Tubo-otitis gyermekeknél

Sok szülő felteszi a kérdést, hogy mi a tubo-otitis gyermekeknél és hogyan kell kezelni, valamint hogy van-e valamilyen jellemzője ennek a betegségnek a gyermekben, és hogyan lehet időben diagnosztizálni. Ez a kérdés okkal merül fel - a gyermek tubo-otitise szinte tünetmentes lehet, és nem könnyű felismerni a kezdeti szakaszban. Ezért nagyon fontos megérteni, mikor áll fenn a betegség kialakulásának kockázata, és milyen megelőző intézkedéseket lehet tenni a megelőzés érdekében.

Honnan származik

Az eustachianus cső egy kicsi és nagyon keskeny csatorna (körülbelül 2 mm széles), amely összeköti a nasopharynxet és a középfül üregét. Falait finom nyálkahártya béleli. Amikor külső vagy belső tényezők hatására begyullad, a betegséget gyermekben vagy felnőttben tubo-otitissel diagnosztizálják. A gyulladásos folyamat lehet akut vagy krónikus.

Az eustachitis gyakrabban fordul elő gyermekeknél, mint felnőtteknél. Főleg, ha a gyerek iskolába vagy óvodába jár. Általában a gombák, vírusok és más patogén mikroorganizmusok behatolnak a hallócső üregébe a nasopharynxből. Sokkal ritkábban - a dobhártyán lévő lyukakon keresztül a külső fül gyulladásos folyamatai vagy mechanikai sérülések során. Szisztémás betegségek esetén a fertőzés a véren vagy a nyirok útján juthat be.

A gyermekek tubo-otitisét gyakran olyan betegségek kísérik, mint:

• SARS és influenza;
• kanyaró, bárányhimlő, rubeola;
• gennyes torokfájás;
• sinusitis és sinusitis;
• pharyngitis stb.

Az Eustachianus cső is begyulladhat, ha helytelenül fújja az orrát – ha a gyermek egyszerre két orrlyukon keresztül fújja ki a levegőt. Gyakran kétoldali eustachitis alakul ki olyan gyermekeknél, akik úsznak vagy gyakran fürödnek nyílt vízben - a vízből származó gombák és mikrobák bejutnak a szájüregbe, majd a nasopharynxon keresztül a fülekbe.

Az orrsövény veleszületett vagy szerzett görbülete nyomást gyakorolhat a hallójárat falaira, és gyulladásos folyamatot válthat ki. Ez az oka annak is, hogy a nyálkahártya hiányos tisztítása az orrból orrfolyás esetén, amelyben a mikrobák felhalmozódnak és aktívan szaporodnak.

A tubo-otitis kialakulásának másik gyakori oka az allergiás reakciók, amelyeket ödéma kísér. Az ödéma esetén a vékony Eustach-cső részben vagy teljesen elzáródik, a külső levegő pedig elkezdi nyomni a dobhártyát, ami állandó feszültséget okoz, ami fájdalmat és gyulladást válthat ki.

Ráadásul a gyermek Eustach-csője csaknem fele olyan hosszú, mint egy felnőtté, és majdnem egyenes, így sokkal könnyebben hatolnak be mélyebbre a fertőzések.

Általában a kétoldalú tubo-otitis okai gyermekeknél és felnőtteknél gyakorlatilag megegyeznek. A különbség csak annyi, hogy egy gyereknél sokkal gyorsabban fejlődik ki, és ha nem kezelik, komolyabb szövődményekhez vezethet.

Gyermekkori tünetek

A tubo-otitis első tünete felnőtteknél a fülzúgás. Előfordulhat, hogy a gyermek nem figyel erre, vagy nem érti, hogyan magyarázza el ezt a jelenséget a szülőknek. A második fontos tünet a hallásküszöb csökkenése, amit a felnőtt szinte azonnal észrevesz, a gyerek viszont nem. Ezenkívül a tubo-otitist gyakran torlódás, szédülés és fülváladékozás kíséri.

Ezért, ha egy gyermeknek súlyos orrfolyása van, beteg vagy a közelmúltban megbetegedett a fenti betegségek egyikében, amelyek gyermekeknél tubo-otitist okozhatnak, a szülőknek különösen óvatosnak kell lenniük.

Meg kell mutatni a gyermeket az orvosnak, még akkor is, ha nem panaszkodik fülfájdalomra, de viselkedésében a következő változások észlelhetők:

• fokozott ingerlékenység vagy álmosság;
• gyakran megvakarja vagy megérinti a fülét a kezével;
• apró kiütések jelentek meg a fülkagylón;
• zöldes vagy sárgás folyadék szivárog ki a fülből;
• a gyerek folyamatosan újra kérdez;
• nem válaszol a hívásra és a nevére;
• megrázza a fejét vagy az oldalára dönti.

Emlékeztetni kell arra, hogy a testhőmérséklet emelkedése a betegség kezdeti szakaszában nem mindig történik meg. A fent felsorolt ​​tünetek közül egy vagy kettő jelenléte már elégséges indok az egészségügyi intézményhez való forduláshoz. Ha a vizsgálat után az orvos tubo-otitist diagnosztizál egy gyermekben, azonnal el kell kezdeni a kezelést, és szigorúan követni kell az összes utasítást.

Kétoldali tubo-otitis ritkán fordul elő gyermekeknél. Általában akkor alakul ki, ha nem kezelik, amikor a fertőzés az egyik fülről a másikra terjed.

Az egyetlen kiút ebben az esetben az aktív kezelés antimikrobiális gyógyszerekkel, mivel a kétoldali gyulladás nagyon fájdalmas és agyhártyagyulladást okozhat.

A kezelés jellemzői

A betegség korai szakaszában a gyermekek tubo-otitisének kezelését általában antibiotikumok alkalmazása nélkül végzik. A gyulladáscsökkentő szerek és az érszűkítő cseppek eléggé képesek kezelni, amelyek segítenek növelni a lument és gyorsan enyhíteni a puffadást. Jól segítenek az olyan jól bevált népi gyógymódok, mint a bemelegítés kéklámpával, a paraffinterápia, az eukaliptusz, a celandin, a körömvirág tinktúráival történő csepegtetés.

De a hagyományos kezelési módszerek csak orvos engedélyével használhatók. Abban az esetben, ha genny halmozódott fel a dobhártya mögött, a gyermek testhőmérséklete megemelkedett, vagy a dobhártya épsége megsérül, az ilyen eljárások kategorikusan ellenjavalltok. Sőt, égési sérüléseket, erős fájdalmat okozhatnak, a melegítés pedig hozzájárul a fertőzés terjedéséhez.

Ha a betegség gennyes középfülgyulladássá fejlődött, szükség lehet a gyermek kórházi elhelyezésére és antibakteriális gyógyszeres kezelésre. Ha sok genny van, és ez gyulladást és a dobhártya súlyos kitüremkedését okozza, az orvos dönthet úgy, hogy átszúrja. Ez lehetővé teszi a fájdalom gyors enyhítését és a gyógyulási folyamat felgyorsítását.

Sok szülő visszautasítja ezt a manipulációt, mert úgy gondolja, hogy ez rontja a hallást. De ez egyáltalán nem így van. Az eljárás helyi érzéstelenítésben történik, és nagyon gyors.

A dobhártya 3-4 nap alatt teljesen meggyógyul, és a szúrás nem befolyásolja a hallásélességet. De ha a genny nyomása alatt nem perforáció, hanem a membrán szakadása következik be, akkor a hallás csak egy komplex műtét segítségével állítható helyre.

A gyógyulás szakaszában gyakran szerepelnek fizioterápiás eljárások. Ez lehet ultrahang, elektroforézis, az Eustachianus cső pneumomasszázsa, ultraibolya besugárzás. A helyesen megválasztott vitaminterápia is segít a gyorsabb gyógyulásban.

Nagyon fontos, hogy védje fülét a hipotermiától és a túlmelegedéstől. Ügyelni kell arra, hogy víz ne kerüljön beléjük. És feltétlenül végig kell menni a teljes kezelési folyamaton a végéig, hogy elkerüljük az esetleges visszaeséseket.

Betegségmegelőzés

A fülbetegségek, köztük a tubo-otitis fő megelőző intézkedése a megfelelő és rendszeres gyermekgondozás. Ezenkívül ismernie kell és követnie kell az egyszerű, de nagyon hatékony szabályokat, amelyek megakadályozzák a gyulladásos folyamatok kialakulását a fülben:

1. Ne engedje, hogy gyermeke olyan fejfedő nélkül menjen a szabadba, amely teljesen eltakarja a fülét hideg, nyirkos, szeles időben.
2. Soha ne használjon vattapamacsot, hajtűt vagy más éles tárgyat a külső hallójárat tisztítására.
3. Úszáskor, különösen nyílt vízen, ügyeljen arra, hogy ne kerüljön víz a gyermek szájába, a vizes eljárások után pedig vatta- vagy gézlappal távolítsa el a vizet a füléből.
4. Minden orrfolyással járó megfázás és vírusos megbetegedés esetén el kell temetni az orrát, be kell inhalálni, és meg kell tanítani a babát helyesen fújni az orrát.
5. Mindig legyen kéznél antihisztamin, ha a gyermek hajlamos súlyos allergiás reakciókra.

És ami a legfontosabb, a gyermek tubo-otitisének első jelei esetén feltétlenül forduljon orvoshoz, és semmi esetre se írjon elő önálló kezelést. A nem megfelelő kezelés olyan súlyos következményekhez vezethet, mint gennyes középfülgyulladás, dobhártya-repedés, halláskárosodás és akár teljes süketség is.