A pulzus jellemzői szívrohamban szenvedő és azt követő betegeknél

Miért fontos paraméter ezeknél a betegeknél a pulzus?

A szív összehúzódási funkciójának objektív értékelésére műszeres módszereket alkalmaznak, azonban a mindennapi életben a legegyszerűbb és leginkább elérhető lehetőség a perifériás artériák pulzusának elemzése. A pulzushullám az aortából az alsó végtagok disztális részeire mozog, ami segít felmérni a vérellátást a test különböző részein.

Elemezze az impulzust a következő mutatók segítségével:

• frekvencia;
• ritmus;
• amplitúdó (erő);
• töltő;
• feszültség.

A szívinfarktust nekrózis (halál) kíséri a szív izomrostjainak részei és pótlása heges kötőszövettel, amely nem képes összehúzódásra. Egy szerv munkaterületének csökkenése a szívizominfarktusban a pulzusszám megváltozásához vezet. Jellegüknél fogva a kompenzáció mértéke és a szív tartalékkapacitása határozza meg. A pulzusszám nyomon követésével könnyen megjósolható a szervezet oxigénigénye, amelyet össze kell vetni az izom képességeivel.

Emiatt a pulzusszám a szív- és érrendszer egyik kulcsparamétere szívinfarktus előtt, alatt és után: hasonló mutató határozza meg a szívizom energiatámogatásának minőségét és mennyiségét.

A szívverés jellemzői és tulajdonságai szívrohamban

A betegek pulzusának minőségi és mennyiségi mutatói a lézió helyétől és méretétől függenek. A radiális artéria pulzálása kissé megváltozik a szívizom elváltozásainak fokális vagy szubendokardiális változataival. A transzmurális ("trans" - keresztül, "murus" - fal) infarktust a hemodinamika jelentős megsértése jellemzi.

A vérkeringés tulajdonságainak fő változásai a minőség romlása (alacsony ejekciós frakció) és a mennyiségi mutatók növekedése révén valósulnak meg.

Az alacsony pulzus szívrohamot a következők jellemzik:

• a pulzushullám kis amplitúdója;
• az artéria lassú feltöltődése;
• az érfal elégtelen feszültsége.

Ezek a változások a szívizom összehúzó erejének csökkenése miatt következnek be, melynek segítségével a vér „kiürül” a bal kamra üregéből. Minél kisebb az érintett terület, annál magasabb a pulzusszám.

A szívinfarktusban felgyorsult szívverés (tachycardia) kompenzációs reakció. A mechanizmus beindítását a vér sav-bázis egyensúlyának megsértése biztosítja: az oxigén- és tápanyaghiány az anyagcsere-folyamatok diszfunkcióját okozza, aminek következtében a dezoxidálatlan metabolitok felhalmozódnak. Az érfalban lévő kemoreceptorok irritációja aktiválja az agy központjait, növeli a légzés sebességét, a pulzusszámot és a vérnyomást.

Mi a szubmaximális frekvencia?

A rehabilitációs időszakban a kardiológiai betegeknek nem intenzív gyakorlatok javasoltak (séta, kocogás), amelyekre jellemző a szív túlnyomó terhelése, a hemodinamikai paraméterek javítása és a testfunkciók helyreállítása.

A rehabilitációs folyamat során a gyakorlatok intenzitásának kiválasztásakor a fizioterápiás szakemberek a szubmaximális pulzusszám és az alacsony aerob teljesítmény egymással összefüggő mutatóit használják:

• az alacsony aerob teljesítmény meghatározza azt a terhelési szintet, amelynél kevesebb, mint 50% oxigént fogyasztanak (a maximumhoz képest);
• a szubmaximális pulzuskarakterisztika azt a pulzusszámot fejezi ki, amelynél a szabályozórendszerek a fiziológiás normákon belül feszülnek, a kompenzáció megzavarása nélkül.

A betegek összehúzódásainak szubmaximális gyakoriságának értéke a szívroham utáni idő hosszától, a betegek állapotától, életkorától és nemétől függ (a patológiás fiatal férfiak szívizomja 170 ütés/perc sebességgel növeli az erőt és az állóképességet; egy 60 éves nőnél 3 hónappal szívroham után ez az érték 90-120 stroke).

Hogyan lehet megoldani a helyzetet és elérni a szükséges mutatókat?

A szívinfarktus után kielégítő pulzusparaméter szükséges a sérült izomrostok túlzott terhelésének csökkentéséhez és a szervek és szövetek megfelelő vérellátásának feltételeinek megteremtéséhez. Az érfal izomzatának összehúzódásának kompenzációs reakciói és a szapora szívverés biztosítják a normális működést, ideális felépüléssel. Az egyidejű patológia, az irracionális terápia, a késői vagy nem megfelelő rehabilitáció azonban megzavarja a szív gyógyulásának és alkalmazkodásának folyamatát az új körülmények között végzett munkához.

Ennek alapján az impulzus a gyógyulási időszak fontos mutatója. A gyógyszeres és nem gyógyszeres terápia komplex kombinációjával korrigálja a szöveti vértöltés gyakoriságát és erősségét.

Gyógyszerek szedése

A szívroham utáni pulzusszám mindkét irányban változik. A tachycardia a szívizom normális fiziológiás reakciója az adaptációs időszak alatt. A pulzusparaméterek gondos monitorozása azonban szükséges, mivel a szubmaximális érték túllépése ismételt ischaemiás rohamot vált ki.

A pulzusszám csökkentésére a következő gyógyszereket használják:

• bétablokkolók: Bisoprolol, Metoprolol, Carvedilol;
• nátriumcsatorna-blokkolók: Ritmonorm, Allapinin;
• szívglikozidok: Digoxin, Korglikon;
• káliumcsatorna-blokkolók: "Kordaron", "Sadogeksal";
• nyugtatók: "Novo-Passit", valerian kivonat.

A bradycardia szívroham alatti szívritmuscsökkenés, ami a szív- és érrendszer funkcióinak dekompenzációjának kialakulását jelzi. Ennek az állapotnak a következménye a rendszerek és szervek, elsősorban a szívizom akut vagy krónikus éhezése.

A bradycardia gyógyszeres korrekciójához használja:

• kolin receptor blokkolók: "Atropin";
• béta-adrenomimetikumok: izadrin, izoprenalin;
• stimulánsok: "Koffein-nátrium-benzoát", "Askofen", "Citramon" (hosszú távú használatra nem írják elő);
• fitopreparátumok: Zelenin cseppek, galagonya tinktúra.

Az orvos a beteg vizsgálata után gyógyszereket ír fel.

Életmód korrekció

A nem gyógyszeres módszerek meghatározzák a betegek infarktus utáni rehabilitációjának hatékonyságának 90%-át. Az életmódmódosítás a neurohumorális szabályozásra gyakorolt ​​komplex hatás révén megszünteti a ritmuszavarokat.

A betegeknek azt tanácsolják, hogy:

1. Szabaduljon meg a rossz szokásoktól - ivás és dohányzás. A cigarettában lévő nikotin megemeli a vérnyomást, ami további terhelést jelent a szívnek.
2. Vedd le a túlsúlyt. A zsírszövet százalékos arányának növekedése további vérellátást igényel.
3. Egyél okosan. A szívbetegek étrendje nagy mennyiségű fehérjét (hús, hal, fermentált tejtermékek), összetett szénhidrátokat (gabona, hüvelyesek, burgonya), vitaminokat és ásványi anyagokat (friss és szárított gyümölcsök, zöldségek) tartalmaz. Korlátozza a só, zsíros és sült ételek használatát.A kávé és az erős tea kizárása. Az ember napi energiaszükséglete 2500 kcal.
4. A fizikai aktivitás - a reggeli gyakorlatok, úszás, kocogás növeli az izmok általános tónusát, gyorsabban helyreállítja a szívműködést.

Figyelmeztetési tünetek és szövődmények

A szívinfarktus a rehabilitáció első hónapjaiban nagy frekvenciájú és alacsony amplitúdójú impulzussal jár, amelyet a szív izomszövetének hibája okoz. A szövődmények megelőzése érdekében pulzusszám-ellenőrzést végeznek.

A pulzusszám értéke a szív vezetési rendszerének reakcióját jellemzi a szövetekben lévő oxigén százalékos változására. A szívroham utáni kóros gyakori szívverés a következő klinikai tünetekkel jár:

• fájdalom a szív régiójában;
• légszomj;
• a bőr cianózisa vagy kipirulása;
• perifériás ödéma;
• a tudat megsértése.

Az ilyen állapotokat ismételt ischaemiás roham, akut szívelégtelenség vagy egyéb okok okozzák.

A szívizom jelentős részének vereségét a szívüreg kiterjedése és a kontrakciók ritmusának zavarai kísérik. A hipokinéziás szerv kamráinak térfogatának növekedését trombusok (vérrögök) kialakulása jellemzi a csökkent összehúzódási funkció területén. A pitvarfibrilláció hozzájárul a szív falától való leválásukhoz és a véráram mentén történő mozgáshoz. A stroke az egyik olyan szövődmény, amely az agy artériáinak trombus általi eltömődése miatt következik be.

Következtetéseket

A szívinfarktuson átesett betegek pulzusának minőségi és mennyiségi mutatóinak változása a felépülési folyamat fontos jellemzője. Az ilyen betegek ritmuszavarait gyógyszerekkel és életmódbeli változtatásokkal korrigálja.

A betegek egészségéhez való felelősségteljes hozzáállása és a pulzusjellemzők rendszeres monitorozása segíti a rehabilitációt és a lehetséges szövődmények korai stádiumban történő diagnosztizálását.