Az újszülöttek hallásvizsgálata a patológiák azonosításának módja a halláselemző fejlesztésében. Az audiometriai tesztek lehetővé teszik a hangjelek észlelésének minőségét a csecsemők hallószervének hangvezető és hangérzékelő rendszere által. A patológiák korai felismerése az újszülött fejlődésében növeli a hallásproblémák megszüntetésének esélyét és a hallóreceptorok normál küszöbérzékenységének helyreállítását.
Az audiometria az egyik legmegbízhatóbb módszer a halláskárosodás korai életkorban történő mérésére. A vizsgálati eredmények alapján az audiológus meg tudja állapítani, hogy a halláselemző melyik részében történt kóros elváltozás. A pontos diagnózis befolyásolja a kezelési rend megválasztását és a kívánt terápiás eredmények elérésének valószínűségét.
Az audiometria célja
Az újszülöttek első hallásvizsgálata a szülészeti kórházban lehetővé teszi a gyermek veleszületett rendellenességeinek jelenlétének meghatározását. A hallási diszfunkció késői felismerése és kezelése tele van tartós halláskárosodással és a beszédfejlődés késleltetésével. Az orvosi gyakorlatban vannak olyan esetek, amikor a gyermekeknél "demenciát" diagnosztizáltak csak a hallási diszfunkció kialakulása miatt. Az orvosi hibák a legtöbb esetben a halláskárosodás késői diagnosztizálásával jártak, ami befolyásolta a gyermek fejlődésének jellemzőit.
A teljes hallásvesztés megelőzése és a patológia típusának időben történő meghatározása érdekében a szakértők azt javasolják, hogy az élet első hónapjaiban újszülöttekkel végezzenek audiometriai vizsgálatokat. Ezenkívül a gyermekorvosok azt javasolják, hogy időről időre teszteljék a hallásélességet otthon, speciálisan kifejlesztett technikákkal, amelyek nem igényelnek speciális felszerelést.
Első ellenőrzés
A statisztikák szerint a fülpatológiákat 1000 születésből körülbelül 3-4 újszülöttnél diagnosztizálják. A halláselemző készülék megsértésének idő előtti megszüntetése tartós halláskárosodás és teljes süketség kialakulásához vezet. A csecsemők halláskárosodása még a születés előtt (prenatálisan), a születési csatornán való áthaladás során (perinálisan) vagy születés után (postnatálisan) is előfordulhat.
Az elsődleges audiometria a szülészeti kórházban történik a gyermek születése után 4-7 nappal. A fülszűrés egy olyan szabványos eljárás, amely objektíven értékeli a hallásélességet, és azonosítja az audiológiai károsodásban szenvedő gyermekeket. Hogyan történik a hallásvizsgálat egy újszülöttnél a szülészeti kórházban?
A szűrés során a szakember a következőket teszi:
- egy alvó gyermek fülébe audiológiai eszköz hegyét helyezik be;
- egy audiométer hangjelzést hoz létre, amely egy csövön keresztül belép az újszülött külső fülébe;
- a készülék a hallásélességet a hangjelek feldolgozásakor az agy bizonyos területein fellépő aktivitáskitöréseket regisztráló elektródákból nyert adatok alapján regisztrálja.
Fontos! Az orrdugulást nem szabad szűrni, mert ez befolyásolhatja a vizsgálati eredményeket.
Javallatok
Patológiák hiányában a gyermek fejlődésének korai szakaszában az audiometriát több hónaponként legalább 1 alkalommal kell elvégezni. A genetikai hajlam miatti veleszületett halláskárosodás nem azonnal, hanem sokkal később jelentkezhet. A hallászavar észlelésének elmulasztása visszafordíthatatlan részleges vagy teljes hallásvesztéshez vezethet.
A csecsemő hallásának ellenőrzése előtt figyelembe kell venni az eljárás alábbi jelzéseit:
- a hydrocephalus kialakulása;
- koraszülöttség;
- gennyes középfülgyulladás kialakulása;
- születési trauma a fejben;
- a sárgaság átadása a születés után;
- szenzorineurális halláskárosodás jelenléte a szülőknél;
- felső légúti fertőzés.
A fenti patológiák némelyikének jelenléte közvetlenül jelzi a gyermek audiometriai vizsgálatát, legalább 6 havonta egyszer.
Fontos! Ha egy 3 hónapos és idősebb gyermek nem reagál a hangos hangokra, ez a fül patológiájának kialakulását jelezheti.
Reflex Moro
A Moro reflex az egyik legegyszerűbb módja az újszülöttek hallásérzékenységének mérésére. A teszt nem ad képet a hallásküszöbről és a hallóreceptorok érzékenységéről, azonban kizárja a 3. és 4. fokozatú halláskárosodás kialakulásának valószínűségét. Hogyan teszteljük a hallást egy újszülöttnél?
- fektesse az újszülöttet egy sima felületre;
- egyenesítse ki a gyermek lábát és karját;
- az egyik fültől 20 cm távolságra élesen tapsolja meg a kezét;
- ugyanígy ellenőrizze a második fül fogadóképességét.
Amikor éles hangot észlel, a gyermek általában széttárja az ujjait, hadonászik a karjával vagy sír. Az ilyen reakció félelmet és a szervezet védekezési kísérletét jelzi egy esetleges fenyegetés ellen. A fej melletti tapsokra való reagálás elmulasztása hallászavarra utal. Okozhatja a hallóanalizátor hangvezető (közép- és külsőfül) vagy hangvevő (belső fül, hallóideg, receptorok) rendszerében fellépő patológiák.
Módszertan I. V. Kalmykova
A halláselemző érzékenységének meghatározásához több olyan elemre lesz szüksége, amelyek különböző intenzitású hangjelzéseket hoznak létre. Hangforrásként használhatunk 1/3 gabonafélékkel töltött műanyag dobozokat. módszere szerint I.V. Kalmykova, tanácsosabb olyan töltőanyagokkal ellátott dobozokat használni, mint például:
- búzadara;
- hajdina;
- borsó.
Egy doboz búzadara hozza létre a leghalkabb hangot az intenzitás szempontjából, a hajdina - hangosabb, a borsó pedig a leghangosabb.
Hogyan lehet otthon tesztelni egy újszülött hallását? Egy egyszerű audiometriai vizsgálat elvégzéséhez a következőket kell tennie:
- egy személynek el kell terelnie az újszülött figyelmét magára, és egy fényes játékot tart a kezében;
- a második személy a gyermek fülcsövétől 10 cm távolságra hangjelzéseket hoz létre különféle töltőanyagokkal ellátott dobozok segítségével;
- a hallásérzékenységet a jobb és a bal fülre tesztelik;
- kívánatos hangjelzéseket létrehozni 30-40 másodperces intervallummal.
A teszt során kívánatos az audiojelek növekvő intenzitását biztosítani. Először használjon egy üveg búzadarát, majd - hajdinával, és végül - borsóval. Ellenkező esetben a gyermek csak az első nagy intenzitású hangra reagál.
A gyermekorvosok szerint a 6 hónaposnál fiatalabb gyermekek csak a legalább 60-70 dB intenzitású hangokra reagálnak. Az idősebb gyermekeknek egyformán kell reagálniuk a 20 dB vagy annál nagyobb intenzitású zajokra.
Ha nincs normális reakció, a tesztet néhány nap múlva meg kell ismételni.
Ha a vizsgálati eredmények nem kielégítőek, jobb, ha egy fül-orr-gégész megvizsgálja.
