Az exudatív középfülgyulladás (EMI) egy nem gennyes fül-orr-gégészeti betegség, amelyet a dobüregben lévő folyadék (savós váladék) felhalmozódása jellemez. A betegség klinikai megnyilvánulásai gyengén kifejeződnek, mivel az érintett szövetekben nincs kóros flóra, és a dobhártya perforált. A savós váladék összetételében sok fehérjét tartalmaz, ezért idővel sűrűbbé válik az állaga, ami megnehezíti a folyadék kiürítését a fülüregből.
A középfül hurutjának sajátossága a fájdalommentes lefolyás. Az esetek 70% -ában a betegek fül-orr-gégészhez fordulnak a mastoid folyamat és a dobüreg nyálkahártyájának fertőző és gyulladásos folyamatainak kialakulása miatt, amelyeket „lövő” fájdalmak és a fülhártya perforációja kísér.
Etiológia
A nyugtató középfülgyulladás kialakulásának számos oka van, amelyeket hagyományosan két kategóriába sorolnak: helyi és általános. Az előbbiek közé tartozik az Eustachianus cső diszfunkciója, amely annak mechanikai károsodásából vagy a garatmandulák hipertrófiájából ered. Ennek eredményeként a cső vízelvezető és szellőző funkciói károsodnak, ami negatív nyomás megjelenéséhez vezet a fülüregben, és ennek megfelelően túlzott mennyiségű savós tartalom képződik a középfülben.
A savós középfülgyulladás gyakori okai a következők:
- fertőző betegségek;
- endokrin rendellenességek;
- a test reaktivitásának csökkenése;
- eustachitis és adenoiditis;
- allergiás reakciók.
Az esetek 30% -ában a fül-orr-gégészeti patológia kialakulását gyermekeknél elősegíti az adenovírus fertőzés, amely az orrgarat nyálkahártyáját és az Eustachianus cső száját érinti.
Patogenezis
A patológia kialakulását a fülüreg szellőzésének zavara okozza, ami alacsony vákuum megjelenéséhez vezet. A negatív nyomás serkenti a fül nyálkahártyájában elhelyezkedő serlegsejtek aktivitását. Ez a savós váladék hiperszekréciójához vezet, amely a megnövekedett fehérjetartalom miatt idővel ragacsossá válik.
Az exudatív középfülgyulladás kialakulásának mechanizmusában kulcsszerepet játszik a fülüreg rossz kiürülése, amely az Eustachianus cső elzáródásával jár. Elzáródását okozhatja a száj adenoid vegetációkkal járó elzáródása, jó- vagy rosszindulatú daganatok kialakulása a nasopharynxben, a petevezető mandula hiperpláziája vagy allergiás szöveti ödéma.
Ritka esetekben a középfül hurutja az Eustachianus cső belső felületét bélelő szövetek turgorának csökkenése miatt fordul elő. Rugalmatlanságuk a cső átmérőjének szűküléséhez vezet, ami tele van alacsony nyomás kialakulásával a fül üregében.
A középfülgyulladás szakaszai és formái
Az akut nem fertőző gyulladás késői kezelése krónikus exudatív középfülgyulladás kialakulásához vezet. A fül patológiája szinte tünetmentes, a betegség helyi megnyilvánulásainak hiánya miatt. A gyulladásos gócok lokalizációjától függően az otitis media két típusra oszlik:
- egyoldalú - csak a jobb vagy csak a bal fül egyoldalú, nem fertőző gyulladása;
- kétoldali - hurutos gyulladás mindkét fülben.
A statisztikák szerint a bal vagy jobb oldali exudatív középfülgyulladás csak az esetek 10% -ában alakul ki. Gyakran előfordul, hogy a gyulladás mindkét fülben egyszerre jelentkezik.
Ha nem veszi át időben a kezelést, az exudatív középfülgyulladás diffúz formájúvá válhat, ami hangvezető (vezető) halláskárosodás kialakulásához vezet.
A fejlődés folyamatában a betegség több fő szakaszon megy keresztül, nevezetesen:
- kezdeti - gyulladás az Eustachian csőben, ami hozzájárul a vízelvezetési és szellőzési zavarok kialakulásához. A páciens hallásában enyhe csökkenést tapasztal, és a hang rezonanciája a fejében (autofónia);
- szekréciós - savós folyadékgyülem felhalmozódása a fül üregében, amelyet a hallócső elzáródása miatti folyadékkiáramlás megsértése okoz. Általában a betegek panaszkodnak a fülek növekvő torlódásáról, valamint jelentős halláskárosodásról;
- nyálkahártya - a folyékony váladék viszkozitásának növelésének folyamata, amelynek megnyilvánulása a növekvő halláskárosodás. A kétoldali exudatív középfülgyulladás fejlődésének ebben a szakaszában a folyékony szekréció állandó transzfúziójának érzése a fülben elmúlik;
- degeneratív - trofikus változások a dobhártya és a középfül nyálkahártyájának szöveteiben, amelyek halláskárosodáshoz és a betegség tapadó formájának kialakulásához vezetnek.
A betegség diagnózisa gyakran véletlenszerű, ezért a patológia legkisebb jeleinek megjelenése (torlódás, autofónia, halláscsökkenés) indokolja a fül-orr-gégész vizsgálatát.
Diagnosztika
A fül patológiájának diagnosztizálásához audiológiai vizsgálatot végeznek, amelynek eredményeként meghatározzák a hangjelzések hallócsontjai általi továbbításának megsértésének típusát. A betegség visszatérő lefolyása esetén kötelező a számítógépes tomográfia, amely lehetővé teszi a savós effúziók felhalmozódásának szintjének meghatározását a fülben. Az orvosi vizsgálat során a szakember a következő típusú eljárásokat végzi:
- otomikroszkópia - a fül üregének mikroszkópos vizsgálata az intelligens membrán középfül üregébe való visszahúzódásának mértékének meghatározására;
- audiometria - módszer a hallókészülék hangérzékenységének meghatározására a különböző hosszúságú (frekvenciás) hullámokra;
- akusztikus reflexek - módja annak, hogy meghatározzuk a fülszerkezetek ellenállásának mértékét a nagyon hangos hangokkal szemben;
- endoszkópia - az Eustachianus cső garatnyílásának vizuális állapotának felmérése;
- tympanometria - a fülmembrán és a hallócsontok mobilitási szintjének meghatározása.
Ha a kétoldali exudatív középfülgyulladást időben diagnosztizálják és megfelelő kezelést írnak elő, a fül üregében lévő kóros folyamatok 10-12 napon belül megszüntethetők. A probléma figyelmen kívül hagyása tartós halláskárosodáshoz vezet, amelyet a csontokon és a fülmembránon kialakuló összenövések okoznak.
A kezelés alapelvei
Az ENT-betegség kezelésének taktikáját a gyulladásos folyamatok fejlődési stádiuma és az érintett szövetekben a morfológiai változások jelenléte határozza meg. A fülpatológia nem indult formái alkalmasak gyógyszeres kezelésre. A nyálkahártyák ödémájának megszüntetésére és az Eustachianus cső szellőző funkciójának helyreállítására dekongesztánsokat és mucolitikus gyógyszereket használnak. Az előbbiek enyhítik a duzzanatot, az utóbbiak pedig hígítják a fülben lévő folyadékot, ami megkönnyíti a kiürítésüket.
Bakteriális vagy gombás fertőzés esetén a középfülhurutot antibiotikumokkal és penicillin és cefalosporin sorozatú gombaellenes szerekkel kezelik. Megállítják a gyulladást és gátolják a kórokozók sejtszerkezeteinek szintézisét, ami számuk csökkenéséhez vezet.
A gyógyszeres kezelés hatástalansága miatt fizioterápiás eljárásokat írnak elő. Legtöbbjük a szöveti trofizmus javítására és regenerációs folyamatainak felgyorsítására irányul. Ez segít megszüntetni a gyulladásos folyamatokat, és ennek megfelelően növelni az Eustachianus cső belső átmérőjét.
A kétoldali exudatív középfülgyulladás sebészeti kezelését csak akkor írják elő, ha a nyálkahártya epitéliumának szöveteiben gennyes-destruktív változások következnek be.A fülmembrán átszúrása a gennyes tartalom ezt követő leszívásával segíti a gyulladás megszüntetését és a sérülések további terjedését a belső fülbe.
A műtét tele van összenövések kialakulásával a fülben, ami befolyásolja a hallásélességet. Ezért sebészeti beavatkozást csak szélsőséges esetekben alkalmaznak.
A farmakoterápia jellemzői
A középfül nem gennyes gyulladása az esetek több mint 50%-ában aszeptikus jellegű, ezért a farmakoterápia alkalmazásakor nem mindig célszerű antibiotikumot alkalmazni. Patogén baktériumok hiányában a savós váladékban használatuk a helyi immunitás csökkenéséhez vezet. De ha a betegség általános fertőzés szövődményeként alakult ki, általában gomba vagy baktérium található a folyadékokban.
A patológia tüneteinek enyhítésére és a gyulladásos folyamatok megszüntetésére a következő típusú gyógyszereket használják:
- multivitaminok ("Centrum", "Biovital") - felgyorsítják a sejtek anyagcseréjét, ami hozzájárul az érintett nyálkahártyák epithelizációjához;
- mukolitikumok ("Acestin", "Reflegmin") - hígítják a viszkózus váladékot a fülben, ami hozzájárul annak evakuálásához;
antihisztaminok (Loratodin, Erius) - enyhítik a duzzanatot, ezáltal helyreállítják a normális nyomást a fül üregében;- biostimulánsok ("Asparkam", "Befungin") - növelik az általános és helyi immunitást, ami megakadályozza a kórokozók kialakulását;
- NSAID-ok ("Indoprofen", "Oxaprozin") - megállítják a gyulladást, ami az Eustachianus cső nyálkahártyájának ödémájának megszüntetéséhez vezet;
- antibiotikumok ("Augmentin", "Baktistatin") - gátolják a patogén baktériumok aktivitását, ezáltal kiküszöbölik a test általános mérgezésének megnyilvánulásait.
antihisztaminok (Loratodin, Erius) - enyhítik a duzzanatot, ezáltal helyreállítják a normális nyomást a fül üregében;A nem gennyes középfülgyulladás gyógyszeres kezelési rendjét csak szakember határozhatja meg megfelelő vizsgálat után. Az öngyógyítás vagy a terápia indokolatlan megszakítása szövődmények kialakulásához vezethet.
