Milyen okai vannak a hang elvesztésének? A hangfunkciós zavarok jó ok arra, hogy foniáterhez forduljanak.
Sokan szembesülnek a fonáció részleges hiányával az akut fertőző betegségek kialakulása során.
A gége és a hangszalagok nyálkahártyájának duzzanata zavarja a normál hangképzést, aminek következtében az ember beszélni tud, de csak suttogva.
Az aphonia etiológiája
A hang rekedtsége az első tünet, amely a hangképző apparátus munkájában fellépő zavarok megjelenésére utal. Hagyományosan az aphonia kialakulásának minden oka két kategóriába sorolható:
- szerves - tartós patológiás változások a hang kialakulásában részt vevő szervek szerkezetében;
- funkcionális - átmeneti változások a gégeben, amelyek az esetek 90% -ában pszichogén okok miatt következnek be.
Az aphonia vagy a hangvesztés olyan egészségügyi és társadalmi probléma, amellyel sok ember szembesül. A hangbeszéd szakmában élők hajlamosabbak a hangfunkció károsodására: előadók, színészek, televíziós műsorvezetők, idegenvezetők, tanárok, énekesek stb. A túlzott beszédterhelés negatívan befolyásolja a hangszalagok állapotát, aminek következtében gyulladásuk lép fel. A statisztikák szerint a tanárok 56%-a, a pubertáskorban lévő gyerekek 23%-a és az énekesek több mint 47%-a szenved dysphonia-tól (hangzavar).
Melyek a hangvesztés fő okai?
Nemcsak a szalagok túlfeszítése vagy a gége szeptikus gyulladása, hanem a mentális zavarok is provokálhatnak hangzavarokat.
Bebizonyosodott, hogy a patológia sokkal gyakoribb a nőknél a psziché fokozott labilitása miatt. Az érzelmesség és a befolyásolhatóság túlzott terhelést okoz az idegrendszerben. Ez a gége izmainak beidegzésének megsértéséhez és ennek eredményeként dysphonia kialakulásához vezethet.
Fertőző betegségek
A hangvesztés a légutak, különösen a gégegarat akut gyulladásának kialakulásának egyik jele. A fertőzés idő előtti kezelése hozzájárul a hangképző berendezést alkotó szervek kóros folyamatokban való részvételéhez. A gége, a hangredők, a légcső és a lágy szájpad nyálkahártyájának duzzanata a rekedtség és a hangzás elvesztésének egyik fő oka.
Az aphonia provokáló fertőző patológiái a következők:
- epiglottitis;
- gégehurut;
- légcsőgyulladás;
- torokgyulladás;
- akut hörghurut;
- laringotracheitis;
- influenza;
- megfázás;
- mandulagyulladás.
A hangvesztést megfázás esetén a hangképző készülék több részének egyszerre - az orrüreg, a garat, a légcső és a lágy szájpadlás - gyulladása okozza. A megfázás nem megfelelő terápiája esetén a fertőzés az alsó légutakba száll le, és a hangszalagokkal a gégét érinti.
A láz, a rossz közérzet, a torokfájás, a rekedtség és a hangszín csökkenése az ARVI tipikus megnyilvánulása.
Gége neoplazmák
A jó- és rosszindulatú daganatok a hangzavarok egyik valószínű oka. Ha a daganatok közvetlenül a gégeben vagy a hangszálakon lokalizálódnak, a beteg rekedtségre és a hangzás elvesztésére panaszkodik, amelyet nem kísér torokfájás vagy hipertermia. Milyen típusú jó- és rosszindulatú daganatok vezethetnek dysphonia kialakulásához?
- polipok;
- mióma;
- angiomák;
- ciszták;
- lipomák;
- papillómák;
- chondromák.
A gégedaganatok háromszor gyakrabban fordulnak elő a veszélyes iparágakban dolgozóknál nikkellel, kénsavval, azbeszttel stb.
Meg kell jegyezni, hogy még a jóindulatú daganatok is hajlamosak rosszindulatú daganatokra, pl. rosszindulatú daganat. Ha a diszfónia tünetei 3 napon belül továbbra is fennállnak, forduljon foniáterhez.
Mérgezés
Nagyon gyakran hangzavarok lépnek fel a test mérgező anyagokkal való mérgezése következtében. A mérgező anyagok gőzei irritálják a nyálkahártyát, ami allergiás ödéma kialakulásához és ennek következtében hangzavarokhoz vezethet. A mérgezés kiválthatja a diszfónia kialakulását:
- fluor - száraz köhögést, a szem kötőhártyájának kipirosodását, könnyezést, görcsöket és a gége-garat nyálkahártyájának gyulladását okozza;
- ammónia - provokálja a légcső, a hörgők, az orrnyálkahártya duzzadását, ami a szegycsont mögötti fájdalomhoz, rekedtséghez és torokfájáshoz vezet;
- klór - a glottis görcsöt okoz, ami ugató köhögést, rekedtséget, hörgőödémát okoz.
A háztartási vegyszerekkel való mérgezés allergiás reakciókat és Quincke-ödémát okozhat, amely megelőzi a gégeszűkületet és fulladást. Mérgező anyagok találhatók számos csiszolóanyagban, amelyet mosogatók, csempék, fürdőkádak stb. tisztítására terveztek. Használatuk előtt ajánlott olyan légzőkészüléket viselni, amely megakadályozza az illékony vegyi anyagok bejutását a légzőrendszerbe.
Gége sérülés
A gége sérülései a hangzavarok gyakori okai, és leggyakrabban gyermekeknél fordulnak elő. Eredetük szerint a légúti sérülések minden típusa két nagy csoportra osztható:
- belső - izolált károsodás a gége szöveteiben;
- külső - sérülések, amelyeket nagyon gyakran a gége közelében lévő anatómiai struktúrák károsodása kísér.
A halcsontok, üvegszilánkok és játékok lenyelése a gyermekek hangzavarának egyik leggyakoribb oka. A gége sérülései felnőtteknél gyakran fordulnak elő orvosi eljárások során:
- a nyelőcső bougienage;
- bronchoszkópia;
- légcső intubáció;
- tracheostomia;
- endoszkópos biopszia.
Sokkal ritkábban az aphonia a gége nyomásának éles növekedése miatt következik be fulladásos köhögés hátterében. Általában a sérülések akkor jelentkeznek, ha provokáló tényezőknek vannak kitéve: gastrooesophagealis reflux, a hangszalagok túlfeszítése, a vér mikrocirkulációjának károsodása az ENT szervekben.
Laryngealis bénulás
A gégebénulás olyan kóros állapot, amelyben nincs lehetőség a gégeben található izmok akaratlagos mozgására. A rendellenesség a légzőrendszer és a simaizmok beidegzésének megsértése következtében jelentkezik. Leggyakrabban az aphonia kialakulását a következők okozzák:
- myopathiás bénulás - degeneratív változás a gége izomzatának szerkezetében, amely a légutak gyulladásával jár (gégegyulladás, tífusz, diftéria);
- neuropátiás bénulás - a perifériás idegek aktivitásának megsértése, amely a vagus idegek vagy a központi idegrendszer károsodásával jár (poliomyelitis, kullancs-encephalitis);
- funkcionális bénulás - a gége idegeinek dezorganizációja, amely a hisztériával és a pszichogén tényezőknek való kitettséggel jár.
A gégebénulás tipikus klinikai megnyilvánulása a rekedtség vagy a hang teljes elvesztése.
A patológiák nem okoznak fájdalmat a torok területén, ezért a betegek nem sietnek szakemberhez fordulni. A myopathiás és neuropátiás paresis azonban megfelelő és időben történő kezelést igényel. A probléma figyelmen kívül hagyása nemcsak a hangfunkció, hanem az egész idegrendszer működésének zavarával is jár.
