Leggyakrabban a fülgyulladás másodlagos betegség, amely akut légúti vírusfertőzések, gyermekkori fertőző betegségek, például kanyaró, skarlát stb. szövődményei következtében alakul ki. A középfülgyulladás gyermekeknél nagyon gyakori kórkép, a lakosság 90%-a három éves kora előtt fülgyulladást tapasztalt.
A gyermekek körében a kialakulását elősegítő hajlamosító tényezők a következők:
- az ARVI és más akut fertőző betegségek prevalenciája a gyermekek körében többszöröse, mint a felnőttek körében előforduló patológia;
- a hallószerv szerkezetének anatómiai jellemzői hozzájárulnak a dobüregben a pangás kialakulásához;
- a gyermek hosszú távú jelenléte vízszintes állapotban megakadályozza a nyálkahártya kiürülését a hallócsőből;
- a gyermek képtelensége hatékonyan kifújni;
- a megnagyobbodott adenoidok jelenléte hozzájárul az Eustachianus cső lumenének szűküléséhez és a nyálka stagnálásához.
Az ARVI értéke a középfülgyulladás kialakulásában
Az ARVI jelenléte egy gyermekben önmagában is ok arra, hogy figyelni kell a szövődmények, például a fülgyulladás kialakulására. Leggyakrabban a vírusok vagy baktériumok okozta légúti fertőzések gyermekeknél olyan tünetekkel járnak, mint a rossz közérzet, fejfájás, étvágytalanság, torokfájás, orrfolyás, köhögés, láz, egészen a subfebrilis számig.
Ha 1-2 napon vagy akár több órán belül további tünetek jelentkeznek a gyermeknél, akkor feltételezhető, hogy valamilyen szövődmény kialakulásáról beszélünk.
A fülfájdalom és a halláscsökkenés a középfülgyulladás leggyakoribb jelei a gyermekeknél.
A gyulladás helyétől függetlenül állandóak. Azonban a fül egyik vagy másik részének bevonása a folyamatba azt a tényt is meghatározza, hogy a középfülgyulladás egyéb tünetei gyermekeknél kissé eltérhetnek a folyamat lokalizációjától függően.
Klinikai tünetek
A legtöbb esetben a gyermek középfülgyulladása a középfül gyulladását jelenti. Ez a folyamat lokalizációja jellemző az ARVI szövődményei esetén. A középfülgyulladás kialakulása a következő. A kórokozók, gyakrabban a vírusok hatására a nasopharynx területén megnövekszik a nyálkaképződés, amely bejut a hallócsőbe, ennek szűkülését okozva. Ennek eredményeként a középfül szellőzése, amely az Eustachianus csövön keresztül kapcsolódik az orrüreghez, károsodik.
Ezek a dobüregben kialakuló torlódások hajlamosító tényezők a középfül gyulladásos folyamatainak kialakulására. Már ebben a szakaszban észlelik a középfülgyulladás első jeleit gyermekeknél, a fájdalom szindrómát és a halláskárosodást. Mivel a dobüreg nyálkahártyája is elkezd váladékot termelni, nehézkes a hangjelzések továbbítása a malleusra, stapesre és incusra. Ez okozza a halláskárosodást.
A betegség ezen kialakulása a hurutos középfülgyulladásra jellemző. Ebben a szakaszban a szervezet védekező mechanizmusainak és az elvégzett kezelésnek köszönhetően gyógyulás következhet be. Azonban gyakran megfigyelhető a nyálka további megvastagodása a dobüregben. Bakteriális kórokozók hatására a Haemophilus influenzae, a moraxella, a pneumococcus, a nyálkahártya váladéka gennyessé alakul át. A betegség akut gennyes középfülgyulladássá válik.
Ezt az időszakot kifejezettebb mérgezés jellemzi. Egy gyermeknél a fül fájdalmának intenzitása fokozódik, a rossz közérzet fokozódik, az alvás zavara. A hipertermia kialakulása, esetenként magas száma is a gyermek középfülgyulladásának tipikus tünete. A folyamat elterjedésével és megfelelő mennyiségű gennyes váladék felhalmozódásával a dobüregben gyermekeknél a középfülgyulladás olyan jelei is megjelenhetnek, mint a szédülés, hányás és a koordinációs zavarok. Ezek a tünetek a folyamat súlyos lefolyását jellemzik, mivel inkább a belső fül gyulladására jellemzőek.
A megnövekedett mennyiségű genny nyomást gyakorol a dobüreg falaira, aminek következtében a dobhártya kifekélyesedik, megrepedhet. Kívül gennyesedés figyelhető meg, ami egy másik jele annak, hogyan lehet felismerni a középfülgyulladást egy gyermekben.
A fülgyulladás nem szükséges tünete a fülgyulladásnak.
Pontosan jellemzi a gennyes középfülgyulladás kialakulását. Ráadásul a középfülgyulladásnak még csak ezt a formáját sem mindig kíséri gennyedés. Egyes esetekben a genny kiáramlása nem a perforált dobhártyán keresztül lehetséges, hanem a nasopharyngealis üregbe az Eustachianus csövön keresztül.
Az otoszkópia értéke
Mivel a középfül területe nem hozzáférhető a közvetlen vizsgálathoz, nagyon fontos az otoszkópia elvégzése a betegség diagnosztizálásához. A dobhártya állapotának vizsgálata speciális műszerrel, otoszkóppal, lehetővé teszi a diagnózis tisztázását, a betegség formájának meghatározását, hurutos vagy gennyes, valamint a dobhártya állapotának felmérését. A kutatási eredmények megbízható diagnosztikai módszert jelentenek.
A hurutos középfülgyulladás esetén a dobhártya visszahúzódik a középfülbe, ami a középfül üregében kialakuló csökkentett nyomásnak köszönhető. Exudatív középfülgyulladás esetén az otoszkópos képre is jellemző a változás. A dobhártyán keresztül a szakember még a dobüregben lévő folyadék szintjét is meg tudja különböztetni, ami a testhelyzet változásától függően változik. Ugyanaz a dobhártya ebben az időszakban még mindig be van húzva. A gennyes folyamat kialakulásával a dobhártya nyálkahártyájának megvastagodása, erózió jelenléte a felületen, kiemelkedése a külső hallójárat területére.
A betegség diagnosztikája csecsemőknél
Azokban az esetekben, amikor a beteg túl fiatal és nem tudja kifejezni panaszait, a következő jelek alapján derítheti ki, hogy a gyermek középfülgyulladása van:
- a gyermek kísérlete arra, hogy a test kényszerhelyzetét az érintett fülön fekve vegye fel;
- váratlan sikolyok, ingerlékenység, amely jellemző erre a bizonyos patológiára;
- a gyermek megpróbálja megérinteni az érintett szervet a kezével;
- Az érintett fül tragusára gyakorolt nyomás fokozott fájdalommal jár, és ennek eredményeként a gyermek sírása vagy sírása.
A középfülgyulladás tipikus tünetei
Összefoglalva elmondhatjuk, hogy a gyermekkori középfülgyulladás fő tünetei a gyermek életkorától és a károsodás mértékétől függően így néznek ki:
- fülfájdalom és torlódás;
- halláskárosodás;
- ingerlékenység;
- szorongás;
- állandó fejmozgások;
- fájdalmas szerv érintésének vagy dörzsölésének vágya;
- alvászavar;
- rossz étvágy;
- az étkezés megtagadása;
- a testhőmérséklet emelkedése a subfebrilis számig;
- gennyedés sárgás, zöldes vagy zavaros váladék formájában;
- szédülés;
- hányás;
- koordináció hiánya;
- fokozott fájdalom a tragus megnyomásakor;
- megnövekedett testhőmérséklet.
Az otitis externa jellemzői
A külső fül gyulladása esetén a külső hallójárat vagy a fülkagyló területén fellépő fájdalom mellett ezen a területen hiperémia és duzzanat figyelhető meg. A hallásvesztés enyhén kifejezhető, és a külső hallójáratban történő megfelelő beszűrődéssel észlelhető. A tünet megjelenése a hallószerv hangvezető részének éles szűkületének köszönhető. Ebben az esetben a megnagyobbodott regionális nyirokcsomók alapján lehetséges a gyermek középfülgyulladásának gyanúja és meghatározása.
Azt is megtudhatja, hogy a gyermeknek középfülgyulladása van a laboratóriumi diagnosztika eredményei alapján.Az akut gennyes középfülgyulladás vagy külső otitis kialakulása során végzett általános vérvizsgálat megfelel a betegség lefolyásának, és leukocitózis, megnövekedett ESR-érték jellemzi. Ezek a mutatók a betegség gyulladásos természetére utalnak.
A hurutos középfülgyulladás a laboratóriumi diagnosztika eredményeinek megváltoztatása nélkül folytatódhat.
Fontos, hogy a szülők tudják, hogyan nyilvánul meg a középfülgyulladás a gyermekeknél, mivel az idő előtti és helytelen kezelés a leggyakoribb oka a betegség krónikus formába való átmenetének és más súlyos, életveszélyes szövődmények kialakulásának. A betegség első jeleinek megjelenése komoly ok arra, hogy segítséget kérjen egy otolaryngológustól.
