Kardiológia

A tachycardia és az aritmia közötti különbségek

A szívizom normál ritmusában bekövetkező változások negatívan befolyásolják a szervezet működését. A szabálytalan (aritmiás) vagy túl gyakori összehúzódások különféle szövődményekhez vezetnek, különösen, ha más patológia hátterében fordulnak elő. De nem mindenki érti a különbséget e jelenségek között. Nézzük meg, miben különbözik az aritmia a tachycardiától.

Mit jelentenek ezek a kifejezések

Az aritmia a szív vezetési rendszerének zavara, amely az elektromos impulzusok képződésének és vezetésének zavarával jár. Ennek eredményeként a szívizom szabálytalan összehúzódásai lépnek fel. A tachycardiát egyenletes frekvencia jellemzi, de a pulzusszám növekszik, eléri a 90 vagy több ütemet percenként. Normális esetben ez a test reakciója stresszre vagy fizikai túlterhelésre adott válaszként fordulhat elő.

Az aritmiával vagy tachycardiával járó impulzus származási helyétől függően ezek lehetnek:

  • sinus;
  • pitvari;
  • kamrai;
  • atrioventrikuláris.

A szívösszehúzódások normál gyakoriságától és egyenletességétől való bármilyen eltérés aritmiának minősül. Ez a tág fogalom magában foglalja:

  • növekedés vagy csökkenés, valamint a fő forrásból származó impulzus egyenetlen generálása (sinus brady-, tachycardia és aritmia);
  • extrasystole;
  • flutter, pitvar- vagy kamrafibrilláció;
  • méhen kívüli ritmusok;
  • vezetési zavarok (aszisztolia, blokád, korai kamrai gerjesztés);
  • beteg sinus szindróma.

Az aritmia fogalma tágabb, és magában foglalja a szívritmuszavarok minden típusát, beleértve a tachycardiát is.

Származási különbség

Az aritmia és a tachycardia hasonló eredetű, ezért előfordulásuk okai általában azonosak. A ritmus fiziológiai zavara a következő esetekben fordul elő:

  • erős érzelmi felfordulás;
  • nehéz fizikai munka;
  • sportolni;
  • evészavar;
  • alváshiány;
  • koffeint tartalmazó italok használata;
  • nyomelemek hiánya;
  • a környezeti hőmérséklet hirtelen változásai.

Az aritmia vagy a szívizom-összehúzódások megnövekedett gyakoriságának összes kóros oka kardiálisra és extrakardiálisra osztható. Az első esetben a fő betegség:

  1. Gyulladásos folyamatok (myocarditis, pericarditis).
  2. Ischaemiás betegség (angina pectoris).
  3. Hegek megjelenése posztinfarktus vagy kardiomiopátiás szklerózis következtében.
  4. Szelep hibái.
  5. Mellkasi trauma.

A normál sinusritmustól való eltérés más betegségek vagy állapotok esetén is előfordulhat:

  1. Szívglikozidok, diuretikumok és antiaritmiás szerek túlzott bevitele.
  2. Az endokrin rendszer betegségei fokozott adrenalin-, pajzsmirigy- és mellékvese-hormonok termelésével.
  3. Nehézfémekkel és más mérgező anyagokkal való mérgezés.
  4. Súlyos fertőzések súlyos lázzal és mérgezéssel.
  5. Vese- vagy májelégtelenség esetén káros anyagok feleslege a vérben.
  6. Drog, alkohol fogyasztás, dohányzás.

Egyes esetekben a kontrakciók ritmusának megsértése ismeretlen okból következik be, akkor idiopátiásnak minősülnek.

Az aritmiák közötti fő különbség a szívizom összehúzódásai közötti intervallumok egyenetlensége. Tachycardia esetén az intervallumok azonosak, de gyakoriságuk eléri a 90 vagy több ütemet percenként.

Jelek és panaszok

A két patológia kialakulásában szenvedő beteg szubjektív érzései általában nem különböznek egymástól, a következő panaszokat fogalmazza meg:

  • légszomj, légszomj;
  • fáradtság, a szem sötétsége, szédülés;
  • fájdalom a szegycsont mögött a bal oldalon.

Szívritmuszavarok esetén néhány beteg egyedi szívverést vagy „lefagyást” tapasztal. A tachycardiát erős és gyakori remegésként érzékelik. Az eltérések sok esetben nyilvánvaló tünetek nélkül jelentkeznek, és csak további kutatási módszerekkel határozhatók meg.

A jogsértés jelei általában a következők:

  • egyenetlen és/vagy gyors pulzus;
  • a bőr kifehéredése;
  • kék nasolabialis háromszög;
  • nyomás csökkenése vagy növekedése.

A patológia kimutatásának legobjektívebb módja az EKG. Abban az esetben, ha egy személy ritmusát epizodikusan megzavarják, a roham elhárítása érdekében Holter monitorozást alkalmaznak.

A sinuscsomóból származó tachycardia a kardiogramon így néz ki:

Itt elolvashatja a sinus tachycardia jeleinek és tüneteinek részletes leírását, valamint szakértői tanácsot kaphat a rendellenességgel kapcsolatban.

Akciótaktika: mi a különbség?

Ha a szív fiziológiás természetében rendellenességek vannak, általában nincs szükség kezelésre. Elég, ha megszüntetjük megjelenésük okát, és minden visszatér a normális kerékvágásba. Más kérdés, hogy a betegség az etiológiai tényező. Ebben az esetben teljes körű kezelést kell végezni, amelynek célja a betegség teljes megszüntetése vagy a patológia átvitele a stabil remisszió állapotába.

Eltávolítjuk a provokáló tényezőket

A ritmus normalizálása érdekében ajánlott eltávolítani azokat a tényezőket, amelyek hozzájárulnak a tachycardia vagy az aritmia megjelenéséhez:

  1. Tekintse át a táplálkozást. Egyél gyakran kis adagokban, kizárja az étrendből a fűszeres, sós, koffeintartalmú italokat.
  2. Próbálja meg elkerülni a fizikai és pszicho-érzelmi túlterhelést.
  3. Ügyeljen a munka- és pihenési módra.
  4. Sétáljon átlagos ütemben, és lélegezzen tiszta levegőt.
  5. Hagyja abba az alkoholfogyasztást és hagyja abba a dohányzást.

A paroxizmális tachycardia megállítható a vagus ideg expozíciójával. Ehhez nyomást gyakorolnak a szemgolyókra, masszírozzák a carotis sinus zónát.

Részletesebb információkat kaphat arról, hogy mi a tachycardia, milyen típusai vannak, és megtudhatja a patológia megszüntetésének módjait is.

Gyógyszereket használunk

A gyógyszeres kezelési módszerek a következő gyógyszerek alkalmazásából állnak:

  • nyugtatók (motherwort, Valokordin);
  • béta-blokkolók (Atenolol, Bisoprolol);
  • kalcium antagonisták (amlodipin).

Az általános terápiához gyógynövényes főzetek is hozzáadhatók. A szívműködés javítása érdekében kamillát, valerianát, galagonyát használnak. De nem használhatók támadások elsődleges kezelésére.

A tabletták és egyéb gyógyszerek részletes leírása, valamint a tachycardia kezelésére való alkalmazásuk jellemzői ide kattintva tekinthetők meg.

Súlyos patológia sebészeti kezelése

A ritmus- és vezetési zavarok súlyos formái sebészeti kezelési módszerek alkalmazását teszik szükségessé. Az októl függően a szakember a következő radikális módszereket javasolja:

  • rádiófrekvenciás abláció;
  • mesterséges pacemaker beszerelése;
  • kardioverter-defibrillátor beültetése;
  • szelep helyreállítása;
  • bypass műtét a károsodott véráramlás miatt.

Az aritmia prognózisa a megjelenés etiológiai tényezőjétől függ. De általában a tachycardiához képest súlyosabb, és gyakran különféle szövődményekhez és akár halálhoz is vezet.

Ha mindent meg szeretne tudni a tachycardiáról, javasoljuk, hogy nézze meg az alábbi videót a linken. Okok, tünetek, diagnózis és jelek, hogy ideje orvoshoz fordulni – minderről 7 percben. Jó nézelődést!