A mágneses rezonancia képalkotás egy viszonylag új módszer az anatómiai struktúrák megjelenítésére. Lehetővé teszi, hogy egy szakember számára rétegről rétegre tanulmányozza az érdeklődési terület szerkezetét, ami növeli a diagnózis pontosságát, szükség esetén segít a műtét megtervezésében. Az MRI-t széles körben használják a fül-orr-gégészetben, mint rendkívül érzékeny módszert, amely információt nyújt a kóros folyamat lokalizációjáról és prevalenciájáról. Ez leegyszerűsíti és felgyorsítja az ENT-betegségek diagnosztikai keresését. A vizsgálat egyik valószínű indikációja az orrmelléküregek patológiája. Mit mutat ebben az esetben az MRI? Minden betegnek tudnia kell erről.
MRI módszer
Az orrmelléküregek MRI-je - mi ez és miért történik? A mágneses rezonancia képalkotás, rövidítve MRI, progresszív, de ugyanakkor összetett módszer. Gyakran nevezik univerzális diagnosztikai módszernek, amely teljesen helyettesíti a röntgensugarakat, de ez teljesen téves. Az MRI nem teszi lehetővé az egész szervezet állapotának felmérését egy munkamenet során. Mint minden más képalkotó módszer, ez is célzott felírást igényel – a beutaló orvos határozza meg a diagnosztikai keresés területét. Ugyanakkor a tomográfia információtartalma különböző betegségek esetén eltérő, ezért csak egyértelmű indikációk esetén szabad elvégezni. Az orrrégió vizsgálata lehetővé teszi az intranazális anatómiai struktúrák megjelenítését, az orrmelléküregek (sinusok) szerkezetének vizsgálatát.
Következtetések Az MRI nem diagnózis.
Az eljárás során kapott képeket, valamint a radiológus véleményét annak a szakembernek szánják, aki vizsgálatra küldte (az orrmelléküregek MRI-je során - az ENT orvos). A klinikai diagnózist egy adatsor alapján állítják fel - beleértve a mágneses rezonancia képalkotással észlelt elváltozások jelzését is.
A módszernek számos előnye van:
- Nincs sugárterhelés (röntgensugárzást nem alkalmaznak).
- Nagy felbontású.
- A műtermékek hiánya, amelyek megjelenése más módszerekkel a csontszövet, töltőanyag jelenlétének köszönhető a vizsgált területen.
Ugyanakkor a mágneses rezonancia képalkotás nem végezhető el:
- olyan betegek, akiknek bármilyen lokalizációjú fém protézisük van;
- mesterséges pacemakerrel rendelkező betegek.
Tilos fémelemeket bevinni abba a helyiségbe, ahol a beavatkozást végzik, ezért a rögzített fémprotézisek megléte jelzés az alternatív diagnosztikai módszer kiválasztásához. Ha pacemakere van, akkor az MRI-t is ki kell hagynia, mert a szívritmus meghibásodhat.
Mit mutat az orrmelléküregek MRI-je? Bár a módszer nem a fő a fül-orr-gégészet diagnosztikájában, radiográfiával, komputertomográfiával (CT) kombinálva alkalmazható a gyulladásos elváltozások, neoplazmák jelenlétének megerősítésére.
Sinusitis
A sinusitis az orrmelléküregek gyulladásos betegségeinek gyűjtőneve. Ebben az esetben az MRI-t a következőkre használják:
- intracranialis szövődmények diagnosztikája;
- intraorbitális szövődmények diagnosztikája;
- különböző etiológiájú gyulladások differenciáldiagnózisa.
Az orrmelléküregek MRI-je lehetővé teszi a rhinosinusogenic (vagyis az orrüregben és a melléküregek patológiás folyamata által kiváltott) szövődmények jelenlétének és előfordulásának megállapítását. A sinusitis intracranialis szövődményei között vannak például:
- Az agy nyálkahártyájának gyulladása (meningitis).
- Agygyulladás (encephalitis).
- Különféle lokalizációjú tályogok.
- Cavernosus sinus trombózis.
Az intraorbitális, azaz intraorbitális szövődmények a következők:
- cellulit (preseptális, orbitális);
- subperiostealis tályog;
- a pálya flegmonája.
Bizonyos esetekben az MRI-eredményeket ki kell egészíteni CT-eredményekkel.
A mágneses rezonancia képalkotást a gombás (gombás) arcüreggyulladás és az eltérő etiológiájú arcüreggyulladás differenciáldiagnózisára használják. A vizsgálatot a betegség lefolyásának akut és krónikus formáira írják fel. Az eljárás során kapott eredmények segítenek az etiotróp terápia kiválasztásában.
Ciszták, daganatok
Az orrmelléküregek MRI-je információkat nyújt a szövetekben található különféle képződményekről, amelyek nem részei a normál anatómiai szerkezetnek. A kutatás során a következőket teheti:
- Azonosítsa a cisztákat, daganatokat.
- Különböztesse meg a daganatszövetet a másodlagos gyulladásos változásoktól.
- Szerezzen pontos képet a neoplazma lokalizációjának határairól.
Az MRI célja a daganat, a reaktív effúzió és a nyálkahártya ödéma megkülönböztetése.
A mágneses rezonancia képalkotás segít a lágy szövetek vizualizálásában, a gyulladásos váladék felmérésében. Sok esetben komputertomográfiával való kombinációra van szükség, amely a csontszerkezetek változásainak kimutatására szolgál. A mágneses rezonancia képalkotás eredményeivel az orvos meg tudja tervezni a műtét szakaszait, felméri a valószínű szövődményeket és megjósolja a műtét várható kimenetelét.
A módszer egyik előnye a neoplazma tisztább megjelenítése a röntgenfelvételen és a számítógépes tomogramon látható képpel összehasonlítva. Ez annak a ténynek köszönhető, hogy a daganatok körül reaktív gyulladás zóna képződik, ami hozzájárul a kóros elváltozások területének növekedéséhez röntgen- és CT-vizsgálaton. Az MRI-vel végzett vizsgálat során azonban látható a különbség a gyulladt szövetek és a daganatos szövetek jelei között.
MRI kontraszttal
A kontrasztanyag olyan gyógyszer, amelyet az anatómiai struktúrák kóros elváltozásainak jobb megjelenítésére adnak be. A kontraszt szükségességét általában a daganat jellemzőinek tisztázása diktálja. A tanulmány értékeli:
- a daganat lokalizációja;
- a daganat mérete;
- a daganat szerkezete és határai;
- az erek és az idegek elterjedtsége.
A kutatási adatok alapján rosszindulatú és jóindulatú daganatokat különböztetnek meg. Az első esetben a daganatot heterogén szerkezet, világos kontúrok hiánya és szabálytalan alak jellemzi. A környező szövetek általában beszivárogtak, másodlagos gyulladás jelei vannak. A jóindulatú daganatoknak világos határai vannak, de a prognózis a neoplazma helyétől és méretétől függ.
