A tonsillopharyngitis egy fertőző betegség, amely a garat és a mandulák gyulladásával jár. A meglévő ICD-rendszerben azonban ez a patológia a kóros folyamat lokalizációjától függően két betegségre oszlik, a mandulagyulladásra és a pharyngitisre, amelyek lefolyása akut és krónikus lehet.
A krónikus tonsillopharyngitist számos káros tényező okozza:
- krónikus fertőzés gócainak jelenléte a szervezetben, sinusitis, caries;
- csökkent immunitás, ami egyidejű súlyos patológia, hipotermia miatt következik be;
- ökológiailag kedvezőtlen környezeti tényezők;
- allergiák.
Egy ilyen kóros folyamat kialakulásában a garatban és a mirigyekben különféle mikroorganizmusok is részt vesznek, főleg vírusok, baktériumok, ritkábban gombák. A gyulladásos folyamat kialakulásának fő oka a torokban a vírusok. Az esetek mintegy 90%-a pontosan ezeknek a kórokozóknak a következménye. A tonsillopharyngitis okai közül azonban a legnagyobb figyelmet a béta-hemolitikus streptococcus A csoportra fordítják.
Ez annak köszönhető, hogy ennek a kórokozónak a hatása nemcsak lokális, hanem súlyos szisztémás szövődmények, szívelégtelenség kialakulásával járó reuma, valamint vesekárosodás, glomerulonephritis kialakulását is okozhatja. Az ilyen patológia kezelésének megközelítése némileg eltérő lehet. Ezért ahhoz, hogy a megfelelő kezelést előírhassuk egy beteg számára, tisztázni kell a kórokozó természetét.
Diagnosztika
A krónikus tonsillopharyngitis diagnosztizálása során a következő tényezőkre támaszkodnak:
- betegek panaszai;
- egy objektív vizsgálat eredményei, amely lehetővé teszi a lézió lokalizációjának és formájának tisztázását;
- a korábban átvitt mandulagyulladást és pharyngitist jelző anamnézis adatok;
- laboratóriumi diagnosztika eredményei.
A krónikus folyamatot a remisszió és az exacerbáció időszakai jellemzik, ami tükröződik a betegség klinikai képének kialakulásában.
A krónikus tonsillopharyngitis súlyosbodásával járó leggyakoribb panasz a torokfájás, amely nyeléskor, evéssel fokozódik, és a fülbe vagy a nyakba sugárzik.
A szájból származó rothadó szag szintén aggasztja a betegeket. A kóros váladék felhalmozódása okozza a mandulák kriptáiban. Ezek a sajtos tömegek elhalt sejtekből, ételmaradékokból állnak. A gyulladás kialakulásával és a mandulák vízelvezető funkciójának megsértésével ezek a tömegek a szájüregbe evakuálódnak, ami bizonyos tünetek kialakulását okozza kellemetlen szag formájában.
A betegség súlyosbodásának kialakulását jelző fontos tényező a hőmérséklet emelkedése. A 37,3-37,3 fokos tartományban lévő subfebrile mutatók hosszú ideig megfigyelhetők. A körülbelül 38 fokos hipertermia a betegség súlyosbodásának időszakát jelzi.
A gyulladásos folyamat kialakulását megerősítő tünet a regionális nyirokcsomók növekedése és fájdalma. Jellemzően az elülső nyaki, mandibuláris nyirokcsomók növekedése. Tapintásra puhák, könnyen elmozdíthatók.
A garat nyálkahártyájának részvételét a folyamatban a köhögés jelenléte bizonyítja. Lehet száraz vagy kis mennyiségű, nehezen elkülöníthető fehéres váladékkal.
A krónikus tonsillopharyngitis instrumentális diagnosztikája a legmegbízhatóbb a remisszió időszakában. Ebben az esetben a fő jelek a következők:
- a palatinus ívek megvastagodása;
- cicatricial adhéziók jelenléte az ívek és közvetlenül a mandulák között;
- a mandulák laza vagy megkeményedett limfoid képződmények;
- ha spatulával megnyomja a mandulákat, genny jelenik meg.
A folyamat súlyosbodása esetén a pharyngoscopos kép megfelel az akut periódusnak, és a garat hiperémiás és ödémás nyálkahártyájának jelenléte jellemzi, amely lakkfelületnek tűnhet.
Az akut időszak kötelező tünete a gennyes dugók vagy folyékony genny jelenléte a mandulák réseiben.
Az anamnézis adatok fontos szerepet játszanak az állapot diagnózisában. A betegség krónikus lefolyásának megerősítése a kórtörténet gyakori torokfájása és állandó kellemetlen érzés a torokban. A klinikai kép jelentősen változik attól függően, hogy a mandulagyulladás milyen formában van jelen, kompenzált vagy dekompenzált.
A krónikus tonsillopharyngitis kompenzált formája csak gennyes dugók és időszakos köhögés jelenlétében nyilvánulhat meg.
Ebben az esetben az angina súlyosbodása és kialakulása évente legfeljebb egyszer fordul elő. Dekompenzált tonsillopharyngitis esetén nem csak subfebrilis állapot, gennyes dugulások figyelhetők meg a torokban, de előfordulhatnak olyan tünetek, amelyek helyi és szisztémás szövődmények kialakulását jelzik, fáradtság, ízületi duzzanat és érzékenység, légszomj terhelés közben, kellemetlen érzés a szívben. . A folyamat elterjedésével a sinusitis, a bronchitis, a laryngitis kialakulása, az emésztőrendszer bevonásának jelei figyelhetők meg a folyamatban.
Kezelési intézkedések remisszióban
A krónikus tonsillopharyngitis kezelése a betegség stádiumától, a remissziótól vagy az exacerbációtól függ. A súlyosbodás nélküli fő intézkedések az immunitás erősítésére, az exacerbációk megelőzésére irányulnak. Ezek a következők:
- A krónikus fertőzés gócainak rehabilitációjának szükségessége, valamint az immunitás csökkenésével járó krónikus betegségek kezelése;
- Helyreállító eljárások lefolytatása, amelyek stimulálják a szervezet védekező reakcióit. Ide tartozik a munka és a pihenés normalizálása, a keményedés, a dúsított élelmiszerek, a gyógyfürdői kezelés stb.;
- immunmoduláló gyógyszerek alkalmazása;
- Megfelelő étrend biztosítása, amely mentes a durva, fűszeres, forró vagy túl hideg ételektől.
Fontos szerepet kapnak a mandulák vízelvezető funkcióját javító intézkedések. Az eredmények elérésének legegyszerűbb módja a torok és a mandulák rendszeres öblítése. Ezeket a megszáradt kéreg, nyálka kimosása érdekében végzik. Ezeknek a formációknak a jelenléte a garat hátsó részén hozzájárul a torok fájdalmához, ami állandó köhögésre kényszeríti. A mandulák öblítése, különösen a nyomás alatti sugárral végzett öblítés, segít a kóros váladék kiöblítésében és megtisztításában. Ehhez furacilin oldatokat, kálium-permanganátot, só- és szódaoldatokat használnak.
A mandulák fecskendővel történő mosásának azonban vannak árnyoldalai is. Először is, az alkalmazott kanül átmérője nem teszi lehetővé az összes rés kiöblítését, ami jelentősen csökkenti az eljárás hatékonyságát. Ezenkívül fennáll a veszélye annak, hogy a nyomás alatti oldatsugár használata hozzájárul a kóros váladék áramlásához a mandulák mélyebb részeibe. A módszer másik hátránya a hézagok esetleges traumája, ami hegesedését jelenti.
Ebben a tekintetben a hézagok mosására használt hardveres technikák tekinthetők a leghatékonyabbnak és legbiztonságosabbnak. Az elsőbbségi pozíciókat a Tonsillor készülék segítségével veszik fel. Használata lehetséges a mandulák ultrahangos tisztítására, amely hatékonyabb, mint az oldatsugárral végzett eljárás. Ezenkívül ez a készülék ozonizált oldatot is használhat, amely kifejezettebb farmakológiai hatással rendelkezik. A szakértők úgy vélik, hogy az ilyen megelőző tanfolyamok évente kétszeri elvégzése hozzájárul a betegek hosszú távú remissziójához.
Több mint 20 éve számos egészségügyi központ alkalmaz intravénás lézeres vérbesugárzást (IVLB). A fényvezető bevezetésével és egy bizonyos hullám sugárzásának átengedésével lehetőség nyílik a vér képződött elemeinek aktiválására, az immunitás növelésére. A fotodinamikus terápia is a modern technikák közé tartozik, amelyek célja a nyálkahártya helyreállítási folyamatainak javítása. A gyulladt szöveti területeken meghatározott hullámok szelektív abszorpcióján alapul, ami hozzájárul azok helyreállításához.
Operatív kezelés
A műtét a krónikus mandulagyulladás kezelésének radikális módszere.
A mandulaműtét olyan sebészeti beavatkozás, amely eltávolítja az érintett mandulát.
A mandulák gátszerepet töltenek be a szervezetben, fontos szervei az emberi immunitás fenntartásának, ezért ennek a kezelési módszernek az alkalmazása mindig a fül-orr-gégész mérlegelt döntése. A limfoid képződmények eltávolítása után könnyebb hozzáférés nyílik a patogén kórokozók oropharynxbe való behatolására. Ez gyakori légúti betegségekhez vezet, súlyosbítja a krónikus pharyngitis, laryngitis lefolyását.
A sebészeti kezelési módszerek közé tartozik a rádióhullámú módszerekkel végzett lakunotómia, a mandula parenchyma lézeres elpárologtatása is. Az ilyen beavatkozások feladata a mandulák vízelvezető funkciójának javítása a rések kiterjesztésével. Azonban az ilyen technikákhoz fordulva a szakemberek kénytelenek megvizsgálni a lehetséges szövődményeket. Az ilyen beavatkozások eredménye lehet a cicatricialis folyamat aktiválása, és ennek következtében a várttal ellentétes hatás elérése.
Kezelés az akut időszakban
Ami a krónikus tonsillopharyngitis kezelésére szolgáló antibiotikumokat illeti, alkalmazásuk korlátozott. Ez annak a ténynek köszönhető, hogy a gyógyszerek negatív hatással vannak az immunrendszerre, csökkentve a szervezet védő funkcióit. A krónikus betegségek kialakulásában kulcsszerepet játszik az immunitás állapota. Antibiotikumok alkalmazása javasolt az exacerbáció idején, valamint a műtét előtti rövid kúra.
A kórokozók érzékenysége miatt a penicillin csoportba tartozó gyógyszerek, a cefalosporinok, a makrolidok találták a legnagyobb felhasználást. Használt "Bioparox" - helyi gyógyszer, amelyet aeroszol formájában állítanak elő. Exacerbáció esetén más helyi szereket is alkalmaznak, amelyek gyulladáscsökkentő, fertőtlenítő hatásúak. A 38 fokot meghaladó hipertermia kialakulása jelzi a lázcsillapító gyógyszerek kijelölését.
Az akut periódusban a hatékony kezelés fontos része az ágynyugalom betartása, az ételtakarékosság és a bőséges folyadékivás. Az ilyen tevékenységek hozzájárulnak a szervezet méregtelenítéséhez, a testhőmérséklet csökkenéséhez és az állapot gyors normalizálásához.
