A légcső akut gyulladásának tünetei

Az akut tracheitis a légcső nyálkahártyájának allergiás vagy fertőző gyulladása, amelyet fájdalmas köhögés kísér. A légúti ödéma akadályozza a levegő áramlását a tüdőbe, ami krónikus hipoxiát (oxigénhiányt) eredményez. A betegség veszélyes szövődményeket okoz, beleértve a gége szűkületét, amely akut légzési elégtelenséghez, esetenként halálhoz vezet.

Gyermekeknél a tracheitis gyakran más légúti betegségek hátterében fordul elő, míg felnőtteknél gyakrabban diagnosztizálják a betegség "professzionális" formáit. A légcső gyulladása ritkán fordul elő elszigetelten. A statisztikák szerint a betegeket gyakrabban diagnosztizálják az ENT betegségek kombinált nosológiai formáival - pharyngotracheitis, laryngotracheitis, rhinopharyngotracheitis, bronchotracheitis stb.

A betegség jellemzői

Mi az a tracheitis? A tracheitis a légcső fertőző vagy allergiás elváltozása, amelyben a légutak nyálkahártyájának erős duzzanata van. 100 esetből körülbelül 5-ben a betegség elszigetelten fordul elő. De leggyakrabban a légcső gyulladása bronchitis, krónikus rhinitis, influenza, mandulagyulladás, laryngitis, ARVI stb. hátterében fordul elő.

Meg kell jegyezni, hogy az akut tracheitis a légcső belső átmérőjének erős szűkülését okozza. Ezt követően ez légzési elégtelenséghez és akut fulladáshoz vezet.

A roham alatti sürgősségi segítség hiánya visszafordíthatatlan agyi folyamatokat és halált okozhat.

A tracheitis nem megfelelő és késleltetett kezelése krónikus gyulladáshoz vezet. A légcsőben fellépő kóros reakciók atrófiás és hipertrófiás elváltozásokat okoznak a nyálkahártyákban. Ismeretes, hogy a lágyrészek regenerációja legalább két hétig tart. A légcsőben a csillós hám lomha gyulladása azonban ahhoz a tényhez vezet, hogy a nyálkahártya fekélyesedése rostos szövettel benőtt.

A betegség kezelésének folyamatában abba kell hagynia az alkoholfogyasztást és a dohányzást. Az agresszív kémiai vegyületek károsítják a szervezetet és megzavarják a nyálkahártyák regenerálódását. Más szóval, a dohányzás a légcső krónikus gyulladásának katalizátora, amely sokkal nehezebben gyógyítható, mint a légcsőgyulladás akut formája.

Néhány statisztika

Annak ellenére, hogy a légcső az alsó légutak része, az akut tracheitist a felső légúti betegségek közé sorolják. A statisztikák szerint ősszel sokszorosára nő a légcsőgyulladás kockázata. Ebben az időben a szervezet leginkább érzékeny a hipotermiára, ami csökkenti a reakcióképességet, és ezáltal növeli az opportunista mikroorganizmusok szaporodásának esélyét a légzőszervekben.

Természetesen a tracheitis nem olyan gyakori betegség, mint az influenza, de sokkal gyakrabban betegszenek meg, mint azt általában hiszik:

• a betegséget évente körülbelül 3 millió embernél diagnosztizálják, akik fül-orr-gégésztől kérnek segítséget;
• a tracheitis a leggyakoribb légúti betegségek TOP-5-jében szerepel;
• a betegség bonyolult formái az esetek körülbelül 3% -ában rokkantsághoz vagy halálhoz vezetnek;
• a 14 év alatti serdülők és a 35 és 57 év közötti felnőttek háromszor gyakrabban szenvednek tracheitisben, mint más korosztályba tartozók;
• Az akut tracheitis egy fertőző betegség, amely levegőben lévő cseppekkel, ritkábban háztartási érintkezéssel terjedhet.

A légcső gyulladásának idő előtti enyhülése a gége károsodásához és ennek következtében szűkület kialakulásához vezet, amely gyakran asztmás rohamokat okoz.

A tracheitis okai

A betegség tünetei sok szempontból a légcső gyulladásos folyamatának természetétől függenek. A légutak szöveteinek duzzadását allergia vagy kórokozó okozhatja. A tracheitis leggyakoribb kórokozói a következők:

• streptococcusok;
• staphylococcusok;
• influenza vírus;
• koronavírus;
• adenovírus;
• rhinovírus;
• haemophilus influenzae;
• moraxella catarrhalis;
• élesztőszerű gomba.

Leggyakrabban a betegeknél a légcső vírusos vagy bakteriális gyulladását diagnosztizálják. De az esetek körülbelül 15% -ában a légúti ödéma nem fertőző ágensek - állati szőr, pollen, szennyezett levegő, gyógyszerek stb. - allergiás reakciója miatt következik be. Ha nem használ antihisztaminokat, előbb-utóbb a kórokozók bejutnak a gyulladt szövetbe, aminek következtében fertőzés alakul ki.

Az ENT-betegség másodlagos formája nagyon gyakran a gégegyulladás, az allergiás rhinitis, a mandulagyulladás, az orrfolyás, az influenza, a skarlát stb. hátterében fordul elő. A fertőzés kialakulásával a gége, a hörgők és az alveolusok érintettek lehetnek a gyulladásban. Ez súlyos fertőző szövődményeket, például hörghurutot, tüdőgyulladást és tracheobronchitist okozhat.

Provokáló tényezők

Amint már említettük, a tracheitis gyakran társul más légúti betegségekkel. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy a légzőrendszer fertőző gyulladását mindig az immunvédelem csökkenése okozza. A szervezetben termelődő antitestek a fertőző terhelés enyhe növekedése esetén is elnyomják a kórokozók növekedését és fejlődését. A test reaktivitásának csökkenésével azonban nem tudnak ellenállni a vírusok, gombák vagy mikrobák beáramlásának, amelyek aktívan szaporodnak.

A csökkent immunitás és ennek megfelelően a tracheitis kialakulásának leggyakoribb provokátorai a következők:

1. dohányzás - megzavarja a redox folyamatokat a nyálkahártyákban, ami negatívan befolyásolja a helyi immunitást;
2. hipotermia - csökkenti a szövetek reaktivitását, és ezáltal növeli a patogén flóra kialakulásának valószínűségét a légutakban;
3. krónikus betegségek súlyosbodása - további fertőző terhelést okoz az immunrendszerben, aminek következtében nő a légcső szeptikus gyulladásának kialakulásának kockázata;
4. szennyezett levegő - a test mérgezéséhez és az opportunista mikroorganizmusokkal szembeni ellenállásának csökkenéséhez vezet;
5. hipovitaminózis - lelassítja a biokémiai reakciókat a szövetekben, ami megzavarja az immunsejtek szintézisét.

A tünetek és a lefolyás jellemzői szerint az akut tracheitis összetéveszthető a megfázással.

A légcső akut gyulladásának és az akut légúti vírusfertőzéseknek a tünetei a fejlődés első szakaszában nem sokban különböznek egymástól. Ezért sok beteg nem siet orvoshoz fordulni, és tüneti gyógyszerekkel kezelik. A nem megfelelő kezelés az idő múlásával a beteg közérzetének romlásához és szövődményekhez vezet. Ezért, ha kóros tünetek jelentkeznek, jobb, ha még egyszer eljátsszák a biztonságot, és mégis megvizsgálják az orvost.

A tracheitis első jelei

Melyek az akut tracheitis kialakulásának első tünetei? A fertőzés után néhány órán belül a betegek lázat és torokfájást éreznek. A nyálkahártya irritációja és duzzanata miatt paroxizmális köhögés lép fel, amely után égő érzés jelentkezik a mellkas területén.

Sokan nem fordítanak figyelmet a betegség megnyilvánulásaira, amíg a köhögési rohamok gyakoribbá nem válnak. A száraz, csapkodó köhögés "kaparja" a torkot, és lehetetlenné teszi a teljes lélegzetvételt. Gyermekeknél a rohamokat pánik vagy hisztéria kísérheti. Egy mély lélegzet, nevetés és emelt hangon beszéd köhögési reakciót válthat ki.

A tracheitis általában nehezebb a kisgyermekeknél, mint a felnőtteknél. Az első napon a hőmérsékletük lázas szintre emelkedik, letargikussá és ingerlékenysé válnak. A csecsemők torokfájása miatt rosszkedvűek és nyüszítenek.Gyakorlatilag nem alszanak, és intuitív módon megtagadják az ételt, ami irritálja a légutak nyálkahártyáját és köhögést okoz.

Tüneti kép

Amint már említettük, az akut tracheitis tünetei szinte azonosak a megfázás és a SARS tüneteivel. Az ENT-betegség megkülönböztető jellemzője a fájdalmas köhögés, amely sokszor felerősödik reggel és lefekvés előtt. A betegség kialakulásának későbbi szakaszaiban a tüneti kép új jelekkel bővül:

• nehéz légzés;
• kellemetlen érzés lenyeléskor;
• a hang rekedtsége;
• a hang hangerejének elvesztése;
• a bőr kifehéredése;
• stridor (zajos légzés);
• étvágytalanság;
• fejfájás;
• izomgyengeség.

Ha a köhögési roham 20-30 percig tart, az szív- és érrendszeri elégtelenséghez vezethet.

A légcső ödémája légzési elégtelenséghez vezet, amelynek súlyossága a légúti lumen csökkenésének mértékétől függ. Köhögési roham során a nyálkahártya még jobban megsérül, aminek következtében a légcső duzzanata fokozódik. A tüdő hipoventilációja negatívan befolyásolja az agy munkáját, ennek eredményeként a létfontosságú szervek és rendszerek - a szív, a máj, a vesék - munkájának koordinációja megzavarodik.

Ha a tracheitis más légúti megbetegedések hátterében alakul ki, a tüneti képet kiegészítheti orrdugulás, rossz közérzet, a palatinus mandulák gyulladása, könnyezés stb. A betegség időben történő diagnosztizálásával és kezelésével a prognózis kedvező. A tracheitis előrehaladott formáit azonban bizonyos esetekben több hétig vagy akár hónapig kell kezelni.

Helyi megnyilvánulások

Az ENT-betegség helyi tüneteit nagymértékben meghatározza a fertőzés kórokozójának természete. A légutak gombás és bakteriális fertőzése esetén gyakran fehér lepedék jelenik meg a garat falán, vírusos esetén pedig csak a nyálkahártya vörössége. Az alsó légutak fertőző elváltozása esetén a következő tünetek jelennek meg:

• a laryngopharyngealis nyálkahártya lazasága;
• a submandibularis nyirokcsomók megnagyobbodása;
• a mirigyek és a palatinus ívek vörössége;
• a bordaközi izmok összehúzódása légzéskor;
• fehér bevonat kialakulása a torok hátsó részén.

A tüneti hatású gyógyszerek szedése már az orvoshoz fordulás előtt befolyásolja a tüneteket, és ezáltal megnehezíti a diagnózist.

Kisgyermekeknél a betegség nagyon gyakran a laryngitis hátterében zajlik, amelynek eredményeként kombinált betegség - laringotracheitis - lép fel. A tracheitis és a gége nyálkahártyájának egyidejű gyulladása növeli a hamis krupp kialakulásának kockázatát, melyben a beteg asztmás rohamokat tapasztalhat. Ebben a tekintetben az óvodáskorú gyermekek kezelését gyakran kórházban végzik szakemberek felügyelete mellett.

A gyógyszerek szedése előtt pontosan meg kell határoznia a légúti betegség típusát. Érdemes megjegyezni, hogy bizonyos esetekben még hardveres vizsgálat segítségével sem lehet megkülönböztetni a tracheitist a gégegyulladástól. Ennek ellenére az orvos pontosan azonosítja a fertőzés kórokozóját, és előírja a szükséges gyógyszereket.