Az egyik leggyakoribb fülprobléma a tubo-otitis, a hallócső gyulladása. És bár ritkán fordul elő önmagában, az ICD-10 betegségek nemzetközi osztályozása szerint a tubo-otitist külön betegségként izolálják, és a H68.0 számot kapják. Ennek számos oka van - a nem megfelelő és szabálytalan fülápolástól a kórokozó mikroorganizmusoknak való kitettségig. Az időben megkezdett kezeléssel gyorsan elmúlik anélkül, hogy komplikációkat okozna.
A betegség okai
Az eustachianus cső egy kicsi, keskeny csatorna, amely összeköti a nasopharynxet a középfüllel. Segít fenntartani az egyenlő nyomást a dobhártya mindkét oldalán. A hallójárat szélessége egy felnőttnél nem haladja meg a 2 mm-t, ezért még minimális duzzanat esetén is szinte teljesen átfedi. Ez nyomáskülönbséget hoz létre, amely állandó további feszültséget és gyulladást okoz a dobhártyában.
A tubo-otitis okai meglehetősen változatosak. A hallócső gyulladása leggyakrabban a felső légúti korábbi betegségek utáni szövődmény: ARVI, influenza, mandulagyulladás stb. A vírusok és baktériumok a nasopharynxen keresztül behatolnak az Eustachianus cső nyálkahártyájába, és gyulladást okoznak. Ha nem kezelik, tovább folytatódik, és az egész dobüreget érinti.
Egyéb okok, amelyek kiválthatják az akut középfülgyulladást:
- szisztémás betegségek, például kanyaró, bárányhimlő, tuberkulózis;
- súlyos allergiás reakciók, amelyeket ödéma kísér;
- az orrsövény görbülete, veleszületett vagy szerzett;
- megnagyobbodott adenoidok, polipok és egyéb bőrelváltozások.
Megfelelő kezelés hiányában krónikus tubo-otitis alakul ki, amely a dobhártya megvastagodását és rugalmasságának csökkenését okozza. Ennek eredményeként a hallás romlik, és süketség alakul ki.
A betegség tünetei
Még az akut eustachitisnek sincsenek olyan egyértelmű tünetei, amelyek alapján egyértelműen diagnosztizálható lenne. A klinikai kép meglehetősen homályos, különösen azért, mert a legtöbb esetben a tubo-otitis egy kísérő betegség, és nem a fő. Általában a betegek olyan panaszokkal jelentkeznek, mint:
- hirtelen hallásvesztés;
- torlódás érzése;
- autofónia (saját hang felerősítése);
- túlcsorduló folyadék érzése a fülben;
- visszatérő szédülés;
- zaj vagy fülcsengés.
A betegség akut lefolyása során a testhőmérséklet emelkedése, hányinger és súlyos fülfájdalmak lehetségesek. A fül külső vizsgálatakor a dobhártya vörössége és kitüremkedése észlelhető, a fülből sárgás váladék jelentkezhet.
A betegség lefolyásának intenzitása szerint a tubo-otitis akut és krónikus, elhelyezkedése szerint pedig jobb oldali, baloldali és kétoldali. A kétoldali eustachitis fokozatosan alakul ki, amikor a nem megfelelő kezelés vagy annak hiánya esetén a gyulladás átmegy az egyik fülből a másikba.
Kezelési módszerek
Mivel a legtöbb esetben az Eustachitis egyidejű betegség, a kezelést mindenekelőtt a gyulladásos folyamatot kiváltó okokra kell irányítani. A betegség fertőző természete miatt szükség van antibakteriális gyógyszerek alkalmazására, gyakran gyulladáscsökkentő és lázcsillapító szerekkel kombinálva.
Jó hatást ad az érszűkítő orrcseppek használata, amelyek tökéletesen enyhítik a puffadást. Ha a hallócső ödémája allergiás reakció eredménye, akkor célszerű antihisztaminokat szedni. Az exacerbáció elmúltával fizioterápiás kezelést csatlakoztathat: ultrahang, elektroforézis, ultraibolya sugárzás.
Súlyos esetekben a tubo-otitis a középfül gennyes gyulladásává válik. A genny összegyűlik a dobhártya mögött, és elkezdi nyomni azt, ami súlyos fájdalmat okoz. A felszakadás megelőzése érdekében orvosa javasolhat egy szúrást, amelyen keresztül genny folyik ki. Ez segít gyorsan enyhíteni a fájdalmat és felgyorsítani a gyógyulási folyamatot. A szúrás néhány napon belül begyógyul, és nem rontja a hallást.
Korai szakaszban, az orvossal egyetértésben, alternatív kezelési módszereket alkalmazhat:
- a fülek eltemetése gyógynövények alkoholos tinktúráival: eukaliptusz, celandin stb.;
- a fül felmelegítése kék lámpával vagy soluxszal;
- paraffinterápia vagy melegítő iszapborogatás;
- hagyma vagy fokhagyma csepegtetés (turunda);
- aloe lé vagy pép felhasználásával.
A tubo-otitis ismeretében nagyon fontos a kezelés befejezése. Ellenkező esetben súlyos szövődményekhez vezethet: agyhártyagyulladás, dobhártya-repedés, sőt általános vérmérgezés (szepszis).
Ha idő előtt abbahagyja az antibiotikumok szedését, a betegség átmenetileg enyhülhet, majd krónikus formává válik.
A tubo-otitis kialakulásának megakadályozása érdekében:
- rendszeresen és megfelelően gondoskodjon füleiről;
- ne használjon vattapamacsot a tisztításukhoz;
- megakadályozza őket a hipotermiától, óvakodjon a huzattól;
- viseljen kalapot hideg és nyirkos időben;
- fürdés után vattacsomóval távolítsa el a vizet;
- orrfolyásnál egyenként ürítsd ki az orrlyukakat, és ne egyszerre.
Ha a felső légúti megbetegedések elszenvedése után egy vagy több fent felsorolt tünet jelentkezik, amelyre tubootitisre lehet gyanakodni, ne halassza el az orvosi látogatást. A korai kezelés elkerüli a szövődményeket és megelőzi a középfülgyulladást.
