A szívinfarktus utáni rehabilitáció módszerei, céljai, szakaszai és eszközei

A szívroham utáni rehabilitáció céljai

A szívkoszorúerek vérrel látják el a szívizmot. A véráramlás éles megsértése hipoxiát (oxigén-éhezést), majd a sejtek halálát - szívrohamot okoz. A hegesedés után a szövet nem látja el a szükséges funkciókat, keringési elégtelenség alakul ki, a szervezetnek alkalmazkodnia kell az új körülményekhez. A szívinfarktus és a stentelés utáni betegek életminőségét és élettartamát a kompenzációs mechanizmusok fejlődése határozza meg.

A szívinfarktus vagy szívműtét (bypass, stentelés) utáni rehabilitációs program a következő célokat követi:

• korai és késői szövődmények megelőzése: akut és krónikus aneurizmák (a szív falának elvékonyodása és kitüremkedése), ritmuszavarok, kardiogén sokk tüdőödémával, szívrepedés, szívizomgyulladás;
• a fizikai aktivitás (beleértve a szakmai) helyreállítása a lehető legnagyobb mutatókra;
• a beteg pszichológiai felkészítése a szívroham utáni életre, a hosszú távú rehabilitáció hangulata;
• csökkenti az ismétlődő kardiovaszkuláris események, köztük a stroke kockázatát.

Ezenkívül a szívinfarktus és a stentelés utáni betegek rehabilitációs programja a test alkalmazkodóképességének általános erősítésére, a teljes élethez való visszatérésre irányul.

Mód

Az infarktus utáni betegek fizikai rehabilitációja szakaszosan történik, a terhelés fokozatos növelésével és a funkcionális képességek folyamatos figyelemmel kísérésével. A szervek és rendszerek (szív- és érrendszeri, légzőrendszeri, mozgásszervi) adaptációs módszereit, valamint a pszichológiai támogatást komplexen alkalmazzák.

A rehabilitáció azt jelenti:

• fizioterápiás gyakorlatok (tornaterápia);
• gyógyfürdői gyógyulás speciális kardiológiai panziókban;
• oktatási program szervezett iskolákban koszorúér-betegségben (CHD) szenvedő betegek számára;
• gyógyszeres kezelés a beteg állapotától függően, keringési zavarok;
• fizikoterápia;
• pszichológiai rehabilitáció.

A gyógyulási programot a beteg diagnózisa alapján választják ki: figyelembe veszik az infarktus kiterjedését (transzmurális vagy kis fokális), lokalizációját (csúcs, fal, septum), a kísérő betegségeket.

A betegek súlyosságának három fokozata van:

A páciens klinikai csoportja határozza meg a rehabilitáció teljes és szakaszonkénti időtartamát.

Gyakorlóterápia

A fizikai rehabilitációhoz szükséges gyakorlatok kiválasztásához felmérik a szervezet rendszereinek funkcionális állapotát. Ehhez próbaterheléseket hajtanak végre:

• 6 perces sétateszt: a betegnek a leghosszabb utat kell megtennie 6 perc alatt kocogás nélkül;
• veloergometria - adott teljesítményű szobakerékpáron;
• futópad teszt - séta futópadon.

A felmerülő tünetektől függően a táblázatban bemutatott választípusokat különböztetjük meg.

A páciens reakciójától, a rehabilitáció szakaszától és súlyosságától függően különböző szintű programokat választanak ki.

Az 1. mozgásterápiás program gyakorlatai (a rehabilitáció első 2-4 napja a kezdeti fekvő helyzettel):

• a kéz- és lábujjak hajlítása és kiterjesztése (6-8 alkalommal);
• belégzés közben hajlítsa meg az alkarját, tárja szét a könyökét oldalra, kilégzéskor egyenesítse ki a karját a test mentén (2-3 alkalommal);
• a térd felváltva hajlítása anélkül, hogy a lábakat felemelné az ágyból (4-6 alkalommal);
• fordítsa a keféket tenyérrel lefelé: belélegzés közben - nyúljon a térdhez, megfeszítve a törzs és a lábak izmait, kilégzéskor - lazítson (2-3 alkalommal);
• térdre hajlított lábak felváltva jobbra és balra (4-6 alkalommal);
• felváltva nyújtsa ki a kezét a térdben hajlított lábak felé (3-5 alkalommal).

A gyakorlatok között 10-30 másodpercig szünetet kell tartania a légzés helyreállításához.

Egy hozzávetőleges gyakorlatterápia 2 (4-12 napos rehabilitáció a kórházban, a kezdeti helyzet ülő):

• a hát egyenes, a kezek a térdeken: belégzés közben érintse meg a vállát a kezével, könyökét terjessze oldalra, kilégzéskor - a kiindulási helyzetbe (6-8 alkalommal);
• belégzéskor - karok előre és felfelé, kilégzéskor - alacsonyabb (3-5 alkalommal);
• mozgassa a lábát előre-hátra anélkül, hogy felemelné a padlóról (10-15 alkalommal);
• belégzéskor - tárja szét a karját oldalra, kilégzéskor - térjen vissza a kiindulási helyzetbe (6-8 alkalommal);
• derékban könyökben hajlított karok: a fejet felváltva balra és jobbra fordítva (5-10-szer).

Az otthoni szívinfarktus utáni rehabilitáció (3. tornaterápia) speciális mobilalkalmazásokkal végezhető az edzésteljesítmény nyomon követésére.

Szanatóriumi gyógyulás

A betegek rehabilitációja a szanatóriumokban szívroham után stabil állapotban történik, és a motoros aktivitás kiterjesztése 500 méteres gyaloglásig történik.

A gyógyfürdő helyreállításának fő célja (legfeljebb 2 hónappal a szívinfarktus után) a kompenzációs mechanizmusok stimulálása a beteg további poliklinikai stádiumba történő áthelyezése érdekében.

Alkalmazott módszerek és eszközök:

• fizikai rehabilitáció masszázzsal, gyógytornával és tornaterápiával (a módok a 4., 5. és 6. programra bővülnek az órák fokozott intenzitásával);
• speciális szimulátorok használata - futópad, kerékpár-ergometria;
• Skandináv (botokkal) és mért gyaloglás;
• Ischaemiás szívbetegségben szenvedő betegek iskolai oktatása: az egészséges életmód fenntartása, az alkohol és a dohányzás elhagyása, ésszerű táplálkozás, munka és pihenés;
• pszichoterápia: csoportos és egyéni foglalkozások hang- és videoanyagok felhasználásával;
• gyógyszeres kezelés (alapterápia, vitaminok, ásványi komplexek, metabolikus szerek);
• fizioterápia (legalább 10-15 tanfolyam): szén-dioxid és radon fürdők, elektroforézis No-Shpa-val, Euphyllin-nel. A kisagyra gyakorolt ​​​​hatáshoz kapcsolódó ülések pozitív hatást fejtenek ki: elektrosalvás, TES (transzkraniális elektromos stimuláció).

Az országos programok lehetővé teszik a betegek több mint 80%-ának, hogy közintézményekben (legfeljebb 21 napig) javítsanak egészségi állapotán és gyógyuljanak. Az üdülőhelyre történő beutalót a kezelőorvos az orvosi tanácsadó bizottsággal közösen, a fekvőbeteg szakaszt követő következtetés alapján állítja össze.

Orvosi felügyelet

A hatékony egyéni program kiválasztását, a terhelések intenzitásának és a gyógyszeradagok korrekcióját az orvos végzi. A kórházból való kibocsátás után a helyi orvosok és a speciális kardiológiai központok munkatársai veszik át a rehabilitációs folyamat irányítását.

A szanatóriumban a páciens edzettségi szintjét és alkalmazkodóképességét az adagolt fizikai aktivitás hatására bekövetkező paraméterek változásai alapján értékelik:

• légzési sebesség;
• a szívverések száma percenként;
• változások az elektrokardiogramban;
• a gép teljesítménye és a fáradtságot okozó munkamenet időtartama.

A szívinfarktuson átesett betegek egy életen át kardiológussal vannak nyilvántartva.

A járóbeteg-orvosi felügyelet magában foglalja:

• kardiológus látogatása az első évben 3 havonta, ezt követően hathavonta;
• napi vérnyomásmérés;
• a lipidprofil ellenőrzése, koagulogram - háromhavonta egyszer (első évben), majd - félévente egyszer;
• a vér és a vizelet általános elemzése - 6 havonta.

Az infarktus utáni rehabilitáció szakaszai

Az egyén alkalmazkodóképességének helyreállításának hatékonysága a terhelések megfelelőségétől függ a különböző időszakokban. Az általános szív-rehabilitációnak három fő szakasza van:

• korai;
• járóbeteg;
• távoli.

A szakaszok időtartama személyenként eltérő, a klinikai helyzettől függően.

Korai

A korai időszak magában foglalja a beteg rehabilitációját egy kórházban, különböző osztályokon.

1. Intenzív és újraélesztési osztály (legfeljebb 3 nap komplikációmentes tanfolyammal). A beteg megteheti a testét az ágyban, fejmozgásokat és alacsony amplitúdójú végtagmozgásokat. Az 1. gyakorlatterápiás komplexum megvalósítása kizárólag gyógytorna oktató felügyelete mellett történik. A legnagyobb figyelmet a gyógyulás pszichológiai oldala kapja: szó esik a betegségről, az alkalmazott kezelési és rehabilitációs módszerekről, az életmód további módosításáról.
2. Kardiológiai osztály (10-14 nap). A páciens motorikus rendje az osztályon való sétálással, a folyosón tolószékkel való lovaglással bővül. A 2. gyakorlatsort alkalmazzák, a páciens pozitív reakciója esetén a folyosóra való kilépés megengedett.
3. Speciális szanatórium vagy üdülőhely kórháza (legfeljebb 1,5-2 hónap). A fő hangsúly a páciens normális életébe való visszatérésén, a betegek oktatási programjában való részvételen, a fizioterápián van.

A fizikai aktivitás erősen korlátozott, mivel a nekrotikus szívizom helyén megfelelő heget kell kialakítani, amely képes lesz megfelelő szinten tartani a hemodinamikai paramétereket.

Ambuláns

Külföldi forrásokban a kórház utáni rehabilitációs időszakot gyógyulási szakasznak nevezik. Az átlagos időtartam 6-8 hét, amely alatt a beteg poliklinika vagy ambuláns centrum szakembereinek felügyelete alatt áll.

A pácienssel végzett munka fő területei:

• a páciens fizikai képességeinek helyreállítása;
• szakmai tevékenységre való felkészítés;
• a kardiovaszkuláris balesetek és a késői szövődmények másodlagos megelőzése.

Ebben az időszakban a páciensnek rehabilitációs módszereket ajánlanak a poliklinikán (fizioterápia, kerékpár-ergometria).

Távoli (támogató)

A páciens rehabilitációjának ezen szakaszának időtartama magában foglalja az orvos ajánlásainak élethosszig tartó betartását a következőkkel kapcsolatban:

• a fizikai aktivitás;
• racionális táplálkozás: az ilyen betegeknek alacsony állati zsírtartalmú mediterrán étrend javasolt;
• rossz szokások feladása;
• megfelelő munkatevékenység (szívinfarktus után 2 hónappal az alacsony intenzitású munkához való visszatérés lehetséges).

Oroszországban a gyógyulás az ambuláns időszakban rendszeres látogatást jelent a helyi terapeutához, valamint más orvosokhoz. Külföldi országokban az állami programok évente egyszer biztosítják a betegek 21 napos tartózkodását a speciális centrumok kórházaiban.

Élet szívinfarktus után: hogyan lehet megőrizni a hosszú élettartamot

A szívinfarktus korábban az idősebb férfiak betegségének számított, de mára a patológiát egyre inkább a munkaképes korú lakosság körében rögzítik. A szívműködés károsodása jelentősen rontja a beteg életminőségét.

Az új diagnosztikai, kezelési és korai rehabilitációs módszereknek köszönhetően a szívinfarktuson átesett betegek érett öregkort élhetnek meg, egyszerű ajánlások betartásával:

• szisztémás gyógyszeres terápia, leggyakrabban aszpirin, sztatinok, nitrátok;
• rendszeres fizikai aktivitás: reggeli gyakorlatok, adagolt séta heti 3-4 alkalommal 1 órán keresztül;
• fogyás (a szükséges szintet az orvos a Quetelet index segítségével számítja ki);
• Mediterrán diéta;
• optimista hozzáállás a teljes gyógyuláshoz.

Az otthoni szívinfarktus utáni felépülés a legkritikusabb szakasz a beteg számára, mivel az életminőség az osztályok következetességétől és az ajánlások betartásától függ.

Hol lehet helyreállítani: a központok és intézmények listája

Oroszországban számos kardiológiai patológiákra szakosodott üdülőhely és gyógyfürdő található. A szükséges intézmény kiválasztása a beteg kísérő betegségeitől, földrajzi elhelyezkedésétől és anyagi lehetőségeitől függően történik.

Az ország legnépszerűbb kardiológiai rehabilitációs központjai:

• Kislovodsk (Stavropol Terület) - balneoklimatikus üdülőhely a kaukázusi ásványvizek csoportjából;
• szanatórium őket. Kirov (Krím);
• rehabilitációs központjuk. Herzen (Moszkva régió);
• szanatórium "Zvezdny" (Krasnodar Terület), amely a légúti, emésztőrendszeri, vese- és bőrszervek patológiáiban szenvedő betegeket is kezeli;
• a klinika rehabilitációs központja. NI Pirogova súlyosan beteg betegekkel foglalkozik szívinfarktus és összetett ér- és szívműtétek után;
• "Electra" szanatórium (Irkutszk);
• szanatórium-preventorium "Salyn" (Bryansk régió).

Ki kell választani egy rehabilitációs intézményt a bizonyított, minősített szanatóriumok közül, amelyek speciális egészségügyi szolgáltatásokat nyújtanak.

Következtetéseket

A szívinfarktuson átesett beteg rehabilitációja hosszú és nehéz munka magának a betegnek, hozzátartozóinak és az egészségügyi személyzetnek. A fizikai aktivitás időben megkezdett helyreállítása azonban a betegek 15-25%-ánál javítja a szülési aktivitás prognózisát. A következetesség, a szakaszolás és az egyéni megközelítés elveinek való megfelelés lehetővé teszi a betegek 80%-ának, hogy a szívrohamot követő első éven belül visszatérjen a normális életbe.