Az exudatív pericarditis okai és kezelése: mit kell tenni a szívben lévő folyadékkal

Az exudatív pericarditis okai

A szív külső héjának zsigeri és parietális rétegei között kis mennyiségű síkosító védő szerepet játszik, és csúszást végez a szervösszehúzódás során. A perikardiális folyadékgyülem gyulladással és megnövekedett érpermeabilitással jár. Ebben az állapotban a savós levelek nem szívják fel a felesleges folyadékot, ráadásul a vérből izzadnak, növekszik a váladékszint.

A szívburok folyadékgyülem leggyakrabban másodlagos folyamatként, a mögöttes patológia szövődményeként jelentkezik. Fejlődésének okai lehetnek:

• súlyos fertőzések;
• autoimmun rendellenességek;
• allergiás reakciók;
• sérülések (ütések, áthatoló sebek);
• sugárterhelés;
• vérbetegségek;
• daganatok;
• miokardiális infarktus;
• anyagcserezavarok;
• sebészeti beavatkozás a szíven (ugyanakkor a műtét után exudatív mellhártyagyulladás fordulhat elő);
• veseelégtelenség.

Ha a savós membránokban lévő folyadék ismeretlen okból jelenik meg, akkor a betegség idiopátiásnak minősül.

Folyadék jelei a szívburokban

Amikor a folyadékgyülem felhalmozódik, a szívizom és a felső légutak összenyomódnak. A perikardiális folyadékgyülem gyakori tünetei:

• mellkasi fájdalom;
• ellenőrizhetetlen csuklás;
• halálfélelem;
• tartós köhögés;
• a hang rekedtsége;
• levegő hiánya;
• fulladásos rohamok vízszintes helyzetben;
• időszakos ájulás.

A fájdalom természete

A mellkasi kellemetlen érzés utánozhatja az angina pectorist, a szívrohamot és a légúti gyulladást.

A fájdalmak a következő jellemzőkkel rendelkeznek:

• nyelés, testmozgás, belélegzés, fekvés súlyosbítja;
• megkönnyebbült ülő helyzetben előrehajláskor;
• leggyakrabban hirtelen indul, de a természetben növekedhet;
• több órától egy napig vagy tovább tart;
• intenzitása változó (a tünet nemcsak a patológia figyelmen kívül hagyásától függ, hanem a beteg fájdalomküszöbétől, valamint idegrendszerének állapotától is);
• lehet tompa, éles, nyomó és égető;
• a perikardiális projekció területén lokalizálódnak, vagy a bal vállba, karba, nyakba sugároznak.

Hogyan néz ki a szívburok effúziós beteg?

A betegeknél a szívburok folyadékgyülemének következő tünetei vannak:

• a bőr sápadtsága, acrocyanosis;
• a törzs felső részének duzzanata és a nyaki vénák duzzanata, amely belégzéskor nem csökken;
• a tapintással járó szívimpulzus élesen gyengült vagy nem meghatározott;
• fokozott szívverés és aritmia;
• a pulzus gyengülése belégzéskor;
• a szívhangok gyengülése auskultáció során;
• a máj megnagyobbodása;
• a folyadék gyors felhalmozódása a peritoneális üregben (ascites);

Hogyan lehet diagnosztizálni a betegséget

A diagnózis megerősítéséhez a következő kutatási módszereket végezzük:

1. Ebben az esetben a leginkább informatív és elérhető módszer a szív ultrahangja. Az EchoCG feltárja a felesleges folyadékmennyiség felhalmozódását, a bordaközi izmok atóniáját az érintett területen és szöveti ödémát. A savós membrán tapadása és megvastagodása is észrevehető.

2. A kardiogramon a feszültség jelentősen csökken, néha a vezető rendszer meghibásodását észlelheti.
3. A számítógépes tomográfia segít tisztázni a betegség elhanyagolásának mértékét, a tüdő és a mediastinalis szervek állapotát.
4. A szív MRI-jén láthatja a szívburokgyulladás legkorábbi jeleit, pontos elváltozásokat, összenövéseket és effúziót, még kis mennyiségben is.
5. A bursában lévő folyadékot szúrással ürítik ki. Az eljárás lehetővé teszi az effúzió összetételének tisztázását - lehet savós, vérzéses, gennyes, koleszterin.

Az exudatív pericarditis jellemzői gyermekeknél

Gyermekkorban a betegség rendkívül ritka, de nagyon nehéz. A fertőzésnek való kitettség következtében folyadék képződik a gyermek szívében. Ennek oka általában az Epstein-Barr vírus vagy az influenza. Egy felnőttnek sokkal több oka van, de ezek közül sok csak a szívzsák szúrása után derül ki.

A gyermek exudatív mellhártyagyulladását magas láz, szívfájdalom és megnövekedett vérnyomás kíséri. A segítségnyújtás protokollja nem függ a személy korosztályától, a kezelést gyógyszerfelírással, szúrással, a tartalom kiszivattyúzásával vagy műtéttel végzik.

Kezelési algoritmusok

A betegség akut stádiumában fekvőbeteg kezelésre és ágynyugalomra van szükség. A terápia a következő gyógyszercsoportok alkalmazásából áll:

1. Ha az exudatív pericarditis oka bakteriális fertőzés, akkor a betegnek széles spektrumú antibiotikumok alkalmazása javasolt. Ide tartoznak a félszintetikus penicillinek, aminoglikozidok, cefalosporinok. Gennyes folyadékgyülem jelenlétében a gyógyszereket közvetlenül az üregbe adják be a váladék kiszivattyúzása és antiszeptikumokkal történő öblítése után.
2. Autoimmun károsodások és kötőszöveti betegségek esetén glükokortikoidokat (Prednizolon, Hidrokortizon) használnak. Ugyanazokat a gyógyszereket használják a súlyos gyulladás megszüntetésére bármilyen típusú pericarditisben.
3. Az akut időszakban a fájdalomcsillapítást NSAID-ok és fájdalomcsillapítók végzik. Ebből a célból Diclofenac, Meloxicam, Aspirin kerül beadásra. A felvétel időtartama 2-3 naptól több hétig tart.
4. A szisztémás keringés kifejezett stagnálása és jelentős mennyiségű effúzió diuretikumok alkalmazását teszi szükségessé. A felesleges folyadék eltávolítása érdekében a Furosemidet spironolaktonnal kombinálva írják fel.

Sebészeti módszerek

A szívburok folyadékgyülem sebészeti kezelése pericardiocentesist és pericardiectomiát foglal magában:

1. A perikardiocentézis során a tűt a mellkasba szúrják a xiphoid folyamat felől, és a legnagyobb folyadékfelhalmozódás helyének meghatározása után katéterrel helyettesítik, amelyen keresztül kifolyik. Ezzel a folyadékgyülem nagy részét el lehet távolítani, vizsgálatra elvinni és az illető állapotát enyhíteni A manipuláció történhet szív röntgen, EKG vagy ultrahang irányítása mellett. A vízelvezetés több órától egy napig tart.
2. A pericardiectomia magában foglalja a szív külső bélésének egy részének eltávolítását. Ez lehetővé teszi a hemodinamika helyreállítását a legtöbb betegben, ha a szerv erős kompressziója van. Súlyos és előrehaladott esetekben még ez a megközelítés sem képes megszüntetni a problémát, a műtét utáni halálozási arány 6-12%.

Rehabilitáció

A perikardiális folyadékgyülem megfelelő kezelésével és a szövődmények hiányával a gyógyulás három hónap után következik be. Fokozatosan az ember visszatérhet szokásos életéhez. Hosszabb rehabilitáció szükséges a betegség visszatérő formája esetén, amikor időről időre ismét felhalmozódik a szívburok üregében lévő folyadékgyülem.

A műtét utáni felépülés hosszabb időt igényel: 5 napig a beteget kórházban tartják.Ha az ember életét semmi sem fenyegeti, a lakóhelyi kardiológus felügyelete mellett elbocsátják. Általában az egészségi állapot 3-4 hónap után javul, az erek és a szív működésének teljes helyreállítása hat hónap alatt következik be.

A rehabilitációs folyamat felgyorsítása érdekében ajánlott:

• rendszeresen látogasson el orvoshoz, és kövesse az összes utasítását;
• figyelje a táplálkozást: teljesnek és egészségesnek kell lennie;
• fokozatosan növelje a fizikai aktivitást, de ne terhelje túl;
• teljesen megszünteti a dohányzást és az alkoholfogyasztást;
• figyelje egészségi állapotát, és azonnal kérjen segítséget, ha problémák merülnek fel;
• a gyulladásos gócok fertőtlenítésére.

Komplikációk

Exudatív pericarditis esetén számos szövődmény alakulhat ki. A leggyakrabban megfigyelt:

• szív elégtelenség;
• ritmuszavarok (tachycardia, pitvarfibrilláció);
• adhézió kialakulása;
• a betegség átmenete krónikus formába;
• tamponád (az esetek 40% -ában fordul elő).

Prognózis: hogyan befolyásolja a perikardiális folyadékgyülem a várható élettartamot

Az időben történő kezelés szövődmények hiányában lehetővé teszi, hogy kedvező prognózisról beszéljünk. A teljes körű terápia vagy műtét segít helyreállítani a szívműködést, és a személy gyakorlatilag egészségesnek tekinthető. A várható élettartam jelentősen csökken többszörös összenövések megjelenésével, még műtét után is.