Torokbetegségek

Hogyan nyilvánul meg a 3. fokozatú gégerák?

A torokrák a leggyakoribb felső légúti rák. A tünetek csekélysége és más jóindulatú állapotokhoz való hasonlósága miatt azonban a diagnózis nem mindig tisztázott a kezdeti szakaszban. Mivel a dohányosok veszélyeztetettek, a tartós köhögés és rekedtség hosszú ideig nem okoz szorongást a betegekben, ami késői szakorvosi látogatáshoz vezet.

A 3. fokozatú torokrákot a legkifejezettebb klinikai tünetek jellemzik. Ebben a tekintetben a betegség diagnózisa gyakran ebben az időszakban történik.

Különös figyelmet fordítanak erre a betegségre a gége azon funkciója miatt, amely a levegőt a légutak mögöttes részeibe juttatja.

A gége térfogati folyamatának kialakulásával, amely blokkolja a belélegzett levegő útját, a beteg fulladás következtében meghalhat. Mindez szükségessé teszi a gégerák korábbi diagnosztizálását.

A betegség diagnózisa

A gégerák lefolyása és prognózisa olyan tényezőktől függ, mint a folyamat lokalizációja, a betegség stádiuma. A diagnosztikai intézkedések célja ezen tényezők tisztázása.

Összetétele szerint a gége fel van osztva

  • felső rész;
  • középső, hangszálak;
  • alsó, bélés részleg.

A hangszalagok és a felső gégerák diagnosztizálása meglehetősen egyszerű, és a fül-orr-gégészet szakembere által végzett laringoszkópia eredményein alapul. A tumor alsó, szubglottikus régióban történő lokalizációja esetén azonban az indirekt laryngoscopia eredménye nem lehet kellően megbízható.

A gége az alsó régiókban kevésbé alkalmas a szemrevételezésre. Ezenkívül a folyamat ilyen lokalizációjával rendelkező betegek a későbbi szakaszokban tanácsot kérnek egy otolaryngológustól, mivel a tünetek ebben az esetben atipikusak. Laryngitis, laryngotracheitis vagy specifikus kórokozók által okozott gégebetegségek differenciáldiagnózisa csak további vizsgálatok alapján lehetséges.

Abban az esetben, ha az indirekt laringoszkópia eredményei nem adnak megbízható eredményt, a diagnózis tisztázása érdekében direkt laringoszkópiát végeznek. Ez abból áll, hogy egy gégecsövet egy rugalmas tömlőn közvetlenül a gége alsó nyálkahártyájába helyeznek. A nagyító technikával végzett további kutatások lehetővé teszik, hogy pontosabb képet kapjon a nyálkahártyában bekövetkező változásokról.

A kezdeti szakaszban a patológiásan megváltozott terület jelentéktelen gumónak tűnik, amely az egészséges szövetek helyén tornyosul. Amikor egy daganat a hámrétegbe nő, az injektált erek figyelmeztethetik a szakembert. A gégerák kialakulásának harmadik szakaszát szövettanilag a hámréteg gumósságának növekedése jellemzi, amely a gége minden részét megragadja. A gégerák harmadik stádiumában lévő elváltozás vérzésre hajlamos eróziós felületként jelenhet meg. A folyamat természetének további tisztázása érdekében szükséges az érintett szövetterület mikroszkópos vizsgálata, amelyhez biopsziát kell végezni. A vizsgálat megbízhatóságát 100%-ra becsülik.

Egyéb diagnosztikai módszerek mellett hardvertechnológiát is alkalmaznak. A mellkasi szervek röntgenvizsgálata lehetővé teszi a tüdő metasztázisainak kimutatását, számának és méretének felmérését. Használható a mágneses rezonancia képalkotás és a számítógépes tomográfia, amely a szervek rétegenkénti vizsgálatából áll a bennük lévő áttétek kimutatása érdekében.

A nyak ultrahangja lehetővé teszi a regionális nyirokcsomók méretének és sűrűségének pontosabb meghatározását. Ez különösen fontos, ha mélyen elhelyezkedő nyirokcsomókról van szó, amelyek tapintásra nem hozzáférhetők.

A daganatos folyamat prevalenciájának tisztázása fontos diagnosztikai tényező, amely lehetővé teszi a megfelelő kezelési módszer kiválasztását.

Klinikai tünetek

A gégerák harmadik szakaszát a tünetek előrehaladása jellemzi. Ebben a szakaszban a gége minden része bevonható a folyamatba, ezért a klinikai képet változatosság jellemzi, jelezve a folyamat terjedését. A beteg panaszkodik

  • tartós torokfájás, amelyet lenyelés súlyosbít;
  • idegen test érzése a torokban;
  • rossz közérzet és gyengeség;
  • fogyás;
  • légszomj;
  • a hangszín változása, az aphonia kialakulása;
  • száraz paroxizmális köhögés, légzési nehézség;
  • asztmás rohamok;
  • hemoptysis;
  • büdös szag a szájból.

A regionális nyirokcsomók növekedése miatt a nyak megduzzad. A környező szövetekre hegesztett sűrű zacskók formájában kerülnek bemutatásra. A diagnosztikai biopszia lehetővé teszi az atipikus sejtek kimutatását a nyirokcsomókban, jelezve a regionális metasztázisok kialakulását. Ami a többi szervet illeti, az elvégzett vizsgálatok kizárják a metasztázisok jelenlétét bennük.

Kezelési alapelvek

A gégerák harmadik stádiumában a kezelési taktika megválasztásában a szakemberek feladatát nehezíti, hogy a daganat elterjedtsége miatt az érintett szerv eltávolítása nemcsak a hangképzés, hanem a hangképzés megsértéséhez is vezethet. létfontosságú funkciók és a légzés. Ugyanakkor az egyéb kezelési módszerek, a kemoterápia és a sugárzás független alkalmazása hatástalan lesz.

A III. stádiumú gégerák kezelése összetett, és magában foglalja a műtéti eltávolítást, a kemoterápiát és a sugárterápiát.

A páciens műtéti kezelésének legradikálisabb módja ebben az esetben a teljes gége, a nyaki szövet és a szomszédos nyirokcsomók eltávolítása.

A gégét felhozzuk és levágjuk. A nasoesophagealis szonda behelyezése után a seb széleit összevarrják.

A műtét után a beteg önállóan lélegezhet. A távoli hangszálak azonban megakadályozzák a hangok kiejtését. Ennek a funkciónak a helyreállítása érdekében a jövőben protetika végezhető.

A gége daganatos folyamatának enyhítésére jó eredményeket jegyeztek fel a röntgensugárzás használatával. Ezért a maximális hatás elérése érdekében a sugárterápiát gyakran műtéti eltávolítás előtt vagy után végezzük. Ugyanakkor szem előtt kell tartani, hogy a műtét utáni sugárterápia alkalmazása bonyolítja a posztoperatív folyamatot.

A daganatos betegek kezelésében alkalmazott legújabb modern technika a fotodinamikus terápia (PDT).

Ez abból áll, hogy egy fényérzékenyítő szert juttatnak be az érintett területre. Ebben az esetben csak a rákos sejtek lépnek kölcsönhatásba a kémiai festékkel, így az egészséges szövetek használaton kívül maradnak. Ezután egy bizonyos frekvenciájú sugárzás irányul az érintett területre, amely kizárólag a festékkel jelölt sejtekkel lép kölcsönhatásba.

A sugárzásnak való kitettség eredményeként a rákos sejtek oxidációja és pusztulása következik be. Tekintettel erre a szelektivitásra, a technika ígéretes irány az onkopatológia kezelésében.

A III. stádiumú gégerák kezelésének átfogó megközelítése a betegek teljes számának felénél 5 évvel meghosszabbítja az életét.