A tracheobronchiális vezetés megsértésének mértékét endoszkópos vizsgálat, spirometria és sugárzási technikák - tomográfia, radiográfia - határozzák meg.
A légcső szöveteiben bekövetkező kóros elváltozások a légutak funkcionális és szerves hibáin alapulnak.
A fül-orr-gégészeti szervek szerves szűkületi elváltozásainak valódi oka ismeretlen, míg a funkcionális zavarok a diagnosztizált tracheostenosisok számának mindössze 1/5-ét teszik ki.
Etiológia
A légcső egy üreges porcos cső, amely a gége és a hörgőfa között helyezkedik el. Kulcsszerepet játszik a levegőnek a szájból és az orrüregből a tüdőbe történő szállításában. Az üreges szerv belsejében limfoid szövetek és speciális mirigyek találhatók, amelyek megvédik az ENT szervek nyálkahártyáját a kiszáradástól. A cső belső átmérőjének szűkítése légzési elégtelenség kialakulásához vezet. A szervezet oxigénhiányának hátterében a szív- és érrendszer, az idegrendszer és a légzőrendszer működésében zavarok lépnek fel.
Miért szűkül a légcső? Számos provokáló tényező járul hozzá a légutak szűkületi károsodásához:
- veleszületett rendellenességek;
- az ENT szervek krónikus gyulladása;
- a nyálkahártyák termikus és kémiai égései;
- cicatricial változások a szövetekben;
- a mediastinum daganatai;
- daganatok a csecsemőmirigyen (pajzsmirigy);
- komplikációk tracheostomia után.
A mechanikai trauma nagyon gyakran okozza a cicatricial stenosis kialakulását. A légutak nyálkahártyájának károsodása a szöveti trofizmus megsértését vonja maga után.
A légcső helyreállítása után hegek keletkeznek benne, amelyek szűkítik a légutak belső átmérőjét, és ezáltal zavarják a normál légzést.
A tracheostenosis kialakulásának fő okai a kémiai és termikus égési sérülések, a légúti betegségek gyakori visszaesése, a torokban kialakuló daganatok és a tracheostomia.
Tüneti kép
A szűkület megnyilvánulásait a légutak lumenének szűkülésének mértéke, a betegség etiológiája és a kapcsolódó szövődmények határozzák meg. A tracheostenosis legszembetűnőbb képe akkor figyelhető meg, ha az üreges szerv belső átmérője több mint 2/3-al szűkül. Mindenesetre a fül-orr-gégészeti szervek szűkületes elváltozását a légzési funkció zavara, a légcső nyálkahártyájának gyulladása és a tüdő hipoventilációja kíséri.
A szűkület tipikus megnyilvánulásai a következők:
- stridor (ziháló légzés);
- paroxizmális köhögés;
- az ajkak és a végtagok cianózisa;
- A bőr "márványosítása";
- a vérnyomás csökkentése;
- nehézlégzés (légzési elégtelenség);
- a váladék mennyiségének növekedése a torokban.
A légcső lumenének szűkülése a gázcsere megsértéséhez vezet a szövetek oxigénhiánya és a szén-dioxid felhalmozódása miatt. A szervezet O2-hiányának kompenzálására az ember gyakrabban kezd lélegezni.
A fizikai aktivitás csak rontja a beteg közérzetét, és szédülést, hányingert, izomgyengeséget stb.
A légutak átjárhatóságának funkcionális károsodása esetén a betegek köhögés-ájulás szindrómát alakítanak ki. A légcső enyhe szűkülésével görcsös köhögés lép fel, amely idővel fokozódik.
A köhögési roham csúcsán hányinger, szédülés, légzésleállás, sőt eszméletvesztés is jelentkezik. Az ájulás időtartama átlagosan 2-5 perc.
Súlyos esetekben az erőszakos köhögés a tüdő összeomlásához és halálhoz vezet.
A tracheostenosis fajtái
A betegség kialakulásának etiológiájától függően a tracheostenosis lehet funkcionális vagy szerves. A szerves szűkületeket primerre osztják, amelyek a légcső morfológiai változásaihoz kapcsolódnak, és másodlagosra, azaz a légutak kívülről történő összenyomásából eredő.
Az elsődleges légcső szűkületi elváltozást általában a porcos és lágy szövetekben kialakuló hegek okozzák. Cicatricialis deformitások gyakran előfordulnak műtétek, tracheostomia és idegen testek bejutása után a fül-orr-gégészeti szervekbe.
Néha tracheostenosis jelenik meg a légutak nem specifikus gyulladása miatt. A funkcionális szűkület gyakran a gerinc deformitása, a harapásváltozások és a lapos lábak hátterében alakul ki.
A kompressziós szűkület a légutak mediastinalis daganatai, megnagyobbodott submandibularis nyirokcsomók, pajzsmirigy-túltúlélés vagy bronchogén ciszták általi összenyomása következtében alakul ki. A veleszületett tracheostenosis a légcső porcos gyűrűinek részleges záródása vagy a légcső membrános részeinek hypoplasiája miatt következik be.
Cicatricial tracheostenosis
A cicatricial trachea stenosis a légcső keretének deformációja, amely a szerv szerkezeti elemeinek hegszövettel való helyettesítésével jár. A patológia leggyakrabban a porcos szerv falainak tracheostomiás kanüllel vagy endotracheális csővel történő összenyomása miatt alakul ki. Más szavakkal, a cicatricial stenosis a páciens tüdejének hosszan tartó mechanikus lélegeztetése miatt következik be.
A légúti lymphadenoid és porcos szövetek károsodása megzavarja a vérkeringést, és gennyes-nekrotikus folyamatok kialakulásához vezet a légcsőben.
A gyulladásos reakciók kulcsszerepet játszanak a légutak átmérőjének szűkítésében.
Az ENT szervekben kialakult keloid hegek elérhetik a 3 cm hosszúságot.
A V. D. Parshin által javasolt besorolás szerint a légcső szűkületi elváltozásának mértéke szerint a következő típusú szűkületeket különböztetjük meg:
- 1 fok - a légcső átmérőjének csökkenése legfeljebb 30% -kal;
- 2. fokozat - a légcső átmérőjének csökkenése 60% -ra;
- 3. fokozat - a légcső átmérőjének csökkenése több mint 60% -kal.
Megjegyzendő, hogy a helyreállító műtétek megkímélése után is meglehetősen magas a porcos csőben a hegképződés újbóli kialakulásának kockázata.
Ezért a kortikoszteroid gyógyszerek szerepelnek a patológiai kezelési rendben, amelyek segítségével meg lehet állítani a gennyes-nekrotikus folyamatokat a szövetekben, és ennek megfelelően a hegek kialakulását.
Kilégzési tracheostenosis
A kilégzési légcsőszűkület (ES) a légcső átmérőjének funkcionális csökkenése, amely az atonikus filmnek a porcos cső lumenébe való bemerülésével jár. A tünetek súlyosbodását figyelik meg fulladásos köhögés vagy erőteljes légzés rohamai edzés után. A fül-orr-gégészetben a kilégzési szűkületnek két típusa van:
- elsődleges - a légcső falában lévő ideggyökerek szeptikus gyulladásából származik; a betegség kialakulását gyakran megelőzi az influenza, a bakteriális pharyngitis, a laryngitis stb.;
- másodlagos - a tüdő emfizémájával alakul ki, azaz. olyan betegség, amely a distalis bronchiolusok tágulásával és az alveoláris falak pusztulásával jár.
A légszomjat, amely a kilégzési szűkület során jelentkezik, nehéz megállítani hörgőtágítók segítségével, ezért roham esetén hívnia kell a mentőket.
Általában az ES-t leggyakrabban 30 év feletti felnőtteknél diagnosztizálják. A tracheostenosis jellemző megnyilvánulásai a száraz ugató köhögés, felületes légzés, asztmás rohamok, ájulás.Nagyon gyakran a fullasztó köhögést hányinger és hányás kíséri.
Diagnosztika és kezelés
A légutak szűkületének okának és mértékének pontos meghatározásához fül-orr-gégész hardvervizsgálatát kell végezni. A patológia tünetei nem specifikusak, ezért meg kell különböztetni a tracheostenózist a bronchiális asztmával vagy az idegen tárgyak behatolásával a torokban. A differenciáldiagnosztika során a pulmonológusok objektív kutatási módszerek eredményeire támaszkodnak, amelyek magukban foglalják:
- spirográfia - a légutak állapotának felmérése, amelyben a páciens által kilélegzett levegő térfogatát és mozgási sebességét mérik;
- arteriográfia - az erek röntgenvizsgálata, amelynek segítségével meghatározzák a légutak közelében lévő artériák funkcionális állapotát;
- fibrobronchoszkópia - a tracheobronchiális fa vizuális vizsgálata, amelynek segítségével meghatározzák a légutak átjárhatóságának mértékét;
- endoszkópia - a légzőszervek műszeres megjelenítése, amely lehetővé teszi a légcső szűkületi elváltozásainak mértékének felmérését;
- számítógépes tomográfia - a légcső lágy és porcos szöveteinek állapotának felmérése az ENT szervek rétegenkénti képeivel.
A diagnózis során a szakember megerősíti vagy cáfolja a morfológiai változások jelenlétét a légutak szöveteiben. Szükség esetén biopsziát vesznek a légcsőből a tracheostenosis etiológiájának pontos meghatározása érdekében.
A szerves eredetű szűkületek műtéti kezelést igényelnek, majd kortikoszteroid gyógyszerek adását. A cicatricial tracheostenosis kezelése lézeres párologtatással, ballonos tágítással vagy bougienage-szal történik. Ha az endoszkópos terápia hatástalan, a hegképződést eltávolítják.
A kompressziós tracheostenosis sokkal könnyebben kezelhető, mint a cicatricial. A műtét során eltávolítják a mediastinum daganatait, a pajzsmirigy jóindulatú daganatait vagy a légcsövet összenyomó cisztákat. A kiterjedt részösszeg tracheostenosis csak légcső-transzplantációval küszöbölhető ki.
