A hörgőfa váladékát a nyálkahártya alatti kehelysejtek és mirigyek termelik. A titok egyenletesen lefedi a hörgőket, ezáltal védő funkciót biztosít. A mirigyek normál működése során térfogata körülbelül napi 80 ml. Egyes esetekben azonban nemcsak a köpet mennyisége változik, hanem a konzisztenciája és az árnyalata is. A köhögéskor megjelenő barna váladék számos olyan állapotot jelezhet, amelyek kezelés nélkül súlyos szövődményekhez vezethetnek.
Hörghurut
A különböző színű köpet megjelenésének leggyakoribb oka a hörghurut, vagyis a hörgőfában kialakuló gyulladásos folyamat. Először is nézzük meg, honnan származik a köpet, és milyen funkciókat lát el.
Patogenetikailag a bronchitis megjelenése a hörgők tisztító és szekréciós funkciójának megsértése miatt következik be. A nyálkahártya számos sejtet tartalmaz, amelyek egy adott funkcióért felelősek. A serlegsejtek a hám csillóival kombinálva védelmet és tisztítást biztosítanak. A porszemcsék eltávolítása csillók segítségével történik, amelyek mozgása egy irányba van irányítva. A nyálka borítja a hörgők felületét, védve a tényezők negatív hatásaitól.
Érdemes megjegyezni, hogy a hörgőszekréció immunglobulinokat, interferonokat, lizozimot és az immunrendszer egyéb tényezőit is tartalmaz.
A gyulladásos reakció kialakulásával a szekréciós készülék működése megszakad, ami a szekréció termelésének növekedéséhez, viszkozitásának növekedéséhez és az összetétel megváltozásához vezet. A csillós hám nem tud teljes tisztítást biztosítani, ezért a nyálka a porszemcsékkel együtt felhalmozódik.
Ezek a feltételek hajlamosítanak a fertőző ágensek bejutására és aktiválódására. Tevékenységük eredményeként a szövetek keményedését észlelik egy obstruktív komponens megjelenésével. A köhögés súlyosabbá válik, a légszomj fokozódik, és a köpet torlódása figyelhető meg.
Krónikus hörghurut esetén gyakran köhögés figyelhető meg reggel, és rosszabb a hidegben.
Másodlagos fertőzés esetén a köpet sárgászöld vagy barna színűvé válik, különösen dohányosoknál.
Ezenkívül a vércsíkok megjelenése a köpet árnyalatának megváltozásával lehetséges a bronchitis atrófiás formájával.
Bronchiectasis
A bronchiectasis kialakulását a következők okozhatják:
- cisztás fibrózis, amikor a mirigyek szekréciója megzavarodik, a köpet viszkózussá válik és felhalmozódik a hörgőkben. Ennek eredményeként a hörgők megnyúlnak, és bronchiectasis alakul ki.
- a csillós hám genetikai károsodása, melynek következtében a hörgő nyálka intenzíven termelődik és nem ürül, felhalmozódik a hörgőkben.
- gyakori fertőző és gyulladásos folyamatok (bronchitis, tüdőgyulladás, szamárköhögés);
- bronchogén rák, amelyben a daganat és a megnagyobbodott nyirokcsomók összenyomják a hörgők lumenét, megzavarva a nyálka kiválasztását.
Bronchiectasis esetén nagy mennyiségű köpet köhöghet fel. Ez különösen akkor figyelhető meg, ha a beteg bizonyos pozíciókat vesz fel - előrehajolva vagy egészséges oldalon fekve. Ennek eredményeként javul a hörgők elvezetése.
A köpet mennyisége elérheti a napi 200 ml-t.
A remisszió időszakában a köpet mennyisége kicsi, de súlyosbodás esetén jelentősen megnő, és barna árnyalatot kap. Ezenkívül a súlyosbodás időszakában a beteg aggódik a lázas hipertermia, rossz közérzet, rossz étvágy és súlyos köhögés miatt.
Tüdő tuberkulózis
A betegség kezdetén a beteget aggasztja a súlyos fáradtság, rossz étvágy, hidegrázás, alacsony láz és száraz köhögés, amely a legtöbb esetben éjszaka és reggel jelentkezik.
A betegség előrehaladtával a bőr sápadtsága, természetellenes pír, fokozott éjszakai izzadás, fogyás, mellkasi fájdalom, lázas hipertermia jelentkezik, amely a tüdőszövet kiterjedt károsodásával a 39,5 fokot is elérheti.
Amikor üregek képződnek, a váladék felhalmozódik, ami nedves köhögéshez vezet. Az infiltratív forma megváltoztatja a köpet színtartományát, barna árnyalattal.
Tüdőgyulladás
Tünetileg a tüdőgyulladás kialakulására gyanakodhatunk a légszomj, légszomj, mellkasi fájdalom megjelenése alapján, amely a tüdőszövetben gyulladásos infiltrátum megjelenésével jár.
Egy személy súlyos fáradtságot, lázas hipertermiát és izomfájdalmat észlel. Ezen túlmenően az erős köhögés, eleinte száraz jellegű, majd a köpet felszabadulásával zavaró.
A rozsdás váladék általában pneumococcus, staphylococcus vagy pseudomonas fertőzés esetén észlelhető. Ha a Klebsiella okozza a tüdőgyulladást, a köpet jellege hasonlíthat a "ribizli kocsonyára".
A tüdőgyulladás egyik szövődménye a tüdőszövetben kialakuló tályog. A fertőzés előrehaladásának vagy más patogén mikroorganizmusok hozzáadásának hátterében alakul ki. Ennek eredményeként a tüdőben üreg képződik, amelyben a köpet felhalmozódik. A páciens aggódik a hektikus hőmérséklet, a mérgezés kifejezett jelei és a súlyos köhögés miatt. Ha az erek sérültek, barna köpet lehetséges.
Onkológiai betegségek
Ha a bronchopulmonalis rendszer rosszindulatú elváltozásának gyanúja merül fel, a személy testsúlycsökkenést, étvágytalanságot, súlyos rossz közérzetet, mellkasi fájdalmat, légszomjat és erős köhögést tapasztal. Ebben az esetben a köpet vércsíkokkal köhöghet fel.
A rendszeres orvosi vizsgálatnak és a mellkasröntgennek köszönhetően már a fejlődés kezdetén lehet diagnosztizálni egy rosszindulatú folyamatot.
A barna váladék egyéb okai a következők:
- a bronchopulmonalis rendszer szervein végzett műtétek utáni állapotok, amikor a köhögés során a vér maradványaival rendelkező köpet továbbra is kiemelkedik;
- állapot az oropharynxban, a mandulákban, a nasopharynxben lokalizált műtétek után, amikor a vérrel kevert nyál is felszabadul;
- bronchoszkópia után;
- transzbronchiális biopszia után;
- perkután tüdőpunkció után;
- tüdőartéria katéterezése után;
- tüdősérüléssel, mellkasi zúzódással;
- bordatörés után.
Diagnosztika
Az időben történő diagnózis segít megelőzni a környező emberek fertőzését, ez különösen fontos tuberkulózis esetén. A barna köpet okának megállapításához teljes vizsgálatra van szükség.
Először is, a recepción az orvos megkérdezi a páciens panaszait, elemzi anamnesztikus adatait, különös tekintettel a betegekkel való érintkezés jelenlétére, a múltbeli és krónikus betegségekre.
A fizikális vizsgálat során a tüdő és a szív ütőhangzását és auskultációját végzik a tüdőszövet tömörödésének, a zihálás és a légzésgyengülés területeinek azonosítására. Patológia gyanúja esetén az orvos további diagnózisra irányítja a beteget. Magába foglalja:
- köpetelemzés a sejtösszetétel megállapítására;
- klinikai vérvizsgálat a leukociták, neutrofilek, limfociták és ESR szintjének meghatározására;
- mellkas röntgen, amely lehetővé teszi a patológiás fókusz azonosítását. Két vetületben végzett vizsgálat javasolt;
- bronchoszkópia, amely lehetővé teszi a tracheobronchiális fa átjárhatóságának felmérését, és szükség esetén anyag felvételét szövettani elemzéshez;
- számítógépes tomográfia - akkor végezzük, ha a radiográfia nem volt kellően informatív.
A betegségeket pulmonológusok, onkológusok és mellkassebészek diagnosztizálhatják. Autoimmun folyamat esetén reumatológus szakorvosi konzultáció szükséges.
