Maxilláris vagy maxilláris sinusok

Az emberi orrot négy pár légüreg veszi körül, amelyek a nyálkahártya funkcióinak egy részét látják el. A legnagyobb pár a felső állkapocsban található az orrtól jobbra és balra. A sinus maxilláris szinusznak is nevezik Nathaniel Highmore brit orvos nevével, aki elsőként írta le fő betegségét, az arcüreggyulladást.

A maxilláris üregek anatómiai felépítése és élettani szerepe

A maxilláris sinusok a felső állkapocs testén belül helyezkednek el, és szabálytalan tetraéderes piramis alakúak. Mindegyik térfogata 10-18 köbcentiméter között változhat. Az orr maxilláris melléküregei egy személyben különböző méretűek lehetnek.

Belül csillós oszlophám nyálkahártyájával vannak bélelve, amelynek vastagsága körülbelül 0,1 mm. A csillós hám biztosítja a nyálka körkörös mozgását a mediális sarokig, ahol a sinus maxilláris anasztomózisa található, amely összeköti a középső orrjárattal.

A maxilláris sinusok szerkezete meglehetősen összetett, mindegyikben 5 fő falat különböztetnek meg:

• A nazális (mediális) klinikailag a legfontosabb. Egy csontlemezből áll, amely fokozatosan beleolvad a nyálkahártyába. Van egy nyílása, amely összeköttetést biztosít az orrjárattal.
• Az elülső (front) a legsűrűbb, arcszövetekkel borított, érezhető. A szemüreg alsó széle és az állkapocs alveoláris nyúlványa közötti úgynevezett "kutyás (kutyás) fossa"-ban található.
• Az orbitális (felső) a legvékonyabb, vastagságában egy vénás erek plexusa és egy infraorbitális ideg található, amely komplikációkat okozhat az agy és a szem nyálkahártyájában.
• A hátsó fal vastag, kivezető nyílással rendelkezik a pterygopalatina csomóponthoz, a maxilláris artériához és a maxilláris ideghez.
• Az alsó fal (alsó) az alveoláris folyamat, leggyakrabban az orr szintjén helyezkedik el. Ha az alja alacsonyabb, akkor lehetséges a fogak gyökereinek kiemelkedése a maxilláris sinus falaiba.

A melléküregek szerepe még nem teljesen ismert. Ma a felhalmozott adatok alapján a tudósok megkülönböztetik az általuk ellátott belső és külső funkciókat.

A külső funkciók közé tartozik:

• szekréciós (nyálkát szolgáltató), védő, elnyelő;
• rezonátor (részvétel a beszéd kialakításában);
• reflex;
• részvétel a szaglási folyamatban;
• az intranazális nyomás szabályozása.

Ezenkívül a koponyában lévő üregek jelenléte csökkenti az emberi felső állkapocs tömegét.

A belső funkciók közé tartozik a vízelvezetés és a szellőzés. A sinusok normálisak csak állandó vízelvezetés és levegőztetés mellett működik. A járaton áthaladó légáramlás légcserét alakít ki az orrmelléküregekben, míg az orrmelléküregek anatómiája olyan, hogy a belégzés pillanatában levegő nem jut beléjük.

Így a maxilláris sinusokban a szerkezet az orrlégzés biztosításának van alárendelve. A belélegzés során az üregekben lévő csökkentett nyomás és az anasztomózis elhelyezkedése lehetővé teszi, hogy a felmelegített és párásított levegő a melléküregekből bejusson a belélegzett levegőbe, és felmelegítse azt. Kilégzéskor a nyomásváltozás következtében levegő jut a fiziológiás üregekbe, és ezek pneumatizálódása következik be.

Az egyes maxilláris sinusokat belülről borító csillós hám a csillók szigorúan meghatározott ritmikus mozgásának segítségével az anastomosison keresztül nyálkát, gennyet vagy idegen részecskéket juttat a nasopharynxbe. A csillók hossza 5-7 mikron, sebessége körülbelül 250 ciklus percenként. Ugyanakkor a nyálka percenként 5-15 milliméteres sebességgel mozog.

A csillós epitélium motoros funkciója a váladék pH-értékétől (a norma nem magasabb, mint 7-8) és a levegő hőmérsékletétől (nem alacsonyabb, mint 17 fok). Ha ezeket a mutatókat túllépik, a csillók aktivitása lelassul. A levegőztetés és a vízelvezetés megsértése kóros folyamatok előfordulásához vezet az orrmelléküregekben.

Az anasztomózis egy körülbelül 5 mm hosszú, ovális vagy kerek lyuk, amelyet nyálkahártya borít, kis számú erekkel és idegvégződésekkel. Az anasztomózisban lévő csillók folyamatosan mozgatják a titkot a kijárat felé. Normál csillóműködés és kellő szélesség esetén a nyálka nem halmozódik fel az orrmelléküregekben, még légúti betegség esetén sem.

Az anasztomózis nyílásának átmérője csökkenhet és nőhet. A tágulás oka a nyálkahártya enyhe vagy közepes ödémája.

A folyamatosan megnagyobbodott nyílás ciszta kialakulását idézheti elő, mivel egy levegőáram ugyanabba a pontba jut be.

A stroke szűkülésének előfeltételei a következők lehetnek:

• súlyos ödéma vírusos betegség miatt;
• polipok, daganatok és különféle patológiák jelenléte;
• az emberi test veleszületett jellemzői (például egy természetesen keskeny bevágás).

A beszűkült járat nem biztosítja a benne stagnáló nyálka gyors elvezetését. Ebben az esetben gyulladás kezdődik, a kórokozó mikrobák gyorsan szaporodnak és genny képződik, ami a sinusitis kialakulását jelzi.

A sinusitis (sinusitis) kialakulásának okai

A sinusitis a maxilláris járulékos üregek gyulladása, leggyakrabban a vérrel vagy légzéssel bejutott fertőzés következtében. A betegség kialakulásának okai azonban sokkal jobban azonosíthatók.

A főbbek a következők:

• kezeletlen vagy rosszul kezelt rhinitis (orrfolyás);
• a nasopharynx fertőzése patogén baktériumokkal és vírusokkal;
• korábbi betegségek (ARVI, influenza), megfázás;
• a maxilláris sinus falának sérülése;
• hosszú távú tartózkodás meleg és száraz levegőjű helyiségben, valamint kémiailag veszélyes termelésben;
• rossz szájhigiénia, különösen a fogak;
• a test hipotermiája, huzat;
• legyengült immunitás;
• a mirigyek szekréciós funkciójának megsértése;
• az orrsövény anatómiája (görbülete) zavart;
• polipok és adenoidok túlnövekedése;
• allergiás reakciók;
• súlyos betegségek (neoplazmák, nyálkahártya gomba, tuberkulózis).

A sinusitis kialakulásának előfeltétele gyakran az, hogy a beteg hosszan tartó, érszűkítő hatású, megfázás kezelésére szolgáló cseppeket használjon.

A betegség tünetei és típusai

A gyulladásos folyamat lokalizációjától függően a sinusitis lehet jobb oldali, bal oldali vagy kétoldali. A beteg állapota fokozatosan romlik, különösen este. A betegség fő jelei:

• váladékozás az orrjáratokból, amelyekben nyálka és genny van jelen;
• nyomás érzése az orrnyeregben, amelyet a fej megdöntése súlyosbít;
• orrdugulás, teljes vagy váltakozó bal és jobb oldal;
• memóriazavar és rossz alvás;
• magas hőmérséklet akut formában (39-40 fokig), hidegrázás;
• rossz közérzet, gyengeség, letargia, fáradtság, a teljesítmény éles csökkenése;
• fájdalom az orrban, áthalad a homlokon, a halántékon, a szemüregeken, az ínyen, végül az egész fejet lefedi;
• nehéz légzés;
• hangváltozások (nazális).

A sinusitis esetén leggyakrabban bőséges orrfolyás figyelhető meg. Ennek oka a nyálka, a vérrögök és a genny felhalmozódása az orrüregben. A váladék színétől függően a szakértők megkülönböztetik a betegség kialakulásának fő szakaszait:

• fehér - a helyreállítás kezdeti szakasza vagy szakasza (vastag konzisztenciával);
• zöld - akut gyulladás jelenléte az orrmelléküregekben;
• sárga - titokban genny van, ez a betegség akut formája, amely fül-orr-gégész beavatkozását igényli.

A legnehezebb az a helyzet, amikor titokban vérrögök és csíkok vannak. A maxilláris sinusok létfontosságú szervek közelében helyezkednek el, ezért előrehaladott betegség esetén súlyos szövődmények lehetségesek.

A betegség okától függően a sinusitis következő típusait különböztetjük meg:

• A rinogén rosszul kezelt vírusfertőzések, influenza, nátha után jelentkezik. A legtöbb a sinusitis gyakori típusa (az összes eset több mint 60%-a).
• A polipózist az orrjáratban lévő polipok növekedése okozza, aminek következtében az üreg természetes anatómiája felborul és torlódás alakul ki.
• Az allergiás az agresszív külső tényezőknek való kitettség hátterében jelenik meg, ami a szervezet erős reakcióját okozza, főként szezonális jellegű, tavaszi és őszi hónapokban súlyosbodva.
• Az odontogén a staphylococcusok, streptococcusok, Escherichia coli által okozott gyulladásos folyamatok hátterében nyilvánul meg a járulékos üregekben. Gyakori ok a fogászati ​​betegségek és a rossz szájhigiénia.

A sinusitis diagnózisa és kezelése

A betegség okainak és fejlődési szakaszának meghatározásához az otolaryngológus megvizsgálja az orrjáratokat. A teljesebb klinikai kép érdekében az üregek fluoroszkópiáját vagy számítógépes tomográfiáját végezzük.

A sinusitis konzervatív terápiájával kombinálják az általános és a helyi módszereket, amelyek célja a kórokozó mikroflóra elnyomása, a szerv tisztítása és fertőtlenítése:

• Cseppek és spray-k. Érszűkítő hatást fejtenek ki (Galazolin, Naphtizin, Xylometazolin), tartalmazhatnak antihisztamin hatású segédanyagokat (Vibrocil, Cetirizine) vagy helyi antibiotikumokat (Bioparox, Polydex).
• Az antiszeptikumok cseppek és öblítő oldatok formájában biztosítják a váladék kiáramlását és az orrjáratok tisztítását (Miramistin, Dioxidin, Protorgol, Furacilin, Chlorhexidin). Meg kell hallgatni az orvos ajánlásait, mivel sok közülük ellenjavallatok vannak gyermekek vagy terhes nők számára.
• Antibiotikumok A leggyakrabban használt gyógyszerek a penicillin-csoport (Flemoklav, Amoxiclav), a cefalosporinok (Cefixim, Pantsef), a makrolidok (Clarithromycin, Azithromycin).

Ha a gyógyszeres kezelés nem adja meg a kívánt hatást, vagy az anasztomózis teljesen blokkolt, az orvos a sinusfal átszúrásához folyamodhat.

A szúrás során a felgyülemlett váladékot fecskendővel kiszivattyúzzák, az üreget átmossák, gyulladáscsökkentő szereket és antibiotikumokat fecskendeznek bele. A szúrás rövidebb idő alatt gyógyítható. A modern gyógyászatban is speciális YAMIK katétereket és a ballonos sinusoplasztika módszerét alkalmazzák a szúrás elkerülésére. Kémszoftver modern okostelefonokhoz egy előfizető nyomon követéséhez vagy beszélgetések meghallgatásához – hogyan találja meg és telepítse. Egyre gyakrabban használjuk mindennapi életünkben az Instagram kém alkalmazásokat és az okostelefonokon található speciális programokat.

A sinusitis idő előtti kezelése súlyos szövődményekhez vezethet - agyhártyagyulladás, látóideg gyulladás, arccsontok osteomyelitis

Az orrmelléküregek tisztítása otthon

A gyógyszeres terápia mellett alternatív kezelési módszerek is alkalmazhatók. Az érintett üregeket a következő receptekkel tisztíthatja:

• Öblítés tengeri sóoldattal (legfeljebb 1 teáskanál fél liter forralt vízhez). Döntött fejjel öntse az oldatot az orrlyukba teáskannával vagy tű nélküli fecskendővel, anélkül, hogy erős nyomást gyakorolna. A víznek a másik orrlyukon keresztül kell kifolynia.
• Öblítés után ajánlatos 2 csepp tuja illóolajat csepegtetni minden orrlyukba. Ezt az eljárást naponta háromszor meg kell ismételni két hétig.
• A propolisz 20% alkoholos tinktúráját összekeverjük növényi olajjal (1: 1), és minden orrlyukba csepegtetjük.
• A homoktövis olajat az orrlyukakba csepegtetjük, vagy inhalálásra használjuk (10 csepp forrásban lévő vízben, lélegezzen 10-15 percig).