Hipotóniás vegetatív-vaszkuláris dystonia: tünetek és kezelési módszerek

Mi a VSD hipotóniás típusa, és mik a fő jellemzői?

A hipotóniás típusú vegeto-vascularis dystonia olyan embereknél fordul elő, akiknél a paraszimpatikus idegrendszer működése dominál. Alacsony vérnyomás és érrendszeri (érrendszeri) tónus jellemzi őket. Ennek eredményeként a vérkeringés károsodik, a szervek nem kapják meg a szükséges mennyiségű oxigént és egyéb tápanyagokat. Ez a helyzet hipoxiához, vérpangáshoz és a szervek, különösen az agy rossz működéséhez vezet. Ez számos olyan jelben nyilvánul meg, amelyek bár nem jelentenek veszélyt az emberi egészségre, nagyon kellemetlenek és rontják a beteg életminőségét.

A hipotóniás típusú VSD rendellenesség lehetséges okai:

• örökletes hajlam (gyakrabban a női vonalon keresztül terjed);
• hormonális rendellenességek;
• krónikus fertőzési vagy egyéb betegségek gócai;
• rossz szokások;
• traumás agysérülés, agyrázkódás;
• krónikus stressz;
• szegényes táplálkozás;
• terhesség;
• mozgásszegény életmód;
• rezgés, ionizáló sugárzás, magas hőmérséklet, ipari mérgek hatása.

.

Ennek a diszfunkciónak a patogenezise a stresszes helyzetekhez való alacsony alkalmazkodáson alapul, a szervek és rendszerek funkcionális rendellenességeivel.

Vezető betegség-szindrómák:

• cardialis (szívfájdalom);
• hipotenzív;
• aritmiás;
• légzési rendellenességek;
• angiocerebrális (hipoperfúzióval kapcsolatos - az agy rossz vérellátása és alacsony koponyaűri nyomás);
• dyspepsia;
• hőszabályozási rendellenességek;
• aszténikus.

Melyek a hipotóniás típusú vegetatív-vaszkuláris dystonia fő tünetei?

A VSD hipotóniás típusának tünetei:

• fejfájás;
• gyors fáradékonyság;
• vérnyomáscsökkentés (hipotenzió): 100/60 Hgmm alatt, gyakrabban fizikai vagy érzelmi stressz esetén;
• szédülés;
• szorongás;
• ájulás;
• ingerlékenység;
• testfájdalom vagy kellemetlen érzés;
• alvászavar;
• szívpanaszok;
• hányinger;
• hasmenés;
• gyomorégés;
• légzési nehézség (levegőhiány érzése, gyengébb belégzés);
• bőrpír;
• aritmia;
• apátia (extrasystole);
• rossz étvágy;
• a szívfrekvencia csökkenése;
• fokozott bőrnedvesség;
• csökkent koncentráció.

Érdemes-e további diagnosztikát alkalmazni a diagnózis felállításához?

A VSD hipotóniás típusának megerősítésére további diagnosztikai módszereket alkalmaznak. Erre azért van szükség, hogy kizárjunk más hasonló megnyilvánulású betegségeket. És csak akkor lehet ezt a diagnózist felállítani, ha a vizsgálatok eredménye a normál tartományon belül van, vagy az eltérések valóban a vegetatív-érrendszeri dystoniára jellemzőek.

A felmérés módszerei és eredményei:

1. Teljes vérkép: nincs változás.
2. Biokémiai vérvizsgálat: normál.
3. Elektrokardiográfia: sinus bradycardia, extrasystole, negatív T-hullám.
4. Teszt hiperventillációval: 30-45 s a beteg mély levegőt és kilégzést végez; ezt követően elektrokardiogramot (EKG) rögzítenek, és összehasonlítják a mintavétel előtt rögzítetttel. Pozitív a teszt, ha a szívfrekvencia (pulzus) az eredeti érték 50-100%-ával nőtt, vagy a T-hullám negatív lett (főleg a mellkasi vezetékekben).
5. Ortosztatikus teszt:
   • az EKG-t fekve rögzítik;
   • ezután a beteg 10-15 percig áll, és újra felveszik az elektrokardiogramot;
   • pozitív eredményt akkor ismerünk fel, ha a pulzus megnövekedett, és a T-hullámok negatívvá válnak (gyakrabban a mellkasi vezetékekben).

1. Kálium teszt:
   • a kezdeti EKG regisztrációja reggel, üres gyomorban;
   • 6-8 g kálium-klorid felvétele 50 ml gyümölcslébe vagy cukrozatlan teába;
   • az ismételt elektrokardiogramot 40 perc és 1,5 óra elteltével eltávolítják;
   • Az eredmény akkor beszél IRR-ről, ha a kezdeti negatív vagy csökkent T értékek pozitívak lesznek.
2. Béta-blokkoló teszt:
   • a kezdeti EKG felvétele;
   • 60-80 mg obsidan (anaprilin) ​​bevétele tablettákban;
   • ismételt elektrokardiogram 60-90 percen belül;
3. A vizsgálat eredménye VSD-s betegen: az ST depresszió eltűnik, a negatív vagy alacsony T pozitívvá válik.
4. Kerékpárergometria eredményei:
   • csökkent teljesítmény és edzéstolerancia;
   • a szívfrekvencia növekedése az eredeti érték több mint 50%-ával;
   • elhúzódó tachycardia (gyors szívverés), a ritmus csak 20-30 perc múlva áll helyre;
   • egy mély S hullám megjelenése az első elvezetésben és Q a harmadikban;
   • az elektromos tengely eltérése jobbra;
   • a T hullám normalizálása;
   • rövid távú ST elmozdulás az izolin alatt legfeljebb 1 mm-rel.

Ezek a változások nagyon hasonlóak az ischaemiás szívbetegségben tapasztaltakhoz. De a különbség az, hogy a VSD-vel nem a terhelés magasságában, hanem pihenés közben merülnek fel.

1. Fonokardiográfia: további hang a szisztoléban és nem kifejezett szisztolés zörej.
2. Echokardiográfia: nincs változás. Egyes betegeknél mitrális billentyű prolapsus figyelhető meg.
3. A mellkasi szervek röntgenvizsgálata: nincs változás.
4. Spirográfia: egyes betegeknél a légzés perctérfogatának növekedése figyelhető meg.
5. Testhőmérséklet mérés.
6. Vérnyomás (BP) mérés a karokon és a lábakon egyaránt.
7. 24 órás nyomásfigyelés (Holter-BP).
8. Az elektrokardiogram (Holter EKG) napi monitorozása.
9. Fül-orr-gégész, neurológus, pszichoterapeuta konzultáció.

Hogyan kezelhető hatékonyan a betegség?

Azok az elvek, amelyek szerint a VSD-t a hipotóniás típus szerint kell kezelni:

1. Etiotrop terápia: krónikus fertőzési gócok, hormonális zavarok kezelése, a káros foglalkozási tényezők hatásának és mérgezés kizárása; a rossz szokások (dohányzás, alkoholfogyasztás) megszüntetése.
2. Fokozott fizikai aktivitás.
3. Kiegyensúlyozott étrend.
4. Az alvás és a pihenés normalizálása.
5. Csökkentse a testsúlyt, ha túlzott.
6. A só és a telített zsírok étkezés közbeni bevitelének korlátozása.

Ha a fenti intézkedések nem szüntették meg a tüneti megnyilvánulásokat, az orvosok igénybe veszik gyógyszerek felírása:

1. Gyógyszeres kezelés: nyugtató terápia - gyógynövényes gyógyszer (valerian, galagonya, orbáncfű, üröm, borsmenta, kutyacsalán); nyugtatók (Diazepam, Phenazepam, Mebikar, Phenibut, Oksidin, Amisil). Pszichoterapeuta ajánlásával - antidepresszánsok.
2. Szükség esetén: adaptogének (ginzeng, eleutherococcus), B-vitaminok, nootróp szerek (nootropil, piracetám), metabolikus hatású gyógyszerek (trimetazidin, mildronát).
3. Reflexológia: akupunktúra, magnetoreflexoterápia.
4. A szimpatikus idegrendszer aktiválását célzó fizioterápiás eljárások: paraffinos, ozokerites, fenyő- és sófürdők, kontrasztzuhany.
5. Aktív masszázs gyors ütemben.

Következtetéseket

Mint látjuk, a fent leírt funkcionális zavar igen kellemetlen tünetekkel jár, de jelenléte nem jár rossz következménnyel és nem befolyásolja a várható élettartamot. Néha a patológia jelenléte hajlamosít különféle betegségek előfordulására azokban az emberekben, akik gondatlanok a testre, és nem javítják ezt a diszfunkciót. Ezért legyen figyelmes a jólétére, mert az egészségi állapotát tükrözi.