Mi az a légcső intubáció?

Légcső intubáció - a légutak normál átjárhatóságának biztosítása speciális cső légcsőbe történő bevezetésével. A tüdő szellőztetésére szolgál újraélesztési eljárások, endotracheális érzéstelenítés vagy légúti elzáródás esetén. A fül-orr-gégészetben számos szupraglottikus eszköz létezik, de csak az intubáció volt és maradt az egyetlen megbízható módszer a légutak átjárhatóságának biztosítására.

Az orotracheális intubáció az egyik leggyakoribb orvosi eljárás.

Az eljárás során egy endotracheális csövet (ETT) vezetnek át a teljes oropharynxon a hangszálak között közvetlenül a légcsőbe.

A következő szakaszban a mandzsetta, amely a cső disztális hegyének régiójában található, megsokszorozza a térfogatát, ami biztosítja a légutak feszességét és védelmét a véres váladék és a gyomornedv felszívásával szemben.

Javallatok és ellenjavallatok

A légutak szellőztetésének technikáját szinte minden egészségügyi személyzetnek el kell sajátítania. Létfontosságú indikációk esetén az orvosi manipulációkat orvosi csoportoknak kell elvégezniük a kórházi kezelés előtti szakaszban. Az újraélesztési körülmények között végzett intubáció gyakran tervezett jellegű, és profilaktikus célból, izomrelaxánsok és érzéstelenítés segítségével történik.

Hagyományosan a tüdő mesterséges lélegeztetésének minden ellenjavallata és javallata abszolút és relatívra osztható.

Az orvosi manipuláció indikációi a következők:

1. Abszolút:

• aspirációs szindróma;
• a légutak elzáródása;
• traumás agysérülés;
• pulmonális szív újraélesztés (LSR);
• különböző eredetű mély kóma.

2. Rokon:

• rángógörcs;
• termikus inhalációs trauma;
• tüdőödéma;
• különböző eredetű sokk;
• fulladásos fulladás;
• tüdőgyulladás;
• tüdőelégtelenség;
• állapot epilepticus.

Az eljárás relatív indikációi esetén a légutak mesterséges lélegeztetéséről szóló döntést egyénileg hozzák meg, és a beteg sürgősségi okától függ.

Lehetetlen a betegek intubálása prehospitális körülmények között, ha közvetlen ellenjavallatok vannak.

Ez súlyos szövődményeket okozhat, beleértve a hypercapniát, a hörgőgörcsöt, a hipoxiát stb. A tüdő mesterséges lélegeztetése ETT-vel ellenjavallt a légutak onkológiája, a koponya deformációja, a gerinc károsodása, a gége és a garat súlyos ödémája, a temporomandibularis ízületek ankilózisa és kontraktúrák esetén.

Intubációs műszerek

Hogyan történik a légcső intubáció? Az orvosi manipulációk végrehajtásának technikáját a következő szakasz részletesen ismerteti, és a szükséges műszerek megfelelő bevezetéséből áll a felső légúti traktusba. A betegek intubálására szolgáló berendezésnek a következőkből kell állnia:

• laryngoscope - orvosi műszer, amelyet a gége megjelenítésének megkönnyítésére használnak; A legkevésbé traumatikusnak tekintik az ívelt végű gégecsöveket, amelyek széles kilátást biztosítanak a légutakra;
• trokár - sebészeti eszköz, amellyel behatolnak az emberi üregekbe; egy szabványos eszköz egy speciális, fogantyúval ellátott mandzsettából (vezetőből) áll;
• sebészeti bilincs - fém olló tompa pengével, amelyet a szájüreg megtisztítására használnak a viszkózus váladékoktól;
• szellőztető táska - egy gumi izzó, amely csatlakozik az ETT-hez a tüdő kézi szellőztetéséhez;
• endotracheális csövek - vékony csőszerű eszközök, amelyek hőre lágyuló anyagokból készülnek; a behelyezés után a légcsőben lévő cső mérete megnő a mandzsetta szintjén, ami biztosítja az orvosi berendezések és a légutak falai közötti lumen elzáródását;
• higiéniai eszközök - egy aspirátor és egy speciális katéter, amelyet a légcső folyékony váladéktól, vértől és gyomornedvtől való megtisztítására terveztek.

A mentőautóra bevitt betegek mindegyike teli gyomorral járó betegnek minősíthető, ami arra kötelezi az egészségügyi személyzetet, hogy Sellick (a cricoid porcok megnyomásának módszere) alkalmazásával teljes indukciót végezzen, amely megakadályozza a nyálka és a gyomornedv felszívását. .

Az izomlazítás és az általános érzéstelenítés elengedhetetlen feltétele a szükséges orvosi eljárások elvégzésének.

Ha a test teljesen ellazult, a légutak nyálkahártyájának károsodásának veszélye jelentősen csökken.

Az optimális körülményeket azonban prehospital körülmények között szinte lehetetlen elérni.

Intubációs technika

A legtöbb esetben az intubációt a szájon keresztül hajtják végre, ami annak köszönhető, hogy a közvetlen laringoszkópia segítségével ellenőrizni lehet a végrehajtott tevékenységeket. A terápia során a beteg helyzetének rendkívül vízszintesnek kell lennie. A nyak lehető legnagyobb igazítását a nyaki gerinc artikulációja alá helyezett kis párna biztosítja.

Mi a légcső intubálás technikája?

1. speciális készítmények (relaxánsok, barbiturátok) segítségével a beteget altatásba helyezik;
2. 2-3 percig a szakember a légutak mesterséges szellőztetését végzi oxigénmaszk segítségével;
3. az újraélesztő a jobb kezével kinyitja a beteg száját, majd a szájüregbe gégecsövet helyez;
4. a szerszám pengéjét a nyelv gyökeréhez nyomják, ami lehetővé teszi az epiglottis felfelé tolását;
5. a garat bejáratának feltárása után az orvos behelyez egy endotracheális csövet.

A nem megfelelő behatoló manipuláció a beteg egyik tüdejének hipoxiához vagy összeomlásához vezethet.

A nem lélegző tüdő szellőztetésének újraindításához a szakember kissé visszahúzza a csövet. A fütyülő hangok teljes hiánya a tüdőben az ETT gyomorba való behatolását jelezheti. Ilyen helyzetben az orvos eltávolítja a csövet az oropharynxből, és a tüdő 100%-os oxigénnel történő hiperventillálásával újraéleszti a beteget.

Újszülöttek intubálása

Az újszülötteknél a légcső intubációja az egyik leggyakoribb orvosi eljárás, amelyet meconium aspiráció, hasfali rendellenességek vagy rekeszizom sérv esetén alkalmaznak. A gyermekeknél gyakran mesterséges lélegeztetésre van szükség a belégzési csúcsnyomás létrehozásához, amely lehetővé teszi a tüdő normális működését.

Hogyan történik az újszülöttkori intubáció? A szövődmények valószínűségének csökkentése érdekében az ETT-t a nasopharynxen keresztül adják be. Az eljárás során a szakember a következő műveleteket hajtja végre:

• oxigénmaszkkal szellőzteti a tüdőt a kielégítő telítettség eléréséig;
• egy aspirátor és egy vékony cső segítségével a hörgők és a légutak teljesen megtisztulnak a nyálkától, a mekóniumtól és a habos váladéktól;
• a garat bejáratának vizualizálásához a szakember kívülről nyomja meg a gégét a kisujjával; az ETT hegyét xilokain krémmel kenjük be, majd óvatosan az orrcsatornán keresztül a légcsőbe helyezzük;
• a légzés auskultációja során az újraélesztő minden tüdőben meghatározza a zaj intenzitását; a végső szakaszban egy mesterséges lélegeztető készüléket csatlakoztatnak az ETT-hez speciális adaptereken keresztül.

Fontos! Ha a gyermeket hosszú ideig lélegeztetőgéphez csatlakoztatják, az bradycardia (lassú szívverés) kialakulásához vezethet.

Az intubált gyermekeket több napig megfigyelik az intenzív osztályon.Komplikációk és a légzési funkció helyreállítása hiányában az intubációs műszert óvatosan eltávolítják.

Nehéz intubáció

A „nehéz intubáció” egy olyan helyzet, amelyet az ETT légcsőben történő helyes elhelyezésére irányuló ismételt kísérlet jellemez. A prehospital szakaszban végzett orvosi manipulációk az újraélesztési eljárások rossz feltételeivel járnak. Az idő előtti orvosi ellátás fulladást és akár halált is okozhat.

A műtőn kívüli intubációt általában extrém esetekben alkalmazzák, pl. létfontosságú indikációk jelenlétében.

Azon betegek kategóriája, akiknél nagyon magas a petevezeték intubáció kockázata, a következők:

• nők a terhesség alatt;
• súlyos koponya- és állkapocssérülést szenvedett személyek;
• túlsúlyos betegek (3-4. fokozatú elhízás);
• diabetes mellitusban szenvedő betegek;
• hőbelégzési sérüléseket szenvedő személyek.

A fenti esetekben az intubáció alkalmazása sokkal bonyolultabbá válik. A beteg állapotának felmérése érdekében az orvos oxigénmaszk segítségével lélegezteti a tüdőt.

Ha az oxigenizáció (oxigénkezelés) nem hozza meg a kívánt eredményt, az újraélesztőt ETT-vel kell lélegeztetni. A légutak elzáródása hipoxiához vezethet, ezért a legszélsőségesebb esetben az orvos konikotómiát, i.e. a gége boncolása.

Lehetséges szövődmények

Az újraélesztési eljárás utáni szövődmények főként az ETT helytelen behelyezése és rögzítése miatt jelentkeznek. A páciens bizonyos anatómiai jellemzői, mint például az elhízás vagy a gerinc korlátozott mobilitása, nagymértékben növelik a szövődmények kockázatát. Az intubáció gyakori következményei a következők:

• a vérkeringés leállítása;
• gyomornedv felszívása;
• fogszuvasodás vagy fogsor;
• az emésztőrendszer intubálása;
• atelektázia (a tüdő összeomlása);
• az oropharyngealis nyálkahártya perforációja;
• a torok szalagjainak károsodása.

A legtöbb esetben a szövődmények a szakember hozzá nem értéséből és a mért jellemzők megfelelő berendezéssel történő ellenőrzésének hiányából adódnak. Fontos megérteni, hogy az endotracheális tubus helytelen elhelyezése légcsőrepedéshez és halálhoz vezet.

Fontos árnyalatok

Az endotracheális tubus helyes beszerelésének időben történő meghatározása fontos technikai árnyalat, amelyet szakembernek figyelembe kell vennie. Ha az ETT mandzsettát nem helyezik be elég mélyen, a kitágulása elszakíthatja a hangszálakat és károsíthatja a légcsövet. Az intubációs berendezés helyes telepítésének ellenőrzéséhez tegye a következőket:

1. hemoximetria - nem invazív módszer a vér oxigéntelítettségének szintjének meghatározására;
2. kapnometria - a CO2 parciális nyomásának numerikus megjelenítése a belélegzett és kilélegzett levegőben;
3. auskultáció - a páciens állapotának fizikai diagnózisa a tüdő működése során a tüdőben keletkező hangok alapján.

Az intubációs csövet nemcsak létfontosságú indikációk megléte esetén, hanem érzéstelenítés során is behelyezzük a légcsőbe. Az általános érzéstelenítés, amely a beteg tudatának leállásával jár együtt, légzési elégtelenséget vagy légúti elzáródást okozhat. A gyomornedv és a habos váladék felszívásának kockázatának csökkentése érdekében gyakran alkalmaznak ETT-t vagy larengeális maszkot sebészeti beavatkozások során.