A 3. fokozatú halláskárosodás már a halláskárosodás súlyos formája. Az ember nemcsak hogy nem tud normális életet élni, hanem minden nap veszélybe sodorja magát, kimegy az utcára. Végül is csak nagyon hangos hangokat hall, vagy azokat, amelyek forrása legfeljebb 2-3 méter távolságra van. Így előfordulhat, hogy nem hallja a közeledő jármű vagy egy lezuhanó tárgy hangját, és ennek következtében súlyosan megsérülhet.
Okok és tünetek
A 3. fokozatú veleszületett halláskárosodást meglehetősen könnyű felismerni korai életkorban. A legfontosabb dolog az, hogy gondosan figyelemmel kísérjük a baba fejlődését az első életévben, és azonnal riasztjuk, ha a gyermek:
- semmilyen módon nem reagál a leeső tárgyak durva hangjaira vagy zajára;
- nem fordítja a fejét a beszélő felé, ha az kívül esik a látóterén;
- nem válaszol a hozzá intézett felhívásra, nem válaszol névre.
Általában az elsődleges diagnózist gyermekorvos állítja fel rendszeres megelőző vizsgálatok során. De ennek megerősítéséhez teljes körű vizsgálatot kell végezni egy otolaryngológussal, és számos vizsgálatot kell végezni.
A 3. fokozatú szerzett hallásvesztés fő oka a nem megfelelő kezelés vagy annak teljes hiánya a betegség korai szakaszában. A 3. fokozatú szenzorineurális hallásvesztés eleinte különösen gyorsan és észrevehetetlenül halad előre, melynek kezelése általában megfelelően kiválasztott antibiotikumok alkalmazását igényli.
De sajnos sok kis halláskárosodásban szenvedő beteg inkább nem orvoshoz fordul, hanem önállóan, otthon, népi gyógymódokkal oldja meg a problémát. Ennek eredményeként már akkor jutnak el szakemberhez, amikor a betegség már elkezdődött, és visszafordíthatatlan folyamatok indultak el a hallókészülékben.
A 3. fokozatú hallásvesztés fő tünetei a következők:
- a hallási küszöb csökkentése 55-70 dB-re;
- képtelenség elkapni a suttogást még közelről is;
- a beszéd világos megkülönböztetésének képessége 1-3 méteres távolságból;
- nehéz tájékozódni a környező térben;
- visszatérő szédülés és fülzúgás.
Ugyanezek a tünetek hirtelen jelentkezhetnek a dobhártya sérülése vagy szakadása után, erős akusztikus hatás vagy barotrauma hatására. Ebben az esetben valószínűleg műtétre lesz szükség a hallás helyreállításához.
A betegség kezelése
A betegségre nincs általános kezelési rend. Kidolgozása minden esetben egyedileg történik, figyelembe véve a beteg életkorát, a halláskárosodás típusát (konduktív, szenzorineurális vagy vegyes), a betegség okait és az aktuális tüneteket. Általában komplex terápiát írnak elő, amely magában foglalja a gyógyszeres kezelést és a fizioterápiás eljárásokat. A kezelés kezdeti szakaszában a beteg kórházba kerül, majd ambulánsan folytatódik.
A 3. fokozatú halláskárosodásban szenvedő betegek nem tudnak normális életet élni, nagyon nehéz a kommunikációjuk és kisebb mindennapi problémáik vannak. Ezért halláskárosodásukat minőségi hallókészülékekkel kell kompenzálniuk.
Az orvos megmondja, hogyan kell kiválasztani a megfelelő modellt és eszköztípust. Azokban az esetekben, amikor a hallás helyreállítása lehetetlen, és nincs orvosi ellenjavallat, mérlegeljük a hallókészülékek kérdését az implantátumok beépítésével.
Fogyatékossági beosztás
Amennyiben komplex kezelés eredményeként a 3. fokú halláskárosodás nem múlt el, a VKK (orvosi és szaktanácsadói bizottság) eredménye alapján rokkantság rendelhető el. Általában az ilyen betegek az összes szükséges vizsgálat és dokumentum rendelkezésre bocsátása és minden egyes szállodai eset mérlegelése után megállapítják a fogyatékosság harmadik csoportját.
A csoport megszerzésének folyamata meglehetősen bonyolult. Ha a 3 fokos halláscsökkenés veleszületett vagy időskori, akkor a legtöbb esetben pozitív döntés születik. A szerzett halláskárosodás azonban átmenetinek tekinthető, ha nem társul a halláskárosodás következő okaival:
- mechanikai sérülés a fejben vagy a fülben;
- agydaganat vagy intraaurális;
- cochlearis ideg daganat - neurinóma;
- súlyos akusztikus vagy barotrauma következménye;
- degeneratív változások a dobhártyában.
Minden más esetben a 3. fokozatú halláskárosodás aktív kezelését előre hosszú ideig végzik. És csak abban az esetben, ha az összes módszert kipróbálták, és egyik sem adott stabil pozitív dinamikát, felvetődik a fogyatékosság kijelölésének kérdése.
A csoport átvétele után a páciens egyéni rehabilitációs programot ír elő, és lehetőséget kap arra, hogy egy előre meghatározott helyen vásárolt hallókészülékért kompenzációt kapjon, ami a legtöbb esetben egyszerűen szükséges. Ha a készüléket online vagy más szaküzletekben és magánklinikákban vásárolja meg, akkor kártérítés nem jár.
A hallássérültnek joga van részleges vagy teljes kártérítésre is, ha speciális technikai eszközöket vásárol: titrált szinkronnal ellátott televíziót, mobiltelefont stb. Szükség esetén jelnyelvi tolmácsot biztosítanak számára (évi 40 óra). A nyugdíjpénztárhoz való jelentkezéskor kis nyugdíjat rendelnek hozzá.
Évente egyszeri gyakorisággal a beteget ismételt kivizsgálás céljából kórházba helyezik. Ha a hallás állapota 4 éven belül nem javul, maradandó rokkantság rendelhető el. Ha van pozitív tendencia, és a hallás javult, a csoport eltávolítható, és az előnyök elvesznek.
