szívizom kompenzációs hipertrófiája fordul elő.
- Minél jobban nyomja a vért, annál inkább visszatér az aortából a diasztolé során (5-50%).
- A szívizom túlfeszítése jelentős táguláshoz és degeneratív elváltozásokhoz vezet a szívizomban.
- A bal kamra pumpáló funkciója jelentősen gyengül. A szív képtelenné válik a feladat elvégzésére.
A szívizom kompenzációs képességei nagyszerűek. A betegség klinikai megnyilvánulása után azonban az átlagos várható élettartam kezelés nélkül 3-7 év.
Hogyan határozható meg a vér visszatérő áramlása a szelepben?
Az I. fokú aortabillentyű regurgitációját nem kísérik klinikai tünetek, ezért a betegség korai stádiumban történő felismerése csak véletlenül lehetséges. A patológia kialakulását jellegzetes tünetek jelzik.
A személy panaszkodni fog:
- fekvéskor fokozódó szívdobogásérzés, amelyet kellemetlen érzelmek kísérnek;
- a perifériás artériák lüktetésének érzése;
égő, összehúzó jellegű fájdalom a szegycsont mögött;
- a koordináció elvesztésének érzése a térben;
- lüktető fejfájás;
- eszméletvesztésre való hajlam, ha erős stresszhatásnak vannak kitéve.
Kifejezett dekompenzáció esetén a következőkkel egészül ki:
- nehézlégzés;
- szív-asztma;
- duzzanat este és délután.
A vizsgálat során figyelni kell a következőkre:
- a bőr sápadtsága;
- a nyak felső felében - fekvő helyzetben látható nyaki artériák pulzálása;
- a felületes artériák falának ritmikus mozgása;
- a fej megrázása a pulzus ütemére;
- a pupillák összehúzódása és tágulása a pulzusszámnak megfelelően.
Jellemző a vérnyomás változása. A szisztolés 160-180 Hgmm-re, a diasztolés 50-30 Hgmm-re csökken.
Ha ezeket a tüneteket szisztematikusan meghatározzák, kardiológussal kell konzultálni. Megvizsgálja a beteget, és további vizsgálatokat rendel el a fordított véráramlás meglétének megerősítésére. Instrumentális módszerek az aorta regurgitáció diagnózisának ellenőrzésére:
- elektrokardiográfia (R (I)> 10 mm, a szív elektromos tengelyének eltérése balra, a Sokolov-Lyon index több mint 35 mm);
- fonokardiográfia (elhalványuló, magas frekvenciájú diasztolés zörej, tompa első és második hang);
- radiográfia (a szív árnyéka balra bővül a bal kamra és az aortaív miatt);
- echokardiográfia (a bal kamra hátsó falának megvastagodása, megnövekedett fluktuációi, az interventricularis septum mozgási tartományának megnövekedése);
- doppler echokardiográfia (az aortabillentyűn keresztüli vérvisszaáramlás mértékét közvetlenül rögzítik);
- aortográfia (a billentyű diszfunkció meghatározása a bal kamra üregének kontrasztanyaggal való feltöltésének mértékével).
Az aorta regurgitáció súlyossága
| Kritérium | Jelentéktelen | Mérsékelt | Nehéz |
|---|---|---|---|
| Aortográfia | Enyhe kontraszt behatolás a bal kamrába (LV) | Az egész LV rosszul kontrasztos | Az LV ugyanolyan mértékben kontrasztos, mint az aorta |
| Regurgitációs térfogat (ml) | <30 | 30-59 | >60 |
| Regurgitációs hányad (%) | <30 | 30-49 | >50 |
| Regurgitációs nyílás területe (cm²) | <0,1 | 0,1-0,29 | >0,30 |
Mi a teendő a patológia meghatározásakor?
Ha aortabillentyű regurgitációt észlelnek, különösen gyermeknél, orvos segítségével elemezni kell a kockázatot, és meg kell határozni a műtéti kezelés szükségességét.
A sebészeti kezelés kötelező:
- súlyos tünetekkel járó aortabillentyű-elégtelenség (még akkor is, ha az LV szisztolés funkciója kielégítő);
- tünetmentes regurgitáció súlyos LV-működési zavarral (ejekciós frakció 50% vagy kevesebb);
- szívizom revaszkularizációs műtét tervezése, más billentyűk műtéti beavatkozása aorta regurgitációban szenvedő betegnél.
Súlyos balkamra-tágulat esetén (50 mm-nél nagyobb végsisztolés méret) műtéti kezelés javasolt.
Ha a tünetek nem zavarnak, és a műszeres vizsgálat mutatói ezen értékeken belül vannak, sebészeti kezelés nem szükséges:
- LV ejekciós frakció> 50%;
- a végdiasztolés mérete kisebb, mint 70 mm;
- a végső szisztolés mérete kisebb, mint 50 mm.
Csak az aorta regurgitáció mértékének megfigyelése és rendszeres műszeres ellenőrzése szükséges.
Következtetéseket
Az aorta regurgitációja olyan kóros állapot, amely akkor fordul elő, ha a billentyűk nem tudják elzárni a bal kamrából való kilépést. Nyújtás túlzott mennyiségű vérrel rendelkező ürege a kontraktilis aktivitás romlásához vezet.
A regurgitáció Doppler echokardiográfiával és aortográfiával kimutatható, más módszerek csak közvetett jeleit jelzik.
Még ha a vizsgálat 2. fokozatú aortabillentyű regurgitációt is feltár, ez nem feltétlenül jelzi a műtét szükségességét. Bár a hadsereg nem látott helyet az ilyen kóros embereknek.
