Mi az a renovascularis hipertónia?

Előfordulási mechanizmus

Miért nevezik a magas vérnyomást renovascularisnak? A magyarázat egyszerű: ez a szó latin eredetű, az első gyök (-ren-) vesét, a második (-vas-) edényt jelent. Ezért maga a kifejezés a vesén áthaladó erekre utal.

A renovaszkuláris hipertónia a vese magas vérnyomásának jellegzetes tünete, másodlagos betegség a vese területén fellépő kóros rendellenességek hátterében. Egy ilyen tünet megjelenése a vérellátás megsértését jelzi ezekben a fontos szervekben.

A tünetekkel járó magas vérnyomás kevésbé gyakori, mint az esszenciális (elsődleges). A másodlagos betegség az esetek mintegy tizedét teszi ki. A hipertónia vese formája a legtöbbet felveszi.

A renovaszkuláris hipertónia a vese artériájának szűkületéből adódik. Miért emelkedik a nyomás?

1. Az ér szűkülésének ténye a vesék vérellátásának romlását idézi elő. A szervezet válasza egy speciális hormon – a renin – termelésének fokozása. Feladata a csökkent véráramlás kompenzálása.
2. A renin hatására a perifériás erek beszűkülnek, hogy fokozzák a véráramlást a nagy artériákban. De kompenzáció nem következik be, nem lehet helyi vérkeringést létrehozni a fő artéria szűk áthaladása miatt. Mivel a kívánt eredményt nem sikerült elérni, és a renin termelése folytatódik, a kis erek egyre jobban szűkülnek.
3. A renin túlzott jelenléte a vérben az angiotenzin fokozott aktivitását okozza, ami görcsöli a szisztémás artériákat, növeli a vérnyomást a periférián. Ezenkívül az angiotenzin befolyásolja az aldoszteron hormon felszabadulását a mellékvesékben.
4. Az aldoszteron megköti a nátriumot az egészséges vese vérsejtjeiben, ami viszont gátolja a folyadék kiválasztását a szervezetből, így a vizelet nem ürül ki teljesen. Az eredmény a vesék működésének romlása, az ödéma megjelenése, ami a perifériás erek véráramlással szembeni ellenállásának növekedését is provokálja.

Mindezek a folyamatok arra kényszerítik, hogy a nyomást hosszú ideig magas szinten tartsák.

A fejlődés szakaszai

A renovaszkuláris hipertónia az egyik vagy mindkét vese károsodásának következménye lehet. A tartós nyomásnövekedést jóindulatú vagy rosszindulatú folyamatként jellemezzük.

Jóindulatú renovascularis magas vérnyomásról azt mondják, hogy a patológia fokozatosan, egyenletesen, kifejezett tünetek nélkül fejlődik ki. A tonométer leolvasása ebben az esetben a következőképpen változik: a szisztolés szint mérsékelt szintre emelkedik (130-140), míg a diasztolés szint eléri a jelentős magas szintet (110-ig). Légszomj, általános gyengeség és krónikus fáradtság egészíti ki a klinikai képet.

Ha rosszindulatú renovascularis hipertóniáról beszélünk, akkor ebben az esetben a beteg jólétének éles romlása figyelhető meg. A következő tünetekben nyilvánul meg: gyötrő fejfájás hányingerrel, sőt hányással, erős szédülés, látásromlás. Az alsó nyomás 120-ra emelkedik.

A vese hipertónia kialakulásának három fő szakasza van:

• Az edényekben fellépő kóros rendellenességek teljes kompenzációjának szakasza.
• A részleges kompenzáció szakasza, amikor a renovascularis hipertónia jelei jelennek meg, amelyek terápiás beavatkozásra nehezen reagálnak; a sérült szerv kis méretűre zsugorodni kezd, a kiürült vizelet mennyisége csökken.
• A hatékony kompenzáció hiányának stádiuma, a nyomás folyamatosan magas, a kezelésnek nincs hatása, a szerv szöveteiben jelentős duzzanat van, a vese térfogata tovább csökken, szinte nem működik.

Az utolsó szakaszra jellemző renovaszkuláris hipertónia sürgős intézkedéseket igényel annak megszüntetésére. Ellenkező esetben a következmények a legszomorúbbak lehetnek, akár a halállal is.

A patológia típusai

A vesebetegségek hátterében kialakuló tüneti magas vérnyomás kétféle lehet: parenchymalis és vasorenalis.

Az első típus a vese parenchyma károsodásával jár. Egy szerv parenchimáját az azt kitöltő szövetnek nevezzük. A veseszövet sejtjeit a kapszulában található medulla és kéreg képviseli, minden oldalról összefonódó kapillárisok veszik körül. A parenchima felelős a fő funkcióért - a vizelet eltávolításáért a szervezetből, és megtisztítja a vért a mérgező anyagoktól.

A veseszövet gyulladása esetén olyan betegségeket diagnosztizálnak, mint a krónikus pyelonephritis, a vesekő, a tuberkulózis, a vese ciszták kialakulása, a hidronephrosis, a szervi trauma által okozott disztróf elváltozások. A hipertónia kialakulását egy már kialakult krónikus folyamat - veseelégtelenség - szakaszában figyelik meg. Az ilyen problémák gyakrabban fordulnak elő fiataloknál. A nyomásnövekedés rosszindulatú, és az agy és a szív működésének károsodásához vezethet.

A vese magas vérnyomása a vese erek falának károsodásának eredménye, amely szűkíti és csökkenti a véráramlást.Ez különféle okok miatt fordul elő, amelyek közül a leggyakoribb a vérrögök vagy ateroszklerotikus plakkok megjelenése, amelyek elzárják az artériában lévő lument.

Okoz

A vaszkuláris renális hipertónia okai a következő kóros állapotok lehetnek:

• Ateroszklerotikus változások a nagy erekben.
• Fibromuscularis hiperplázia; az érfalak szerkezetét alkotó szövetek elszaporodása, miközben az izomréteget cicatricialis neoplazma váltja fel; az edények a falak tömítése miatt szűkültek.
• Takayasu-szindróma (az aortarteritis egy nem specifikus formája).
• Az aorta és ágainak panarteritisze.
• Veseartéria embólia.
• A veseartériák veleszületett szűkülete.
• A vese veleszületett rendellenességei.
• Az erek helyi szorítása rosszindulatú képződmények, ciszták, aneurizmák által.
• Az ér szklerózisos elváltozását rákos daganat után sugárzással kezelik.

Az érrendszeri atherosclerosis az egyik fő tényező, amely a vesenyomás tartós növekedését okozza. A felesleges koleszterin felhalmozódik az erek falán, és koleszterin plakkokat képez, amelyek majdnem felére csökkentik az artéria szájüregét vagy a közeli területen. Az érelmeszesedés kialakulását kiválthatja a dohánytermékek iránti szenvedély, a bőséges zsíros ételek és az életkori tényező. A férfiak korábban kezdenek szenvedni az érelmeszesedéstől, mint a nők, 40 éves koruk körül.

A fibromuszkuláris hiperplázia (diszplázia) eredetét egy megmagyarázhatatlan etiológiájú veleszületett hajlam magyarázza. A hiperplázia a szervet alkotó szövetek túlzott elszaporodása. Az érfal izomrostjainak gyulladását növekedésük és hegszövetté való átalakulásuk kíséri. Ezenkívül mikroaneurizmák is megjelenhetnek. Az ilyen változások következménye az erek tömörödése, a lumen szűkülése bennük. Az aorta jellegzetes gyöngyszerű megjelenést ölt: így néznek ki az ér felváltva keskeny és kiszélesedő szakaszai.

A Takayasu-szindróma genetikai rendellenességekkel jár, és az autoimmun betegségek csoportjába tartozik. Megkülönböztető jellemzők: az aorta beszűkül, a gyulladásos folyamat mindkét oldalról felléphet mindaddig, amíg az ér nyílása teljesen el nem záródik, a kezek pulzusa megzavarodik vagy teljesen hiányzik. A betegség az aorta belső felületét és ágait érinti, a falakon granulómák kialakulása miatt megvastagodnak, aneurizma jelentkezik, a véráramlás zavart okoz. A renovaszkuláris artériás hipertónia a kóros folyamat hosszú lefolyása (körülbelül 5-6 év) hátterében fordul elő.

A panarteritis az artéria összes szerkezeti elemét érintő gyulladásos folyamatok által okozott betegség. Ennek a patológiának az oka különböző etiológiájú fertőzések lehetnek.

A veseartériák embóliája egy véredény elzáródása trombózisos képződéssel, amely a vérrel együtt mozog. Az ilyen formációk (vérrögök) megjelenésében leggyakrabban a szívpatológiák a felelősek. A szív szöveteiben mikrotrombok képződnek, és éles, fokozott összehúzódással letörve a vérbe kerülnek. Innen bejutnak a veseerekbe, és egy másodlagos trombus képződését okozzák, amely blokkolja a véráramlás áthaladását. Ezt a jelenséget vasorenalis artériás hipertónia kíséri.

Az artériák veleszületett szűkülete a születéskor kialakult hiba, amelyet az érben szűk területek jelenléte jellemez. Ez a patológia a többihez hasonlóan keringési zavarokat és megnövekedett vérnyomást okoz.

A vese veleszületett fejlődési rendellenességei számos patológiát tartalmaznak, ezek közül néhány: az erek rendellenes fejlődése, az egyik vese hiánya vagy az egyik duplikációja, egy harmadik vese kialakulása, megnagyobbodott vagy csökkent veseméret, szabálytalan szerv alakja vagy elhelyezkedése, a kóros változások jelenléte a veseszövet szerkezetében. Mindezek az anomáliák hozzájárulnak a renovascularis hipertónia kialakulásához.

A veseartéria összenyomása volumetrikus daganatok által kívülről: ezek lehetnek aneurizmák, ciszták, daganatok. Ennek a nyomásnak a hatására az ér permeabilitása csökken, ami tartós magas vérnyomást okoz.

A sugárterápia hatása a rákos daganatok kezelésében negatívan hathat az erekre, hegszövet képződését okozhatja a falakon, és további elzáródást okozhat a lumenben.

Tünetek

A renovascularis hipertónia manifesztációja a megnövekedett vérnyomás és az egyidejű vesebetegség jeleit kombinálja. A fő tünetek a következők:

• folyamatos, ellenőrizetlen nyomásnövekedés;
• szédülés, "repül" a szemek előtt;
• súlyos fájdalom a fej hátsó részén;
• lehetséges hányinger vagy hányás;
• a tudat elhomályosodása;
• gyengeség, erővesztés;
• elterelt figyelem, feledékenység;
• a diasztolés nyomás növekedése;
• a szívizom térfogatának növekedése;
• éles fájdalmas szindróma az ágyéki régióban;
• a veseartériákat hallgatva jellegzetes zaj figyelhető meg;
• a vizuális funkció megsértése;
• a veseelégtelenség jeleinek növekedése;
• a szívizomot érintő súlyos szövődmények kialakulása, fej lehetett.

A renovascularis hipertónia szövődményei

A renovaskuláris hipertónia veszélyes állapot, különösen a patológia rosszindulatú formája. A tartós nyomásnövekedés visszafordíthatatlan változásokat von maga után a fő szervekben, akut lefolyás esetén sürgős intézkedéseket kell hozni a beteg megsegítésére. Néha csak percek. Az időben történő sürgősségi ellátás elmulasztása egy személy életébe kerülhet, vagy rokkantsághoz vezethet.

A tartós nyomásemelkedés súlyos következményei a következők:

• a látásszervek károsodása, ami látásvesztéshez vezet (retinavérzés, retinaleválás);
• akut és krónikus szívelégtelenség;
• miokardiális infarktus;
• agyvérzés, ödéma és agyi szövet hipoxiája, ami stroke-hoz vezet;
• veseelégtelenség.

A veszélyes állapotok megelőzése érdekében a betegség időben történő diagnosztizálására van szükség, amely platformként szolgál a renovascularis hipertónia kialakulásához.

Diagnosztika

A megbízható diagnosztika elvégzéséhez elképzeléssel kell rendelkezni a betegség klinikai megnyilvánulásairól: vannak-e a páciensnek a szívelégtelenség akut lefolyásának jelei, vannak-e az agyban megzavart véráramlás megnyilvánulásai, vannak-e gyakori hipertóniás válságai.

Ezután az orvos a laboratóriumi vérvizsgálatokhoz fordul (koleszterin elemzést végez, meghatározza a renin, kálium, aldoszteron, kreatinin szintjét) és a vizeletet (fehérje és vérsejtek jelenlétét észleli).

Az instrumentális vizsgálatok közül a következő módszerek alkalmazhatók:

• elektrokardiogram;
• ultrahang;
• dopplerográfia;
• radiográfia radioizotópos módszerrel;
• a vesék számítógépes tomográfiája;
• radionuklid urográfia;
• angiográfiás módszer az artériák vizsgálatára a vese területén.

Az összes folyamatban lévő tanulmány fő iránya a renovascularis hypertonia kezdeti okainak azonosítása és a vese minőségének felmérése.

Kezelés

A tartósan magas vérnyomás pontos okának megállapítása és e tünet megnyilvánulási jellegének (rosszindulatú vagy jóindulatú) meghatározása után a kezelés egyik lehetséges típusát alkalmazzák. A renovascularis hipertónia konzervatív vagy operatív módon kezelhető.

Ha a patológia jóindulatú típusát állapítják meg, a gyógyszeres (konzervatív) kezelés segíthet a betegen. Az ebben az esetben felírt gyógyszerek komplexuma:

• diuretikumok (furoszemid, hipotiazid);
• alfa- és béta-blokkolók;
• kalciumcsatorna-blokkolók (amlodipin, diltiazem);
• ACE-gátlók és az angiotenzin receptorokat blokkoló gyógyszerek (lozartán, irbezartán);
• a vér viszkozitásának csökkentésére szolgáló eszközök ("Aspirin", "Dipiridamol").

De leggyakrabban ezek az intézkedések nem elegendőek, a műtét előtti vagy utáni időszakban alkalmazhatók.

Renovascularis hypertonia észlelésekor általában műtétet javasolnak. Kétféle műtétet foglal magában: nyitott angioplasztikát és ballonos angioplasztikát.

A sérült erek nyitott üreges műtéttel történő rekonstrukciója a következő területeket foglalja magában: a hibás terület megszüntetése, pótlás protézissel. Az érrekonstrukció anyaga szintetikus protézisek és a páciens saját vénáin vagy artériáin alapuló protézisek.

A ballonos angioplasztika lényege, hogy katétert szubkután behelyeznek a sérült artériába. A katéter végén egy szilikon ballon található. A készülék eléri a szűkült területet, majd felfújják, majd a ballon egy kis protézist helyez az artériába. Ez a módszer nem igényel általános érzéstelenítést vagy nagy bemetszéseket. Ez azonban nem alkalmas minden esetre. Ha az artéria vesébe való belépési pontján érszűkület figyelhető meg, vagy a vaszkuláris lumen szinte teljes szűkületét észlelik, nyílt műtétet írnak elő.

Egyes esetekben a daganat vagy más képződmények eltávolítása szükséges a renovascularis hipertónia kezelésére. Néha az egyik vesét fel kell áldozni.

Így sok oka lehet egy ilyen szindróma megjelenésének, mint például a renovascularis artériás hipertónia. Ezek azonosítása az első lépés a tartós nyomásfelhalmozódás megszüntetése felé. A második lépés a veszélyes tünet kialakulását okozó betegség elleni küzdelem. A korai diagnózis és az időben történő kezelés segít elkerülni a súlyos következményeket.