A pharyngitis a garatban lokalizált gyulladásos folyamatot jelenti. A folyamat lehet akut vagy krónikus, amelyben a remissziós időszakokat súlyosbodás követi. Ugyanakkor az akut pharyngitis ritkán önálló betegség. Általában ez a légutakat érintő betegségek egyik tünete. A krónikus pharyngitis független patológia, amelynek kialakulásában nemcsak a különféle patogén mikroorganizmusok, hanem a provokáló tényezők is jelentős szerepet játszanak.
A betegség leggyakoribb okai a következők:
- hideg, száraz, szennyezett levegő belélegzése;
- hypothermia;
- munkahelyi veszélyeknek való kitettség, amelyek forró üzletekben, cementgyárakban, lisztüzemekben jelen vannak;
- hosszú távú fertőzési gócok;
- az immunitás csökkenésével járó egyidejű betegségek jelenléte;
- a gyomor-bél traktus patológiája, amelyet a savas tartalomnak a gyomorból a nyelőcsőbe és a torokba dobása jellemez.
A dohányzás olyan tényező, amely rendkívül negatív hatással van a légúti patológia kialakulására. Azoknál a betegeknél, akik dohányoznak, vagy akik passzívan kapnak bizonyos mennyiségű nikotint légzés közben, a felső légúti gyulladásos megbetegedések és az onkopatológia gyakorisága 2-szeres.
Klinikai tünetek
Gyermekek számára a garat krónikus gyulladásos folyamata nem jellemző. Ezt a tanfolyamot általában 30 év után figyelik meg a betegeknél. Genetikai hajlam, az akut pharyngitis helytelen kezelése, valamint a kedvezőtlen tényezőknek való kitettség esetén a betegség akut lefolyása krónikus pharyngitissé alakulhat át, amelyet a hosszú lefolyás, az elváltozás jellege és a prognózis jellemez.
A krónikus pharyngitist a következő tünetek jellemzik:
- köhögés;
- fájdalom és karcolás érzése a torokban;
- torokfájás;
- szájszárazság, amivel kapcsolatban felmerül a vágy, hogy igyon egy korty vizet;
- állandó fulladás, nyál nyelési vágy.
A krónikus pharyngitis súlyosbodása általában hipotermia vagy a belélegzett levegő más veszélyes összetevőinek való kitettség után alakul ki. A kezdeti tünet a torokfájás, amely lenyeléskor súlyosbodik, különösen "üres" torok esetén, amely nem tartalmaz egy csomó ételt. A fülbe vagy a nyakba tud szóródni. Rövid idő elteltével száraz köhögés jelenik meg. A következő napon a tünetek fokozódnak.
A krónikus pharyngitis kielégítő általános állapot mellett fordul elő. Néha az elhúzódó tanfolyamot rossz közérzet, csökkent étvágy kísérheti. A hőmérsékleti értékek általában a normál határokon belül vannak. Ritka esetekben a folyamat súlyosbodása a hőmérséklet subfebrilis szintre történő emelkedésével jellemezhető.
A köhögésre jellemző
A gyulladáscsökkentő és antiszeptikus szerekkel végzett helyi kezelés hátterében a torokfájás visszafejlődik. Idővel a köhögés előtérbe kerül. Természeténél fogva száraz, durva, paroxizmális. Zavarhatja a betegeket nappal és éjszakai alvás közben is. Az ilyen tanfolyam kimeríti a beteget, zavarja a pihenést, és ingerlékenységhez vezet.
A pharyngitissel járó köhögést tartós lefolyás jellemzi, nehezen kezelhető. Több hétig zavarhatja a pácienst, miközben megtartja intenzitását.
Az erős köhögési remegés fájdalom kialakulásához vezet az epigasztrikus régióban, amelyet a rekeszizom izmainak köhögés közbeni feszültsége okoz. Ez a fájdalom-szindróma a betegség klinikai megnyilvánulásainak csökkenése után visszafejlődik.
A betegség szövődményei
A krónikus pharyngitis leggyakoribb szövődménye a gyulladás átterjedése a közeli szövetekre, gégegyulladás, légcsőgyulladás, bronchitis kialakulásával. A bronchopneumonia sokkal ritkábban alakul ki. Lehetséges a krónikus pharyngitis hallásra gyakorolt hatása.
Ez akkor történik, amikor a hallócső részt vesz a folyamatban, amely összeköti a dobüreget a nasopharynxszel. Az Eustachianus cső keskeny, átmérője nem haladja meg a 2 mm-t, ezért a gyulladás és ödéma következtében fellépő enyhe szűkület is működési zavarokhoz vezet. Ennek eredményeként a középfülben torlódás alakul ki, ami hozzájárul a gyulladásos folyamatokhoz.
A betegség ilyen szövődménye, mint a középfülgyulladás, leggyakrabban a pharyngitis akut lefolyásában figyelhető meg. A krónikus folyamatot kivételes esetekben a hallószerv károsodása kíséri. Azonban a tünetek előrehaladása, amely fülzúgásban, torlódásban, halláscsökkenésben nyilvánul meg, okot ad arra, hogy újabb panaszokat jelentsünk fül-orr-gégésznek és fültükrözést végezzünk.
A terápiás intézkedések magukban foglalhatják a helyi vagy szisztémás antibiotikumok kijelölését. A fül-orr-gégész csak az otoszkópia eredményei alapján tudja meghatározni a kezelési taktikát.
A betegség különböző formáinak diagnosztikája
A krónikus pharyngitis pharyngoszkópiával diagnosztizálható. Ez a tanulmány informatív, hozzáférhető, és nem igényel speciális felszerelést. Ez a garat vizuális vizsgálatából áll egy további fényforrás és egy spatula segítségével, amelyet a nyelvre nyomnak, hogy jobb vizsgálati lehetőséget biztosítsanak.
A pharyngoscopos kép az elváltozás formájától függ. A nyálkahártya elváltozásának természetétől függően megkülönböztetik a pharyngitis hurutos formáját, hipertrófiát és atrófiát. Mindegyiket saját jellemzői jellemzik, ami a betegség tüneteiben tükröződik, meghatározza a kezelési taktikát. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy az elváltozások minden formája esetén az objektív jelek nem fejeződnek ki jelentősen a betegség klinikai megnyilvánulásaihoz képest.
A leggyakoribb és legkedvezőbb a gyulladás hurutos formája. Jellemző rá, hogy a garat ödémás és hiperémiás nyálkahártyája van. Az akut folyamat ugyanazon formája leggyakrabban diffúz gyulladás esetén fordul elő, beleértve a gége, a mandulák és a nasopharynx károsodását.
A krónikus pharyngitist helyi elváltozás jellemzi, amely csak a garat hátsó falát érinti.
Súlyosbodáskor váladék boríthatja be. A remisszió időszaka a nyálkahártya oldaláról minden sajátosság nélkül folytatódik.
A pharyngitis hipertrófiás formáját objektív vizsgálaton a limfoid tüszők által alkotott hátsó fal kifejezett tuberositása jellemzi. Az ilyen formációk nem zavarják az élelmiszer lenyelését, hanem állandó fulladáshoz, idegen test érzéséhez vezetnek a torokban. A pharyngitisnek ezt a formáját meg kell különböztetni a garatráktól, amely a garat hátsó falán daganatszerű képződmények jelenlétével is jellemezhető. Kétes esetekben a nyálkahártya megváltozott területéről biopsziát végeznek, amely lehetővé teszi a patológia megbízható tisztázását.
A pharyngitis atrófiás formájára jellemző a nyálkahártya elvékonyodása. A remisszió alatt sápadtnak, sőt cianotikusnak tűnik. Vékony rétegén keresztül az erek láthatók.
Az akut időszakban a nyálkahártya elvékonyodása és szárazsága száraz kéreg kialakulásához vezet, amely szorosan tapad a hátsó falhoz. A betegség ezen lefolyásával a betegek gyakran panaszkodnak szájszárazságról, állandó vágyról, hogy nedvesítsék a torkot. Amikor a folyamat továbbterjed, az állapot romlik, nehézségek adódhatnak az étel lenyelésével. Fulladás van, gombóc érzése van a torokban.
A krónikus pharyngitis ezen formája fokozott figyelmet kapott, mivel a betegség kialakulásának utolsó szakaszának tekintik.
A pharyngitis atrófiás formáját nagyon nehéz kezelni, és valójában rákmegelőző állapot.
E tekintetben az ilyen betegeket rendszeres orvosi vizsgálatnak vetik alá.
A több mint három hétig tartó köhögés ok arra, hogy konzultáljon egy otolaryngológussal, és egy pharyngoscopiát végezzen. A betegek általános kielégítő állapota ellenére a krónikus pharyngitis kezelése hosszú távú és összetett. A provokáló tényezők kiküszöbölése a legfontosabb lépés a gyógyulás felé vezető úton.
