A garatgyulladás lehet akut és krónikus is, ami befolyásolja a betegség tüneteit és meghatározza a kezelési taktikát. A krónikus pharyngitis és a betegség akut lefolyásának fő tünetei a torokfájás. Az akut folyamat ritkán önálló patológia. Leggyakrabban ez az ARVI és más betegségek megnyilvánulása, amelyet a légutak károsodása jellemez, és vírusok okozzák. A krónikus pharyngitis kialakulásában nagy jelentőséget tulajdonítanak a különböző betegséget okozó tényezőknek.
Provokáló tényezők
A krónikus pharyngitis kialakulását a következő körülmények befolyásolják:
- hypothermia;
- a környezet negatív hatása, nikotin, kémiai vegyületek, por, gáz;
- foglalkozási veszélyek, például forró levegő, megnövekedett cement-, agyagtartalom;
- pontatlanság a táplálkozásban, amelyben hideg vagy meleg ételek és italok használata fordul elő.
Az egyidejű betegségek jelentősen csökkentik a szervezet védekező reakcióját és a krónikus pharyngitis kialakulását:
- arcüreggyulladás, fogszuvasodás, krónikus mandulagyulladás és egyéb krónikus fertőzési gócok;
- endokrin patológia;
- az emésztőrendszer krónikus betegségei, különösen a reflux oesophagitis;
- súlyos fertőző betegségek, különösen a tuberkulózis;
- allergiás állapotok.
A betegség jellemzői
Az akut pharyngitist általában gégegyulladással, mandulagyulladással, gyulladásos folyamatokkal kombinálják a nasopharynxben. A krónikus folyamatnak egyértelműbb a folyamat lokalizációja. Ebben az esetben a garat elváltozása elszigetelten halad.
A krónikus lefolyásra az exacerbáció és a remisszió időszakai jellemzőek.
A betegség akut lefolyásának krónikus formává történő átalakulása akkor beszélhető meg, ha a klinikai tünetek több mint három hétig megfigyelhetők. Ez a fejlődés nem jellemző a gyerekekre. A krónikus pharyngitis 30 év után érinti a betegeket.
A krónikus pharyngitis fő tünetei felnőtteknél:
- torokfájás, rosszabb lenyeléskor;
- kellemetlen érzés, szárazság érzése, karcolás és torokfájás;
- köhögés;
- erős száraz köhögés, amely egész nap zavarja a beteget;
- megnövekedett testhőmérséklet.
A beteg általános állapota nem romlik jelentősen. A hatékonyságot és az étvágyat általában minimálisan befolyásolja. Rossz közérzet figyelhető meg a hipertermia kialakulásával 37,5-ig. A magasabb hőmérséklet nem jellemző.
Gyakran előfordul a regionális nyirokcsomók növekedése. Általában az elváltozás az elülső nyaki, mandibuláris csoportokat érinti. Tapintásra megnagyobbodott, puha, könnyen elmozdítható, ami megkülönbözteti őket az áttétes elváltozások kialakulásától.
Objektív jelek
A leginformatívabb vizsgálat, amely tisztázza a diagnózist, a pharyngoscopia. A vizsgálat egyszerű, megfizethető, fájdalommentes, és hozzájárul a betegség megbízható diagnózisához. Ezenkívül egy ilyen vizuális vizsgálat lehetővé teszi a károsodás különféle formáinak meghatározását. A morfológiai változások hurutos, atrófiás vagy hipertrófiás gyulladás formájában nyilvánulnak meg, ami bizonyos eltérésekhez vezet a klinikai tünetekben. A betegség tünetei a betegség stádiumától, az exacerbációtól vagy a remissziótól is függenek.
A gyulladás hurutos formáját a hiperémia és a nyálkahártya duzzanata jellemzi.
Lehetnek élénk rózsaszínűek vagy akár bíborvörösek is, és kéreg és nyálka jelenléte jellemzi őket. A puffadtság kialakulása miatt lakkosnak tűnnek.
A remissziós szakaszt a nyálkahártya szárazsága jellemzi. Vizsgálatkor sápadtnak, megvastagodottnak tűnik. A hátsó garatfalon megnagyobbodott tüszők lehetnek, amelyek kölesszemekre emlékeztetnek.
A hurutos formában a fő tünet a torok kellemetlen érzése, ami a pácienst gyakori nyelésre kényszeríti. A fulladás és a száraz köhögés is aggasztó, amelyet a garat hátsó részén felgyülemlett nyálka okoz. Állandó késztetés van arra, hogy megköszörülje a torkát.
A pharyngitis hipertrófiás formáját a limfoid szövet elszaporodása jellemzi a nyálkahártyán. Ez a terület lehet lokális, vagy lefedheti a hátsó garatfal teljes felületét. A fő panasz az idegen test érzése a torokban. Egy ilyen akadály nem zavarja az élelmiszer áthaladását, azonban azt a tényt eredményezi, hogy a beteg súlyos köhögést okoz.
A köhögés jellege szerint krónikus pharyngitisben paroxizmális, hacker.
A köhögési remegés olyan erős, hogy a rekeszizom izmainak fájdalmát okozza. Amikor a folyamat átterjed a garat alsó részeire, a betegek a rekedtség miatt is aggódnak.
Mivel a nyálkahártya gumósságát a garatrák is jellemzi, fontos tisztázni az elváltozás természetét. A biopszia megbízható diagnosztikai módszer. A vizsgálat egy kétes szövethely eltávolításából áll, további mikroszkópos vizsgálattal.
A pharyngitis atrófiás formája leginkább az idősekre jellemző, és a szervezet életkorral összefüggő elváltozásait jellemzi. Ezt a tanfolyamot gyakran az orrnyálkahártya hasonló változásaival kombinálják. A pharyngitis atrófiás formája azonban bizonyos etnikai csoportokban is előfordulhat, akiknek étrendje fűszeres és fűszeres ételeket tartalmaz.
Ugyanakkor jellemző a nyálkahártya éles elvékonyodása. A garat hátsó falán száraz kéreg figyelhető meg, az injektált erek területei láthatók. A száraz nyálkahártya miatt a beteg egy korty vizet szeretne inni. A folyamat fejlődésével, további elvékonyodásával a nyálkahártya fájdalmassá válik, ami további kényelmetlenséget okoz. Az étel lenyelése fokozott fájdalmat okoz, különösen akkor, ha a torok üres.
A krónikus pharyngitis általános képét az a tény jellemzi, hogy a klinikai tünetek kifejezettebbek, mint a nyálkahártya meglévő objektív változásai. A betegség jellemzője a köhögés hosszú távú jelenléte is.
A pharyngoscopia mellett a diagnózis tisztázására súlyos esetekben a kaparás bakteriológiai vizsgálata is alkalmazható, amely lehetővé teszi a kórokozó azonosítását, az antibiotikumokkal szembeni érzékenységének meghatározását. Patogén baktériumok hiányában szerológiai diagnosztika végezhető a vírus kórokozójának azonosítására.
Fontos azonosítani a krónikus pharyngitis jeleit és tüneteit, mivel a betegség egy másik, súlyosabb patológiát is elfedhet. A tüdő tuberkulózis, torokrák, specifikus pharyngitis is hasonló tünetekkel jellemezhető. A kezelési taktika minden esetben jelentősen eltér. Ebben a tekintetben a diagnózis tisztázása érdekében konzultálni kell egy otolaryngológussal, és pharyngoscopiát kell végezni.
