Torokbetegségek

A laryngitis jelei felnőtteknél

A gége nyálkahártyájának gyulladása gyakran előfordul más légúti betegségek kialakulása miatt. Ezért a laryngitis tünetei felnőtteknél a fejlődés kezdeti szakaszában gyakorlatilag nem különböznek az ARVI megnyilvánulásától. A betegek gyengeséget éreznek a testben, torokfájást, lázat, rossz közérzetet stb. A betegség már 2-3 nappal a hangszalagok és a gége veresége után diagnosztizálható.

A görcsös köhögés, a rekedtség és a légszomj a laryngitis jellegzetes megnyilvánulásai, amelyeket nehéz összetéveszteni más betegségekkel. A lágyrészek súlyos duzzanata a gége lumenének szűkülésével jár, ezért a betegek oxigénhiányra, stridorra (zajos légzés) és szédülésre panaszkodnak. Lehetséges önállóan felismerni a laryngitist? A betegség tünetei meglehetősen specifikusak, de a lehető legkorábban diagnosztizálni kell. A légzőszervek futó gyulladása hamis krupp kialakulását és a hangzás elvesztését okozhatja, pl. hangvesztés.

A betegségről

A laryngitis egy fertőző vagy allergiás gyulladás a gége és a hangszalag lágy szöveteiben. Általában a betegség az ARVI, a hörghurut, a kanyaró, a skarlát, a mandulagyulladás, az orrmelléküreg-gyulladás, az influenza és a rhinosinusitis szövődményeként fordul elő. A légúti betegségeket elősegítheti:

  • túlmelegedés és hipotermia;
  • dohányzás;
  • az énekberendezés túlfeszítése;
  • a laryngopharyngealis nyálkahártya traumája;
  • állandó légzés a szájon keresztül;
  • poros vagy gázos levegő;
  • allergének (gyapjú, háztartási vegyszerek gőzei).

A gégegyulladás lefolyásának jellemzőitől függően a gégegyulladás tünetei jelentősen változhatnak. Akut laryngitisben a légúti károsodás jelei hirtelen jelentkeznek. A torokfájás és a száraz nyálkahártya zavarni kezdi a betegeket. A lassú gégegyulladás gyakorlatilag semmilyen módon nem jelentkezik, ezért a betegek nem sietnek pulmonológushoz vagy fül-orr-gégészhez. De a gégegyulladás krónikus formája veszélyes, mert kóros változáshoz vezet a szövetek szerkezetében.

Mi történik a torokban?

A gégegyulladást vagy irritáló anyagok, vagy kórokozók váltják ki. A fertőzés általában a szervezet védekezőképességének csökkenése miatt következik be. A légzőrendszer nyálkahártyája elvékonyodik, ezért leáll a szükséges mennyiségű proteolitikus anyagok termelődése, amelyek elpusztítják az opportunista gombákat, vírusokat és mikrobákat. Mindez optimális feltételeket teremt a patogén flóra kialakulásához a gégeben, aminek következtében gyulladásos reakciók lépnek fel.

A vírusok és baktériumok lágyszövetekbe való behatolása miatt az elváltozások erei kitágulnak. Emiatt a védősejtek (leukociták, granulociták) a vérárammal együtt rohannak a kórokozó flóra lokalizációjának helyére. A hisztamin ezt követő felszabadulása súlyos szöveti ödémához vezet, aminek következtében a betegség megnyilvánul.

Az ENT szervek kóros folyamatai a nyálkahártya és a hangszalagok megvastagodásához vezetnek. Emiatt a glottis valamelyest beszűkül, aminek következtében a hang rekedt lesz. A gégegyulladás aktiválja az úgynevezett serlegsejteket, amelyek nagy mennyiségű váladékot kezdenek termelni. A nyálkahártya irritációja miatt a betegek görcsös köhögést, torokfájást, légszomjat stb.

A laryngitis jelei

Melyek a gégegyulladás első jelei felnőtteknél? 2-3 órával a gége veresége után a betegek rosszul érzik magukat, enyhe hőmérséklet-emelkedés és álmosság. Az ilyen megnyilvánulások a test mérgezését jelzik, amely a légúti baktériumok vagy vírusok létfontosságú tevékenysége következtében következik be.

Sok szenvedő úgy gondolja, hogy az elsöprő fáradtságot nem légúti betegség okozza, ezért nem próbálják megállítani a tüneteket. Ébredés utáni másnap a száj kiszárad, a torokban enyhe égő érzés jelentkezik. Néha a kellemetlen tüneteket kemény kóma érzése kíséri az ádámcsutka szintjén. Amikor görcsös köhögés jelenik meg, a legtöbb ember már gyanítja, hogy megfázása, ARVI-je vagy más légúti betegsége van.

Az alacsony hőmérséklet, rossz közérzet, száraz nyálkahártya és égő érzés a torokban a gégegyulladás kialakulásának legelső jelei felnőtteknél.

Gyakori tünetek

A laryngitis tüneti képét a közérzet mérsékelt romlása jellemzi. A gégegyulladást görcsös köhögés, torokfájás, nyelési nehézség és légszomj jelzi. Hogyan nyilvánul meg a gégegyulladás a fejlődés késői szakaszában? A betegség jellegzetes tünetei a következők:

  • a hang rekedtsége (aphoniaig);
  • torokfájás, amelyet beszéd súlyosbít;
  • állandó égő érzés a torokban;
  • köhögés csekély köpettermeléssel;
  • légszomj (belégzési nehézlégzés);
  • mérsékelt láz és hidegrázás.

Általában a tartós köhögés rosszabb alvás közben, amikor a beteg vízszintes helyzetet vesz fel. Ebben az esetben a légutak átjárhatósága valamelyest csökken, ami a nyálkahártya még nagyobb irritációjához és paroxizmális köhögés kialakulásához vezet. Az erőltetett kilégzés tovább sérti a gége szöveteit, ezért köhögéskor vérszennyeződések mutathatók ki a köpetben.

Helyi megnyilvánulások

A laryngopharyngealis nyálkahártya a vizsgálat során nagyon kipirosodott és duzzadtnak tűnik. A hangszalagok területén a lágyrészek erősen megduzzadnak, ezért a betegek légzési elégtelenség tüneteit mutatják. A gyulladás következtében az elváltozásokban az erek nagymértékben kitágulnak, falaik elvékonyodnak. Ebben a tekintetben a gége falán bíborvörös pöttyök képződnek, amelyek vérezhetnek.

A diffúz gégegyulladás gyakran a légcső és a hörgők károsodását okozza, melynek következtében tracheobronchitis és tüdőgyulladás alakul ki.

Izolált laryngitis esetén a helyi megnyilvánulások jelentős eltéréseket mutatnak. A kivörösödött területek gyakran magukban foglalják az epiglottist és a hangszálakat. A betegség akut lefolyása során a légcső felső része gyulladásba kerülhet. Az ilyen betegeknél a laringotracheitist diagnosztizálják. A kapcsolódó betegség meglehetősen nehéz. A nevetés, a hangos beszélgetés vagy a fagyos levegő belélegzése fulladásos köhögést válthat ki.

Az akut laryngitis típusai

Amint már említettük, a gégegyulladás gyakran influenza, mandulagyulladás, hörghurut és más légúti betegségek szövődményeként alakul ki. Ebben a tekintetben a betegség klinikai megnyilvánulásai bizonyos eltéréseket mutatnak. A gyulladásos reakciók lefolyásának jellemzőitől és a gége károsodásának okaitól függően az akut laryngitis következő formáit különböztetjük meg:

  • diftéria - a gége falait sűrű fehér film borítja, amely görcsös köhögéssel gyakran elválik a nyálkahártyától, és eltömíti a légutakat;
  • professzionális - a hangszálak néhol megvastagodnak és "éneklő csomókkal" borulnak; a betegség gyakoribb a beszédszakmák (előadók, tanárok, TV-műsorvezetők) körében;
  • vérzéses - a gége falán kis eróziók képződnek, amelyek vérezhetnek és elszínezhetik a köhögéskor felköhögő köpetet;
  • szifilitikus - a gége belső felületét nyálkás plakkok borítják, amelyek helyén idővel hegek képződnek; a szövetpusztulás miatt a hangszalagok gyakran elveszítik rugalmasságukat, aminek következtében a betegeknél tartós hangzavarok alakulnak ki;
  • tuberkulózis - az epiglottis, a hangszálak és a gége nyálkahártyájának szöveteinek deformációja van, amelyen csomós formációk jelennek meg;
  • hurutos - a betegség legkevésbé veszélyes formája, amelyet a nyálkahártyák enyhe duzzanata és vörössége, valamint "ugató" köhögés jellemez.

Az akut gégegyulladás fenti formáinak bármelyike ​​ödémát válthat ki a gége nyálkahártyájában, és ennek eredményeként hamis krupp kialakulását.

A gégegyulladás legveszélyesebb szövődménye a hamis krupp, amelynél szűkületi jelenségek lépnek fel a légutakban. A laryngopharynx lumenének erős beszűkülése légzési elégtelenség, asztmás roham, fulladás és halálozással jár.

A krónikus laryngitis típusai

A krónikus (lomha) gégegyulladás a légúti betegség akut formájának helytelen és késleltetett kezelésének következménye. A szövetekben lassú gyulladásos reakciók lépnek fel a hangnyugalom be nem tartása, a dohányzás, a veszélyes vállalkozásokban végzett munka, a gyógyszerek irracionális bevitele stb. Az otolaryngológiában a krónikus laryngitis két fő formáját szokás megkülönböztetni, nevezetesen:

  1. atrófiás - a gége falainak erős elvékonyodása jellemzi, aminek következtében kérges lesz; a betegek állandó torokszárazságtól, paroxizmális száraz köhögéstől és gyakorlatilag hanghiánytól (aphonia) szenvednek;
  2. hiperplasztikus - a hangszalagok és a gége nyálkahártyájának erős megvastagodása kíséri, aminek következtében a hang nagyon érdes lesz, és a légutak átjárhatósága csökken; betegeknél a légzésfunkció tartós megsértése fordul elő - felületes légzés, légszomj, a bordaközi izmok bevonása a légzési folyamatba (bordaközi visszahúzódás).

A betegség mindkét formája különös veszélyt jelent a hangszálakra. Ha a gyulladást nem állítják le időben, még a kezelés után sem, a szalagok rugalmassága nem mindig áll helyre. Ezt követően ez dysfóniát vagy a hang hangerejének tartós elvesztését okozhatja.