Torokfájás és láz 37-38°C

A hipertermia és a gége nyálkahártyájának gyulladása egyértelműen jelzi a fertőző betegség kialakulását. Ha a betegnek torokfájása, fájdalmas nyelése és láza van, ki kell deríteni az ENT-betegség típusát, és megfelelő kezelést kell végezni.

A jellegzetes tünetek általában a légúti bakteriális vagy vírusos flóra kialakulása miatt jelentkeznek. A hőmérséklet emelkedése a szervezet védekező mechanizmusainak aktiválódása következtében következik be.

Érdemes megjegyezni, hogy a normál hőmérséklet 36,6-36,8, subfebrile - 37-38, lázas - 38-41, hipertermiás - 41 fok felett. Lázcsillapítók késői szedése, pl. lázcsillapítók, gyermekeknél hőgutát, lázas rohamokat és szív- és érrendszeri betegségekben szenvedő betegek halálát okozhatják.

Hipertermia - jó vagy rossz?

A hipertermia védő és alkalmazkodó reakció, amely a kórokozó ingerek negatív hatására reagálva lép fel. A hőmérséklet-emelkedés hatására a szövetek felmelegednek, az erek kitágulnak, ami túlzottan megterheli a szív- és érrendszert. Emiatt ajánlott szigorúan betartani az ágynyugalmat a légúti betegségek súlyosbodásának időszakában.

A lázas állapot fontos szerepet játszik a gyulladásos gócokban lévő kórokozó flóra elpusztításának folyamatában. A hipertermia hozzájárul:

• kedvezőtlen feltételek megteremtése a patogén mikroorganizmusok szaporodásához a gyulladásos gócokban;
• az interferon intenzív termelése, amely megakadályozza a patogén vírusok kialakulását;
• a védekező mechanizmusok stimulálása és a helyi immunitás fokozása.

A subfebrilis és lázas láz a szövetekben a víz-só anyagcsere megzavarásához vezet, ami kiszáradáshoz vezethet.

A lázat gyakran étvágytalanság és izomgyengeség kíséri. Így a szervezet az étel megemésztésével és az izomszövetek tápanyagokkal való ellátásával "próbál" energiát megtakarítani. Ugyanakkor szem előtt kell tartani, hogy a kórokozók metabolitjainak szövetekben történő felhalmozódása által okozott súlyos mérgezés csak rontja a beteg közérzetét. A mérgező anyagok vérből való eltávolításának folyamatának felgyorsítása érdekében az ENT-patológia kezelése során naponta legalább 2 liter meleg italt kell fogyasztani.

Etiológia

A fertőző betegségek kialakulását elősegíti a szervezet ellenálló képességének éles csökkenése. Az óvodáskorú gyermekek gyakrabban betegek, mint a felnőttek, ami a specifikus (szerzett) immunitás gyakorlati hiányának köszönhető. Az opportunista mikroorganizmusok szaporodását az ENT szervekben a következők provokálhatják:

• súlyos hipotermia;
• akklimatizáció;
• rossz ökológia;
• krónikus betegségek;
• hipovitaminózis;
• antibiotikumokkal való visszaélés;
• másodlagos immunhiány;
• a torok nyálkahártyájának mechanikai sérülése;
• fogszuvasodás és szájgyulladás;
• krónikus rhinitis;
• érintkezés fertőzött betegekkel.

A gyermek általános és helyi immunitásának növelése lehetővé teszi vitamin-ásványi komplexek és immunstimulánsok bevitelét. A gyógyszereket azonban csak gyermekorvos írhatja fel a mellékhatások lehetséges megnyilvánulása miatt.

Gyakori fül-orr-gégészeti betegségek

Mi a teendő, ha nagyon fáj a torka, fáj a nyelés, és van hőmérséklet? A klinikai megnyilvánulások nem specifikusak, ezért csak szakember által végzett vizsgálat után lehet pontosan meghatározni az ENT-betegség típusát. A tipikus tünetek a következő patológiák kialakulását jelezhetik gyermekeknél és felnőtteknél:

• gégehurut;
• torokgyulladás;
• epiglottitis;
• skarlát;
• mandulagyulladás;
• kanyaró;
• diftéria;
• influenza.

A helyi gyógyszerekkel végzett tüneti kezelés megszünteti a betegség kellemetlen megnyilvánulásait, de nem pusztítja el a gyulladásos gócokban lévő kórokozó flórát.

A nyál fájdalmas lenyelése a torok nyálkahártyájának gyulladása miatt következik be.

A nyelés során a garat izmai összehúzódnak, aminek következtében a szupraglottikus porc bezárul, ami megakadályozza a folyadék behatolását a légcsőbe és az alsó légutakba. Hulladékos vagy gennyes szöveti gyulladás esetén a betegek fájdalmat éreznek a torokban.

Gégehurut

A gégegyulladás a gége nyálkahártyájának és hangszalagjának fertőző gyulladása, amelyet leggyakrabban hipotermia, garat túlterhelés, mechanikai sérülés, poros levegő belélegzése stb. A patológia kialakulását kanyaró, tüdőgyulladás, mandulagyulladás, bakteriális nátha vagy hörghurut előzheti meg. A betegség fő klinikai megnyilvánulásai a következők:

• torokfájás;
• fájdalom nyál lenyelése során;
• a hang rekedtsége;
• subfebrilis láz;
• produktív (nedves) köhögés;
• izomgyengeség;
• nátha.

Fontos! A hangszalagok túlfeszítése megakadályozza a gyógyulást, ezért a fül-orr-gégészeti szervek akut gyulladásának időszakában a betegnek nem ajánlott beszélni.

A betegség különösen veszélyes a 7-8 év alatti gyermekekre, ami a hamis krupp kockázatával jár. A gégeödéma és a glottis görcsök hipoxiát okozhatnak.

Az ugató köhögés megzavarja a normál légzést és a szövetek gázcseréjét, ami fulladáshoz vezethet. Roham esetén a mentőket kell hívni. A laryngitis időben történő és megfelelő kezelésével a gyulladás 7-10 napon belül eltűnik. A probléma figyelmen kívül hagyása szövődményeket és a kóros folyamatok krónikusságát váltja ki.

A krónikus gégegyulladásban szenvedő betegek gyors fáradtságra, a hang rekedtségére, nyeléskor jelentkező "kaparó" torokfájásra panaszkodnak stb.

Torokgyulladás

A pharyngitis egy vírusos betegség, amelyet a nyirokszövetek és a torok nyálkahártyájának gyulladása jellemez. A kóros folyamatok provokátorai az adenovírusok és a rhinovírusok. Megfelelő terápia hiányában a mikrobák csatlakozhatnak a vírusflórához, nevezetesen staphylococcusok, pneumococcusok stb., amelyek a limfadenoid gyűrű szöveteinek gennyes gyulladását váltják ki.

A klinikai megnyilvánulásokat nagymértékben meghatározza az ENT betegség természete. Akut pharyngitis kialakulása esetén a gyermekek és a felnőttek a következőkről panaszkodnak:

• subfebrilis láz;
• száraz, fájdalmas köhögés;
• fájdalom nyál lenyelése során;
• nehéz légzés;
• a mérgezés jeleinek jelenléte.

Az oropharynx nyálkahártyájának vizuális vizsgálata a limfoid szövetek hiperémiáját (vörösségét), a torok fekélyesedését és duzzadását mutatja. Krónikus pharyngitis kialakulása esetén a tünetek kevésbé kifejezettek. A betegek rekedtségre, torokfájásra és alkalmankénti köhögésre panaszkodhatnak. A gyulladás súlyosbodása során a patológia klinikai megnyilvánulásai nem különböznek az akut pharyngitis tüneteitől.

Epiglottitis

Az epiglottitis egy gyulladásos folyamat az epiglottisban és a garat fő részeiben, amely baktériumok, például hemophilus influenza fejlődéséből ered. A betegség leggyakrabban 2-5 éves gyermekeknél fordul elő, ritka esetekben azonban a patológiát felnőtteknél is diagnosztizálják. Az epiglottitis veszélye a kóros folyamatok gyors fejlődésében rejlik, aminek következtében a következő tünetek jelentkeznek a betegekben több órán keresztül:

• láz;
• hőmérséklet-emelkedés;
• kellemetlen érzés lenyeléskor;
• bőséges nyálfolyás;
• nehéz légzés;
• dysphonia (orrhang).

A vírusok és baktériumok behatolása a garat nyálkahártya alatti rétegébe szöveti ödémát vált ki, aminek következtében a légutak lumenje szűkül.A kis vérkapillárisok megrepedése miatt a nyálban véres szennyeződések találhatók.

Az epiglottitisnek több fő formája van:

• tályogos;
• ödémás;
• beszivárgó.

A betegség késleltetett kezelése az esetek 10% -ában tüdőgyulladás és szívburokgyulladás kialakulásához vezet.

A gyermek egészségére a legnagyobb veszélyt a tályogos és beszűrődő epiglottitis jelenti, amely a hőmérséklet lázas szintre emelkedésével, a garat súlyos fájdalmával, a levegő hiányával és a légutak duzzadásával jár.

Mandulagyulladás

A mandulagyulladás vagy mandulagyulladás gyulladásos folyamat a lymphadenoid képződményekben, i.e. nádormandulák. A fertőzés kórokozói leggyakrabban baktériumok, különösen staphylococcusok és béta-hemolitikus streptococcusok. Az akut gyulladás a hőmérséklet lázas szintre emelkedését idézi elő, ami negatívan befolyásolja a beteg jólétét. A betegség kialakulásának kezdeti szakaszában a betegek panaszkodnak:

• égő érzés a mandulákban;
• hipertermia;
• nyelési nehézség;
• száraz köhögés;
• étvágytalanság;
• myalgia;
• Torokfájás;
• hányinger és hányás;
• rossz lehelet.

A mandulagyulladásnak számos fő formája van, amelyek mindegyikét bizonyos tünetek megnyilvánulása jellemzi:

Hipertermia mandulagyulladással

Kisgyermekeknél az angina gyakran előfordul a skarlát kialakulásának hátterében, amelyben a garat és a garat bőrpír jelentkezik. A nyálkahártya hiperémiája és a limfoid szövetek akut gyulladása súlyos fájdalmat okoz nyálva és beszéd közben.

Fontos! A skarlát kialakulását a bőrön megjelenő kis kiütés jelzi.

Kanyaró

A kanyaró egy erősen fertőző vírusos betegség, amelyet légúti gyulladás, lázas láz, kötőhártya-gyulladás és papuláris bőrkiütések jellemeznek. A fertőző patológia leggyakrabban 5 év alatti gyermekeknél fordul elő, és az egyik legfélelmetesebb gyermekbetegség.

A WHO szerint évente legalább 150 ezren halnak meg kanyaróban, többségük óvodás korú gyermek. A fertőzés kórokozója egy RNS vírus, amely levegőben lévő cseppekkel terjed. Az esetek 95% -ában a betegséget 2-5 éves gyermekeknél diagnosztizálják.

A patológia sajátossága abban rejlik, hogy a légutakba és ennek megfelelően a vérbe behatoló patogén flóra abszolút minden típusú fehér immunkompetens sejtet érint.

Az RNS-vírus kialakulásának inkubációs ideje átlagosan 8-10 nap. Az ENT szervek fertőzését leggyakrabban a következő tünetek jelzik:

• magas hőmérséklet (39-40 fok);
• súlyos orrfolyás;
• kanyaró enantém;
• kellemetlen érzés lenyeléskor;
• fejfájás;
• fénykerülés;
• a hang rekedtsége;
• a garat hiperémiája;
• állandó tüsszögés.

Körülbelül a betegség kialakulásának 4-5. napján alakul ki a gyermeknél kanyaró exanthema, i.e. papuláris bőrkiütés. Ha jellegzetes tüneteket tapasztal, segítséget kell kérnie egy gyermekorvostól.

A késleltetett terápia súlyos szövődményeket okozhat, különösen limfadenitist és kanyaró-encephalitist.

A kanyaró nem megfelelő kezelése a központi idegrendszer hibás működését és a gége szűkületét idézi elő.

Azok a felnőttek, akik gyermekkorukban nem szenvedtek kanyarót, nehezen tolerálják a betegséget. A betegek általános fáradtságra, légszomjra, lázas lázra és erős torokfájásra panaszkodnak. Felnőtteknél gyakran szövődmények lépnek fel az oropharynx bakteriális gyulladása és a kanyaró tüdőgyulladása formájában.

Influenza

Az influenza légúti betegség, amelyben a légutak hurutos gyulladása áll fenn. Az emberek minden kategóriája hajlamos a vírusos patológiára, így nemcsak a gyermekek, hanem a felnőttek is megbetegedhetnek az influenzában. A vírusfertőzés bejárati kapuja a hörgők, a száj, az orr és a légcső nyálkahártyája. A fertőzés gyorsan behatol a csillós hám sejtjeibe, gyulladást és a szövetek duzzadását provokálva.

Az influenza tünetei nem specifikusak, ezért laboratóriumi vizsgálatok nélkül szinte lehetetlen pontosan meghatározni a légúti betegség típusát.

A patológia súlyossága az enyhétől a hipertoxikusig terjedhet, ami leginkább kisgyermekeknél fordul elő. A tipikus influenzafertőzés kialakulását a következő klinikai megnyilvánulások jelzik:

• láz;
• myalgia;
• hidegrázás;
• fáradtság;
• orrfolyás;
• torokfájás;
• kellemetlen érzés lenyeléskor;
• hő;
• száraz, görcsös köhögés.

A súlyos influenza az érösszeomlás kialakulásával jár, ami agygyulladást okozhat.

Az ENT-betegség mérsékelten súlyos formái súlyos szisztémás és helyi szövődményeket okozhatnak, ami a szervezetben zajló kóros folyamatok lefolyásának sajátosságaihoz kapcsolódik. A vírusfertőzésnek kifejezett capillarotoxikus hatása van, aminek következtében a szöveti reaktivitás csökkenése figyelhető meg.

Diftéria

A diftéria az oropharynx, a hörgők és a gége nyálkahártyájának bakteriális gyulladása. A patológia súlyossága nagyrészt annak tudható be, hogy túlzott mennyiségű mérgező anyag halmozódik fel a szövetekben, amelyeket a diftéria bacilus választ ki. Ha a kórokozó flóra nemcsak a oropharynxot, hanem a légutakat is érinti, az általános mérgezés mellett nem kizárt a garatszűkület kialakulása sem, melyben a légúti lumen szűkülete áll fenn.

A diftéria croup a fül-orr-gégészet gyakori formája, amelyet a gége nyálkahártyájának túlnyomó elváltozása jellemez. A baktériumflóra a gégében, a légcsőben és a hörgőkben lokalizálódik, aminek következtében az ENT szervek nyálkahártyájának duzzanata van. Általában a betegséget a következő klinikai megnyilvánulások kísérik:

• hő;
• izomgyengeség;
• a palatinus mandulák növekedése;
• filmszerű bevonat a torkon;
• nyelési nehézség;
• torokfájás;
• a regionális nyirokcsomók növekedése.

A mérgező és hipertoxikus diftéria azonnali orvosi kezelést igényel. Az óvodáskorú gyermekeknél a betegség lázgörcsöket, eszméletvesztést, vérzéses bőrkiütés kialakulását, stb. A szív- és érrendszeri elégtelenség kapillárisösszeomlása miatti fokozódása esetén a súlyos tünetek megjelenése után hozzávetőlegesen 3-4 nappal következik be a halál.

A farmakoterápia jellemzői

Az ENT betegségek kezelését csak szakképzett szakember írhatja fel pontos diagnózis után. A palliatív (tüneti) terápia csak a betegség tüneteinek enyhítésére irányul. A probléma okának kiküszöbölése érdekében antibakteriális vagy vírusellenes terápiát kell végezni patogenetikus gyógyszerek alkalmazásával.

A torok kellemetlen érzésével és hipertermiával járó fertőző betegségek komplex kezelésének sémája a következő típusú gyógyszereket tartalmazza:

• antibiotikumok - "Augmentit", "Amoxiclav", "Erythromycin", "Cephalexin";
• vírusellenes szerek - "Arbidol", "Ingavirin", "Amiksin", "Arpeflu";
• gyulladásgátló gyógyszerek - "Ketorol", "Aertal", "Nurofen", "Diklonak";
• antiszeptikumok a torok fertőtlenítésére - Angilex, Chlorhexidin, Rekutan, Hepilor;
• torok öntöző spray-k - Ingalipt, Stopangin, Cameton, Teraflu;
• pasztillák - "Travisil", "Septolete", "Grammidin", "Faringosept";
• torok kenőanyagok - "Carotolin", "Lugol-oldat", "Lugs", "Yoks".

Ha egy gyermek vagy egy felnőtt lázas, lázcsillapítókat használhat: Coldact, Paracetamol, Panadol, Efferalgan stb. A májelégtelenségben szenvedőknek párhuzamosan hepatoprotektorokat kell alkalmazniuk. Megakadályozzák a méregtelenítő szervek túlzott terhelését, ezáltal csökkentve a szervezetben a gyógyszermérgezés valószínűségét.