Pitvarfibrilláció esetén a szívizom ingerlékenységének ritmusa és sorrendje megváltozik, pitvarfibrilláció alakul ki. A pitvarfibrillációval járó EKG-n a felső szív gyakori összehúzódásai láthatók, percenként több mint 300. Ez megzavarja a kontraktilis funkciót, és a vér elégtelen kilökődéséhez vezet, ami növeli a vérrögök kialakulásának kockázatát. Szívritmuszavar esetén a szívüregből származó vérrög a véráramlással az agyi edénybe kerül, és annak elzáródásához vezet. A stroke és a szívelégtelenség kockázata miatt a fibrilláció kötelező kezelést, gyógyszeres kezelést vagy elektromos impulzuskorrekciót igényel.
Hogyan lehet diagnosztizálni a pitvarfibrillációt EKG-val
A fibrillációt tachyarrhythmia-szerű szívverés, szapora szabálytalan pulzus és szívverés jellemzi. A legtöbb beteg mellkasi remegést és gyengeséget tapasztal. Különleges tünet az inkonzisztens pulzus. De néha a pitvarfibrilláció tünetmentes, ezért az elektrokardiogramot tekintik a szívritmuszavarok kimutatásának standard módszerének.
A pitvarfibrilláció főbb jelei az EKG-n (1. kép):
- mind a 12 elvezetésben nem rögzítik a P-hullámokat, mivel az impulzusok kaotikusan haladnak át a pitvarokon;
- kis véletlenszerű f hullámokat határoznak meg, leggyakrabban a V1, V2, II, III és aVF vezetékekben rögzítik;
- a kamrai QRS-komplexek szabálytalanná válnak, megváltozik az R-R intervallumok gyakorisága és időtartama, AV-blokk észlelhető a kamrai összehúzódás alacsony frekvenciájának hátterében - fibrillációs bradyform;
- A QRS komplexek nem változnak, deformáció vagy kiszélesedés nélkül.
1. ábra: Példa EKG-ra pitvarfibrillációval.
Az aritmia a szív gyors vagy lassú összehúzódásában nyilvánul meg. Az EKG-n a pitvarfibrilláció két típusra oszlik:
- tachysystolés változat esetén az elektrokardiográfia több mint 90 ütés/perc szívösszehúzódást tükröz (2. fotó);
2. ábra: Tachysystolés AF.
- bradysystolés lehetőség - percenként 60 ütésnél kisebb összehúzódások. (3. ábra);
3. ábra: Bradystolic AF.
Szívritmuszavar esetén az izomrostok különböző részeiből, méhen kívüli gócokból összehúzódások keletkeznek, aminek következtében nincs egyetlen pitvari összehúzódás. A hemodinamikai kudarc hátterében a jobb és a bal kamra elégtelen vérmennyiséget kap, a perctérfogat csökken, ami meghatározza a betegség lefolyásának súlyosságát. A kardiogram dekódolása segít a szívritmus pontos megsértésének megállapításában.
Az EKG-n a fibrilláció jellegzetes jele az f hullám (nagy és kis hullámhossz):
- az első esetben a fibrillációt nagy hullámok határozzák meg, a pitvarfibrilláció eléri a 300-500 percenkénti értéket;
- a másodikban a villódzó hullámok kicsivé válnak, elérik az 500-700-at percenként.
Pitvarlebegés - a szívizom lassabb összehúzódásának egyik változata, percenként 200-300 ütés tartományban. A tartós pitvarfibrillációban szenvedő betegeknél gyakran ismétlődik a pitvarlebegés. Az ilyen vészhelyzet sürgős orvosi ellátást igényel.
A paroxizmus eseteinek elemzése azt mutatja, hogy átlagosan a betegek 10% -ában a pitvarfibrilláció rohama lebegésbe fordul át, mit az EKG-n egy ilyen leírás formájában határozzák meg:
- a P-hullámok hiánya és a kis f-hullámok felváltása nagy fűrészfogú F-hullámokkal a fő jellemző, amely a 4. képen látható;
- normál kamrai QRS komplexek.
4. fotó:
A pitvarfibrilláció típusai és egy példa a diagnózis megfogalmazására
Klinikailag a pitvarfibrilláció többféle formában nyilvánul meg:
- paroxizmális, amikor a fibrillációs roham nem tart tovább 48 óránál sikeres kezelés (kardioverzió) esetén, vagy a paroxizmus 7 nap alatt helyreáll;
- tartós - az aritmia több mint egy hétig tart, vagy a fibrilláció 48 óránál később megszüntethető gyógyszeres kezelés és elektromos expozíció során;
- állandó forma, amikor a krónikus fibrillációt nem szünteti meg kardioverzió. A gyógyszeres kezelés ebben az esetben hatástalan.
Tekintettel a szívfrekvencia adatokra és a tipikus pitvarfibrilláció jeleire az EKG-n, határozzon meg három lehetőséget a fibrillációhoz:
- normosystolés forma - pulzusszám percenként 60-100 ütés között;
- tachysystolic - pulzusszám több mint 90 ütés percenként;
- bradisztolés - a pulzusszám kevesebb, mint 60 ütés percenként.
A páciens klinikai diagnózisa tartalmazza az aritmia és az EKG adatok jellemzőit, amelyek megfejtik: pitvarfibrilláció, perzisztáló forma, tachysystolés variáns.
A kezelés alapelvei
Az aritmiák modern terápiája a szívritmus sinusba történő visszaállításának és az új paroxizmusrohamok megelőzésének módszerén alapul, a trombusképződés megelőzésével. Az egészségügyi ellátási jegyzőkönyv rendelkezései a következőket tartalmazzák:
- az antiarrhythmiás gyógyszereket gyógyszeres kardioverzióként használják a szívritmus normalizálására;
- béta-blokkolókat írnak fel a szívfrekvencia szabályozására és a szívizom összehúzódásának minőségére (ellenjavallat - pacemakert beültetett betegek);
- az antikoagulánsok megakadályozzák a vérrögképződést a szívüregben és csökkentik a stroke kockázatát;
- az anyagcsere-gyógyszerek stabilizátorként működnek és javítják az anyagcsere folyamatokat;
- Az elektromos kardioverzió a pitvarfibrillációs roham elektroimpulzusos enyhítésének módszere. Ehhez pitvarfibrillációt rögzítenek az EKG-n, és defibrillációt végeznek az életjelek ellenőrzése mellett. Az ilyen eljárás megtiltásának egyetlen feltétele a súlyos bradycardia és a két évnél hosszabb ideig tartó állandó típusú fibrilláció.
A betegség szövődményei
Pitvarfibrilláció esetén a szív felső részei nem telnek meg teljesen vérrel, ezáltal csökken a kimenet, és szívelégtelenség alakul ki.
A korai kamrai gerjesztéssel járó WPW-szindróma szupraventrikuláris aritmiák kialakulását idézi elő, rontja a betegség lefolyását és megnehezíti a szívritmuszavarok diagnosztizálását.
A szívüregek vérrel való feltöltődésének csökkenése mellett a pitvarok kaotikus összehúzódása miatt rögök és vérrögök képződnek, amelyek a véráramlással bejutnak az agy kis- és nagyereibe. A thromboemboliát az arteriolák teljes átfedése és az ischaemia kialakulása veszélyes, ami újraélesztést és a kezelés mielőbbi megkezdését igényli.
Következtetés
A pitvarfibrilláció tartós formája jelentősen rontja az életminőséget, tartós hemodinamikai zavarokhoz, a szív és az agyszövetek hipoxiájához vezet. Szívritmuszavar esetén kötelező kezelés szükséges, melyhez kardiológus szakorvosi konzultáció szükséges.
Az éves vizsgálat és a rendszeres elektrokardiográfia segít a szívritmus megsértésének időben történő megállapításában és a nem kívánt következmények megelőzésében.
