A szív- és érrendszeri betegségek az első helyet foglalják el a nem fertőző betegségek okozta halálozási rangsorban. A szív- és érrendszeri megbetegedések elterjedtsége a fiatal lakosság körében az életmódnak, a folyamatos stressznek és az alkoholfogyasztásnak köszönhető. Ennek a patológiának a sajátossága a szövődmények magas kockázata, amely korai diagnózist és kezelést igényel. A szívproblémák főbb tüneteinek ismerete megelőzi a veszélyes következmények kialakulását és javítja a betegek életminőségét.
A szívbetegségek főbb tünetcsoportjai és alapvető jellemzőik
Az ischaemiás szívbetegség és az artériás magas vérnyomás a szívbetegségek leggyakoribb típusai, amelyek fiatalok és idősek körében egyaránt előfordulnak. A betegségek klinikai képe polimorf, és a beteg szív alábbi jeleit tartalmazza:
- Fájdalom a mellkas bal oldalán, amely különböző természetű (szúró, nyomó), intenzitású (közepestől elviselhetetlenig) és időtartamú lehet.Például a szívinfarktusban jelentkező fájdalomra jellemző a 20 percnél tovább tartó nagy intenzitású kompresszió, ill. nincs hatása a nitroglicerinnek.
- Szívritmuszavarok (szívritmuszavarok), a betegek panaszkodnak a szívműködés megszakításának érzetéről, rövid távú leállásokról,
- Légszomj (magas légzésszám)
- Gyors szívverés (tachycardia)
Ezenkívül a betegeknél vegetatív-érrendszeri rendellenességek figyelhetők meg: fokozott izzadás, szédülés, gyengeség, vérnyomás labilitás, időszakos bőrpír és sápadtság.
A beteg cselekvéseinek algoritmusa szívpanaszok jelenlétében
A szívproblémák felbukkanó jelei komoly okot jelentenek az orvoshoz fordulásra. A diagnosztikai taktika célja a patológia morfológiai szubsztrátjának tisztázása és a súlyosságának meghatározása. A kardiológus által végzett klinikai vizsgálat a következőket jelenti:
- a mellkas területének vizsgálata;
- a perifériás artériák pulzációjának felmérése (szimmetria, frekvencia, amplitúdó, feszültség és telítettség);
- ütőhangszerek - a relatív szívtompultság határainak meghatározása. Az egyes kamrák tágulásának diagnosztizálására szolgál, ami sportolóknál normális változat (bal kamrai hipertrófia);
- auskultáció - szívhangok hallgatása fonendoszkóp segítségével.
A diagnózis megerősítésére a következő instrumentális módszereket alkalmazzák:
- elektrokardiogram (EKG) - az elektromos impulzusok rögzítésének módszere a vezető rendszerben, amelyet ritmuszavarok (extrasystole, blokád, fibrilláció és mások) diagnosztizálására használnak;
- ultrahangvizsgálat (echokardiográfia - Echo-KG) - a szívizom, a szívkamrák és a nagy erek állapotának megjelenítésére szolgáló módszer a szisztolés és a diasztolés során;
- funkcionális vizsgálatok (kerékpár ergometria, futópad teszt) - adagolt fizikai aktivitás során kardiogram rögzítése, amely ischaemiás szívbetegség, angina pectoris diagnosztizálására szolgál;
- A koszorúér angiográfia egy invazív módszer a koszorúerek kontrasztos lumenének röntgensugárzással történő megjelenítésére. A módszert a szívinfarktus diagnosztizálásának arany standardjának tekintik, különösen idős betegeknél, akiknek klinikai képük törölve van;
- A ventriculográfia az intrakardiális hemodinamika vizsgálata radiopaque anyag felhasználásával.
Ezenkívül a gyakorlatban laboratóriumi vérvizsgálatokat alkalmaznak a gyulladásos folyamat (szívizomgyulladás, endocarditis), valamint a szívizom nekrózis markereinek (troponinok, CPK-MB, AST) meghatározására.
A kezelés modern megközelítései
Hagyományos terápia
A szívpatológiák kezelését nagymértékben meghatározzák az egyes betegek klinikai lefolyásának jellemzői. Aktívan használják mind a konzervatív terápia, mind a sebészeti beavatkozások módszereit.
A gyógyszeres kezelés a következő gyógyszercsoportok használatát foglalja magában:
- thrombocyta-aggregációt gátló szerek és antikoagulánsok (csökkentik a vérrögképződés kockázatát, különösen kemoterápiában részesülő rákos betegeknél);
- antiaritmiás szerek;
- antiatherosclerotikus - a plakkok kialakulásának megakadályozására írják elő, mint a koszorúér-betegség fő oka;
- vérnyomáscsökkentő gyógyszerek, amelyek hatása a vérnyomás csökkentésére és a normál szint hosszú távú fenntartására irányul;
- nyugtatók - leggyakrabban álmatlanságban, neurózisban szenvedő betegeknek írják fel, amelyek a tünetek megjelenésének okai.
A sebészeti kezelés magában foglalja a veleszületett vagy szerzett rendellenességekben szenvedő betegek szívműtétét (kóros sönt lekötés, mesterséges billentyűk felszerelése). Ezenkívül súlyos ritmuszavarok (blokkolások) esetén pacemakert használnak.
Az akut koszorúér-szindróma kezelésének "arany standardja" a perkután beavatkozás, fémkeret elhelyezésével a koszorúér beszűkült lumenébe (stentelés).
Akut patológiák (szívroham, szívizomgyulladás és mások) elszenvedése után a terápiás hatás megszilárdítása érdekében szanatóriumokban ajánlott rehabilitációt végezni.
Alternatív gyógyászat
A hagyományos orvoslás módszereinek alkalmazása, valamint egyéb kezelési lehetőségek, amelyek hatékonysága nem bizonyított, a beteg egészségének magas kockázatával jár együtt. A mellkasi fájdalomra fokhagymát vagy galagonyát használó receptek ronthatják az állapotot és szövődményeket okozhatnak.
A kardiológusok a megfelelő táplálkozást, a testmozgást és az egészséges alvást javasolják a szív- és érrendszer kezelésének és erősítésének fő nem gyógyszeres módszereiként.
A test elektrolit-egyensúlyának és kálium-telítettségének javítása érdekében az úgynevezett „szívkeveréket” használják: méz, reszelt citrom és szárított gyümölcsök (mazsola és szárított sárgabarack). A kapott választékot hűtőszekrényben tároljuk, és naponta egyszer 1 evőkanálnyit kell bevenni.
Következtetéseket
A magas halálozási és rokkantsági kockázattal járó szív- és érrendszeri betegségek széles körben elterjedtsége a betegek felelősségteljes hozzáállását követeli meg. Ebből a célból a beteg szív minden felmerülő tünetének (fájdalom, légszomj, ritmuszavarok) arra kell ösztönöznie a személyt, hogy forduljon orvoshoz a diagnózis és a megfelelő terápia előírása érdekében, amely megakadályozza a további progressziót.
