A garat akut gyulladásos folyamata független betegség lehet. Azonban gyakrabban a pharyngitis az ARVI vagy más, a légutakat érintő fertőző folyamatok egyik tünete. Ennek a kóros állapotnak a kialakulásának fő oka a vírusok. A garatgyulladás kialakulásában azonban más kórokozók, baktériumok, gombák is részt vehetnek. A streptococcus pharyngitis a garat elváltozásainak egyik formája, amelyet bizonyos kórokozóknak való kitettség okoz.
A betegség kialakulásában a streptococcusokon kívül más baktériumok, staphylococcusok, haemophilus influenzae és specifikus kórokozók is részt vehetnek. Sőt, még a streptococcus pharyngitist is különféle kórokozók jellemezhetik.
Leggyakrabban egy A csoportba tartozó béta-hemolitikus streptococcus. Ugyanakkor a C és G csoportba tartozó streptococcusok is részt vehetnek a betegség kialakulásában.
Laboratóriumi diagnosztika
Fontos a kórokozó meghatározása, mivel az elvégzett kezelési intézkedések hatékonysága attól függ. A terápiás taktika és megközelítés a kórokozó természetétől függ. A bakteriális elváltozás antibiotikum kijelölését igényli. A vírusos gyulladás kezelése aktív méregtelenítésből áll. A Candida nemzetség kórokozójára gombaellenes szereket használnak.
Megbízhatóan tisztázható a kórokozó természete a torokkaparás mikroszkópos vizsgálatával, az anyag táptalajra történő további bakteriológiai beoltásával.
Ilyen vizsgálatot minden esetben végeznek diftéria kórokozó gyanúja esetén, valamint kétes esetekben a diagnózis tisztázása érdekében. Az előzetes kutatási eredmény 24 órán belül elkészül, a végső eredmény több napot vesz igénybe. A bakteriális természet mellett az általános vérvizsgálat bizonyítja, amely lehetővé teszi az ESR növekedésének, a leukocitózisnak, a leukocita képlet balra tolódásának kimutatását. Az ilyen vizsgálati eredmények nem jellemzőek a vírusfertőzésre.
A szerodiagnosztika segít a diagnózis tisztázásában, amely lehetővé teszi egy bizonyos kórokozó elleni antitestek titerének növekedését. Ennek a tanulmánynak az eredményeit azonban idővel, bizonyos ideig értékelik. Ebben a tekintetben a kezelés kijelölésénél nem csak a laboratóriumi diagnosztikára kell támaszkodni, hanem mindenekelőtt figyelembe kell venni a beteg panaszait, kórelőzményét és az objektív vizsgálat eredményeit. Ez lehetővé teszi, hogy rövid időn belül megfelelő kezelést írjon elő a beteg számára. A kapott laboratóriumi eredmények csak megerősítik a diagnózist.
Klinikai tünetek és anamnézis
A garat bármely gyulladásos folyamatával kapcsolatos fő panaszok az
- Torokfájás és idegentest-érzés;
- Fájdalmas érzések, amelyeket lenyelés súlyosbít. Legjellemzőbbek akkor, amikor a torok "üres", vagyis nincs benne egy csomó étel. Ebben az esetben a fájdalom a nyakba vagy a fülbe adható;
- Száraz vagy produktív köhögés, de kis mennyiségű, nehezen elkülöníthető váladékkal;
- A hang rekedtsége, amely a folyamat lokalizációjára jellemző a gége melletti osztályokon.
A kórokozó természetétől függően bizonyos további jelek is jelen lehetnek. A vírusos természetű akut pharyngitis leggyakrabban az ARVI tünete. Ebben a tekintetben jellemzőek az olyan jelek, mint az orrdugulás, orrfolyás bőséges nyálkás váladékkal, izom-, ízületi fájdalmak, általános rossz közérzet jelei.
A gyulladás bakteriális természetének megvannak a maga sajátosságai, amelyeket meg kell határozni a megfelelő kezelés előírása érdekében.
A streptococcus pharyngitis hurutos jelenségek hiányában jelentkezik: az orrfolyás és az orrdugulás atipikus nála.
A bakteriális gyulladást azonban súlyos rossz közérzet jellemzi, a testhőmérséklet 39 fokra emelkedésével, hidegrázás. A láz nélküli streptococcus pharyngitis a helyzet kivételes fejleménye.
Egy másik fontos tünet, amely egy bakteriális kórokozó részvételére utal e kóros helyzet kialakulásában, a megnagyobbodott és fájdalmas regionális nyirokcsomók jelenléte. A beteg vizsgálatakor lehetőség nyílik a lágy, könnyen elmozduló elülső nyaki nyirokcsomók tapintására. Ezenkívül gyermekeknél a garat streptococcus-gyulladása további tünetekkel jelentkezhet hányinger, hányás és hasi fájdalom formájában.
A betegség anamnézise fontos szerepet játszik a diagnózis tisztázásában. A streptococcus pharyngitis egy fertőző betegség, amely levegőben lévő cseppekkel vagy érintkezés útján terjed. Következésképpen a megfelelő kórokozó által okozott anginában, skarlátban, erysipelában szenvedő betegek környezetében való jelenléte a járványügyi helyzet romlását jelzi, közvetve megerősíti az adott mikroorganizmussal való fertőzés lehetőségét.
Objektív vizsgálat
Az elváltozás lokalizációjának tisztázása a garat vizuális vizsgálatával, pharyngoszkópiával lehetséges. Az objektív vizsgálat a garat nyálkahártyájának közvetlen vizsgálatából áll egy további fényforrás és egy spatula segítségével, amelyet a nyelvre nyomva a szakembernek sikerül megvizsgálnia a garathártyát, a mandulákat. Ez a tanulmány lehetővé teszi a garat morfológiai változásainak természetének meghatározását.
Akut lefolyás esetén a hurutos gyulladás a legjellemzőbb. Jellemzője a garat hátsó falának nyálkahártyájának hyperemia és ödéma, a palatinus ívek, a kemény és lágy szájpadlás. Ebben az esetben a nyálkahártya lakkozottnak tűnik. A garat hátsó falán egyetlen megnagyobbodott, élénkvörös színű tüsző található. A mandulák gyulladásos folyamatára jellemző változások hiányoznak. A vírusos és bakteriális gyulladások differenciáldiagnózisa csak a garattükrözés eredménye alapján nem lehetséges. Objektív vizsgálattal csak a gyulladásos folyamatot és annak formáját lehet tisztázni.
Nem szabad megfeledkezni arról, hogy a streptococcus kórokozója olyan fertőzéseket okozhat, mint a skarlát. Ebben az esetben a diagnózisban fontos szerepet tulajdonítanak a bőr megnyilvánulásainak jelenlétének, a járványügyi helyzet tanulmányozásának. A skarláttal járó kiütések jellemzője a kispontos kiütések jelenléte, amelyek általános hiperémiás háttéren gyakoriak. Fontos jel a bőrkiütés elemeinek megvastagodása a bőrredőkben és a természetes horzsolásos területeken.
A krónikus lefolyás jellemzői
Az akut streptococcus pharyngitis általában enyhe lefolyású. 5-6 nap elteltével a hőmérsékleti mutatók normalizálódnak, a fájdalom, a köhögés a következő napokban visszafejlődik. Végül, de nem utolsósorban, a nyirokcsomók normalizálódnak. Ha az antibiotikum-terápiát nem végezték el, akkor a klinikai tünetek eltűnése után a béta-hemolitikus streptococcus továbbra is beoltásra kerül az oropharynxből. A beteget fertőzőnek tekintik, bár idővel a mikrobák száma és aktivitásuk csökken.
Bizonyos esetekben azonban a streptococcus pharyngitis krónikus lefolyású is lehet, ami az akut folyamat helytelen kezelésének, valamint a kedvezőtlen tényezők hatásának a következménye:
- dohányzó;
- veszélyes környezeti tényezőknek való kitettség;
- foglalkozásköri veszélyek;
- krónikus fertőzés, fogszuvasodás, arcüreggyulladás gócainak jelenléte;
- hypothermia;
- az immunitás csökkenésével járó betegségek jelenléte, endokrin patológia;
- szisztematikus hibák a táplálkozásban, a fűszeres, savanyú, túl hideg vagy forró ételek előnyben részesítése;
- alkohollal való visszaélés.
A betegségnek a következő morfológiai formái lehetnek:
- hurutos;
- hipertrófiás;
- atrófiás.
A hurutos formát a torok kellemetlen érzésével kapcsolatos panaszok jellemzik, amelyek gyakrabban kényszerítik a pácienst a nyelésre. Folyamatos fulladás és köhögési vágy tapasztalható a garat hátsó részén felgyülemlett nyálka miatt. A remisszió során a garat nyálkahártyája halvány rózsaszínű, megvastagodott. Vannak a megnagyobbodott tüszők csoportjai, amelyek a kölesszemekre hasonlítanak. Az exacerbáció során a nyálkahártya élénk rózsaszínűvé vagy bíborvörössé válik.
Hipertrófiás gyulladás esetén a garat nyálkahártyájának megvastagodása jellemző. A legnagyobb elváltozás a garat hátsó falának régiójában figyelhető meg, ahol a granulosa változásokat határozzák meg. Ebben a tekintetben a fő panasz az idegen test jelenléte a torokban. Ennek eredményeként a vágy, hogy folyamatosan nyelje le a nyálat.
Atrófiás formában a nyálkahártya elvékonyodik és túlszárad. Megfigyelhető a befecskendezett erek és a száraz kéregek jelenléte a garat hátsó falán.
A betegek a torok kiszáradása miatt aggódnak, ami megnehezítheti az étel lenyelését. Különösen kellemetlen érzéseket okoz egy „üres” korty.
A krónikus lefolyás minden esetben erős, tartós köhögés jelentkezik, amely könnyen megkülönböztethető más kóros folyamatoktól. Száraz, durva, éjjel-nappal zavarja a betegeket, zavarja a pihenést. A folyamat gyakran érinti a rekeszizom izmait, amelyet köhögési sokkok során az epigasztrikus régió fájdalma kísér. A krónikus pharyngitist az objektív kutatási eredmények szűkössége jellemzi a meglévő panaszokhoz képest. Az elhúzódó subfebrilis állapot jelenléte indokolja a beteg vizsgálatát, a kórokozó azonosítását és az antibiotikum-terápia előírását.
A hőmérsékleti reakció kialakulása a fertőző és gyulladásos folyamatok során a védőmechanizmusok beindítását jelzi a szervezetben. A hipertermia aktiválja az immunrendszert, és a patogén kórokozó elleni küzdelemre irányul. Ha a bakteriális pharyngitis normál hőmérsékleti mutatókkal folytatódik, ez a beteg alacsony immunitását, súlyos egyidejű patológia jelenlétét jelzi.
