A gyulladásos folyamat fő jelei a fájdalom a sérülés helyén, a hiperémia és a duzzanat. Azonban nem minden szerv áll rendelkezésre vizuális megfigyelésre. Gyakran a betegség diagnosztizálása érdekében további vizsgálatokra van szükség a lézió lokalizációjának és természetének meghatározásához. A torok patológiájának tisztázásához további vizsgálatokra is szükség van a nyálkahártya állapotának tanulmányozásához. Számos módja van a vörös torok azonosításának.
Diagnosztikai módszerek
A betegség diagnosztizálása a páciens panaszainak vizsgálatával kezdődik. A torokban a kóros folyamat kialakulásával a fő panasz a fájdalom. Sőt, az elváltozás helyétől és jellegétől függően a panaszok többféleképpen is megfogalmazhatók. A gége gyulladásos folyamatával leggyakrabban csiklandozásról, nyersességről, karcolásról panaszkodnak. Ha elsősorban a garat vesz részt a folyamatban, akkor a betegek aggódnak a nyelési fájdalom miatt. A folyamat terjedésével fájdalom adható a fülnek, a nyaknak.
A súlyos fájdalom szindrómát a mandulák, a torkot alkotó limfoid formációk károsodása jellemzi.
Ebben az esetben súlyos torokfájásra panaszkodnak, amelyet nyelés is súlyosbít. A fájdalmas érzések miatt a betegek nem tudják szélesre nyitni a szájukat.
A torokbetegségek mindegyike, a pharyngitis, a laryngitis, a mandulagyulladás, egyéni megközelítést igényel a kezelésben. A helyes terápiás intézkedések előírása érdekében a diagnózis tisztázása szükséges. Csak a páciens panaszai alapján ez nem tehető meg. Ebben az esetben további vizsgálatokat alkalmaznak, amelyek magukban foglalják
- objektív vizsgálat;
- műszeres diagnosztika;
- hardver technikák;
- biopszia;
- laboratóriumi diagnosztika.
Ellenőrzés
A torok gyulladásos folyamatának gyanújával végzett objektív vizsgálat magában foglalja a regionális nyirokcsomók kötelező tanulmányozását. Tapintással az otolaryngológus meghatározza fájdalmukat, sűrűségüket, elmozdulásukat.
A megnagyobbodott és fájdalmas nyirokcsomók a lézió bakteriális természetének megerősítése.
Az Epstein-Barr vírus fertőző mononukleózisát azonban limfadenopátia is jellemzi. Ezért csak egy objektív vizsgálat nem elegendő a gyulladásos folyamat természetének meghatározásához. A szakember elkezdi használni a hangszeres technikákat. A nyálkahártya kipirosodott, ödémás megjelenése legkönnyebben kutatási adatok alapján határozható meg.
Faringoszkópia
A garat patológiájának meghatározásához pharyngoscopiát végeznek. A vizsgálat a torok nyálkahártyájának és az azt alkotó struktúráknak, a garat hátsó falának, a palatinus íveknek, a uvulának, a kemény és lágy szájpadlásnak a vizuális vizsgálatából áll. Spatulával a nyelven megnyomva az orvos további világítással megvizsgálja az összes szerkezet nyálkahártyájának állapotát, azonosítja a meglévő jogsértéseket. Gyulladásos folyamat esetén a torokban a nyálkahártyát hiperémia és duzzanat jellemzi.
Színe élénkpiros, a puffadás miatt "lakkos" megjelenésű. Ebben az esetben nincs jele a mandulák károsodásának. Normál méretűek és színűek. Nincsenek bennük gennyes gócok. Egy ilyen pharyngoscopos kép jellemzi a gyulladás hurutos jellegét.
Ezenkívül a pharyngitis lehet atrófiás és hipertrófiás, amelynek szintén megvannak a maga diagnosztikai jellemzői. Meg kell határozni a gyulladásos folyamat formáját, mivel a pharyngitis különböző formáinak klinikai tünetei és terápiás taktikái eltérőek lehetnek. A pharyngitis atrófiás formáját a nyálkahártya elvékonyodása jellemzi. Száraznak tűnik, kiszáradt nyálka borítja. Befecskendezett erek találhatók rajta.
A hipertrófiás formát a limfoid szövet hiperplasztikus területeinek jelenléte jellemzi, amelyek a garat hátsó felületén helyezkednek el. Mindezek a változások a betegség remissziós időszakában következnek be. A betegség súlyosbodásával ezekhez a változásokhoz a nyálkahártya vörössége és duzzanata társul.
A pharyngoscopia során észlelt elváltozásokat a szűkösség jellemzi, összehasonlítva a torok gyulladásos folyamatának klinikai tüneteinek súlyosságával. A torokfájás leggyakoribb tünetei a következők:
- súlyos száraz köhögés;
- torokfájás, karcolás;
- torokfájás lenyeléskor, különösen ha a torok üres.
A torokgyulladással járó köhögés jelentősen eltér az ARVI-vel vagy bronchopneumoniával járó köhögéstől. Állandó, fájdalmas, zavarja a beteg pihenését. Természeténél fogva paroxizmális lehet, ami hasonlít a szamárköhögés lefolyására. Idővel a páciens aggódni kezd az epigasztrikus régióban jelentkező fájdalom miatt, amelyet erős köhögési sokkok és a rekeszizom izmainak feszültsége okoz.
A torokgyulladással járó köhögés időtartama több hét is lehet.
A beteg általános állapota nem zavart. Csak súlyos esetekben rossz közérzet, gyengeség, étvágytalanság, subfebrilis állapot figyelhető meg.
Laringoszkópia
A pharyngoszkópia nagyon informatív módszer a garat patológiájának diagnosztizálására. Ha azonban a gége vizsgálatáról beszélünk, akkor ez a módszer elfogadhatatlan. Nem teszi lehetővé a torok mélyen elhelyezkedő részeinek tanulmányozását. Ebben az esetben indirekt laringoszkópiát írnak elő. Ez egy minden egészségügyi intézményben elérhető tanulmány, amely lehetővé teszi a felső gége nyálkahártyájának állapotának megbízható felmérését.
Abban az esetben, ha a kóros folyamat a gége alsó, szubglottikus részében lokalizálódik, direkt laryngoscopiát kell végezni. Ez egy időigényesebb vizsgálat, amelyben egy rugalmas tömlőn lévő fibroszkópot vezetnek be az orron keresztül a gégeüregbe, amely lehetővé teszi annak minden részének állapotának felmérését. A közvetlen gégetükrözéshez aeroszolos érzéstelenítőt alkalmaznak, amelyet a torok üregébe permeteznek. Az orrnyálkahártya duzzanatának csökkentése érdekében 30 perccel a vizsgálat előtt vazokonstriktor cseppeket alkalmaznak helyileg. A hiperémiás és ödémás nyálkahártya gyulladásos folyamat kialakulását jelzi.
Egy ilyen diagnózis segítségével nemcsak a gégegyulladást, hanem annak alakját is tisztázni lehet. Ezenkívül, mivel a gégerákot gyakran a gyulladásos folyamat tünetei takarják, kétes esetekben a gégetükrözés során kórosan megváltozott szövetdarabot izolálnak további mikroszkópos vizsgálat céljából. Így történik a biopszia.
A biopsziával kapott eredmény 100%-os biztonsággal tisztázza az elváltozás természetét.
Rosszindulatú elváltozás esetén egy ilyen vizsgálat meghatározza a daganat szövettani formáját.
A páciens torokfájással kapcsolatos panaszai szubjektív jelek, amelyeket más tanulmányokkal is meg kell erősíteni. Az instrumentális diagnosztika, amely lehetővé teszi a nyálkahártya hiperémiájának és duzzadásának meghatározását, megbízható módszer, amely segít a torokfájás diagnózisának tisztázásában.
