A mandulák gyulladása, vagy más, bennük fellépő kóros folyamat az egész szervezet immunrendszerének meghibásodásához vezet. Ebben a tekintetben a gyulladt mandulák okot adnak arra, hogy látogassanak meg egy fül-orr-gégészt, hogy tanulmányozzák ennek a jelenségnek az okát, és gyulladáscsökkentő intézkedéseket hajtsanak végre.
Legnagyobb jelentőségűek a palatinus mandulák, amelyeket gyakran mirigyeknek neveznek, páros képződmények, amelyek szimmetrikusan helyezkednek el a garatban. A mirigygyulladást tonsillitisnek (latinul mandula - tonsillae) nevezik. Ez a folyamat patogén mikroorganizmusok, vírusok, baktériumok, specifikus kórokozók hatásának köszönhető, és kialakulhat a szervezetben fellépő immunrendszeri zavarok következtében.
Tünetekkel járó mandulagyulladás
A mandulák veresége izolálható, vagy a szervezet szisztémás folyamata okozza. Ebben az esetben a mirigyek gyulladása a kóros folyamat egyik tünete. Gyakran az akut mandulagyulladás a szervezet szisztémás károsodásának a jele különféle fertőzések, mint pl
- Fertőző mononukleózis;
- skarlát;
- kanyaró;
- diftéria;
- tífusz;
- tularemia;
- herpesz és adenovírus fertőzés;
- szifilisz.
A mandulák vereségének természete ezekben a kóros állapotokban nem specifikus.
Ebben a tekintetben a további jelek és a laboratóriumi diagnosztika fontos szerepet játszanak a diagnózis tisztázásában.
Az akut mandulagyulladás kialakulását fertőző mononukleózisban az Epstein-Barr vírus okozza. A torokfájáshoz hasonlóan a betegséget is torokfájás, megduzzadt mirigyek és a testhőmérséklet emelkedése jellemzi. Más bakteriális mandulagyulladással ellentétben a fertőző mononukleózissal nemcsak a regionális, hanem a nyirokcsomók összes csoportja is növekszik.
Jellemző még a máj és a lép megnagyobbodása. Ebben az esetben ezeknek a szerveknek a tapintása érzékeny lehet. A betegek jelentős részénél van kiütés. A fertőző mononukleózist a betegség hosszú lefolyása jellemzi.
A beteg több hónapig beteg lehet, rossz közérzetet, kellemetlen érzést a torokban és a testhőmérséklet emelkedését észlelheti.
Ebben az esetben a pharyngoscopos kép alapján nem lehet tisztázni a diagnózist, mivel a fertőző mononukleózisban a mirigyek gyulladását nem jellemzik különleges jelek. A további jelek jelenléte, valamint a laboratóriumi diagnosztika, amely lehetővé teszi az atipikus mononukleáris sejtek vagy a kifejezett limfocitózis kimutatását az általános vérvizsgálatban, segít a diagnózis tisztázásában.
A súlyos lefolyást, amikor a mirigyek erősen megduzzadnak, a diftéria bacilus hatása által okozott folyamat jellemzi. A fertőzés élesen fejlődik a mérgezés jelenségeivel. A betegség lehet lokális elváltozás jellege vagy elterjedt, amikor az orr, a gége, a légcső, a hörgők érintettek a folyamatban. Az oropharyngealis diftéria a betegség leggyakoribb formája. Ezzel a betegséggel mérsékelt hiperémia és ödéma van a mandulákban, a palatinus ívekben. A fájdalom mértéke a torokban megfelel a mandulák változásainak természetének.
Jellemző tulajdonság, amely lehetővé teszi a diftéria gyanúját, egy tipikus diftériafilm kimutatása, amely a mandulákat borítja.
Eleinte zselészerű masszának tűnik, de 1-2 nap múlva szürkévé, sűrűvé válik. Amikor megpróbálják lekaparni, vérző eróziós felület képződik. A diftériára jellemző másik jel, hogy az eltávolított film vízbe kerülve nem süllyed le, és nem bomlik szét külön töredékekre.
A diftéria hőmérsékleti periódusának időtartama a károsodás mértékétől, gyakoriságától függ. A hipertermia átlagosan 5-7 napig tart. Ugyanakkor a hőmérsékleti mutatók 37,5 és 39-40 fok között változnak. A betegséget a mandulákban bekövetkező változások meglehetősen hosszú távú jelenléte jellemzi, amely még a hőmérséklet normalizálódása és a fájdalom szindróma csökkenése után is fennáll. A fibrines film jelenléte a betegség fennmaradó tüneteinek visszafejlődése után egy héten belül észlelhető.
A diftéria ezen lefolyása általában jóindulatú, hasonlít a streptococcus okozta torokfájásra. Gyakran csak a járványügyi helyzet, a laboratóriumi vizsgálat eredményei alapján válik lehetővé a diagnózis tisztázása. Ritka esetekben azonban a betegség súlyosabb formává alakulhat át, ami gégeödéma és laryngospasmus kialakulásához vezethet.
A mandulák is begyulladhatnak és megduzzadhatnak a szervezetben fellépő egyéb fertőző folyamatokkal együtt. Az adenovírus, a herpeszfertőzés, a kanyaró, a skarlát, valamint a levegőben lévő cseppek által továbbított egyéb fertőzések általában a limfoid képződmények vereségével fordulnak elő. Ebben az esetben a kemény és lágy szájpadlás, a hátsó garatfal, a palatinus ívek hiperémiája található.
A mandulák is begyulladhatnak. Növekszik a méret, élénk rózsaszín színűvé válik. Mivel a toroküregben bekövetkezett változások nem specifikusak, további tünetek és a járványügyi helyzetre vonatkozó adatok hozzájárulnak a diagnózis tisztázásához. Gyermekkori fertőzések esetén az egyes betegségekre jellemző kiütések jelenléte jelentős segítséget nyújt a diagnózisban.
Felnőtt betegeknél, ha a mandulák gyulladtak, ki kell zárni a szexuális úton terjedő fertőzéseket, a szifiliszt, a gonorrhoeát és másokat. Mivel a klinikai megnyilvánulások ritkák, az anamnézis és a laboratóriumi diagnosztika fontos szerepet játszik az ilyen állapotok diagnosztizálásában. Tartalmazza egy adott kórokozó elleni antitestek titerének vizsgálatát a vérben, az oropharynx nyálkahártyájának bakteriális kultúráit. A venereológus segít meghatározni a szükséges vizsgálatok listáját.
Streptococcus okozta torokfájás
Annak ellenére, hogy a mandulák gyulladását leggyakrabban különféle vírusok okozzák, a hemolitikus streptococcus hatása különleges helyet foglal el a mandulák gyulladásának okai között. Ennek a fertőzésnek az eredménye a mandulagyulladás kialakulása. Különleges hozzáállás ehhez a patológiához a betegség sajátosságainak, lefolyásának és lehetséges súlyos szövődményeinek köszönhető.
A betegség fő tünetei:
- torokfájás, rosszabb lenyeléskor;
- a testhőmérséklet emelkedése 39 fokig;
- súlyos rossz közérzet, gyengeség;
- fájdalom az ízületekben;
- fejfájás;
- étvágytalanság;
- duzzadt és fájdalmas regionális nyirokcsomók.
A súlyos klinikai tünetek mellett az anginát a pharyngoscopia során jellemző elváltozások jellemzik. A sérülés természetétől függően a következő formákat különböztetjük meg:
- hurutos;
- gennyes, amely follikulárisra és lacunárisra oszlik;
- nekrotikus.
A hurutos formában végzett objektív kutatás lehetővé teszi a gyulladt mirigyek kimutatását. Vörös színűek. A mandulák duzzanata a "lakk", fényes megjelenésükben nyilvánul meg. Gennyes gócok nincsenek. A gyulladásos folyamat túlterjedhet a szerveken, átterjedhet a palatinus ívekre, a kemény és lágy szájpadlásra.
A torokban a mandulák gennyes gyulladását a tüszőket fedő vagy a hézagokat betöltő törtfehér vagy sárga lepedék jellemzi. A gennyes gócok nem mennek túl a mandulákon.Ebben az esetben a mandulák duzzanata és hiperémia van. Gyulladtak és erősen fájdalmasak.
A gennyes folyamat súlyos szövődménye az angina flegmonális formájának kialakulása, amely tályog kialakulásával fordulhat elő. Gyakrabban ez egy aszimmetrikus folyamat, amelyben az amygdala csak az egyik oldalon duzzadt. Ugyanakkor a beteg általános állapota jelentősen romlik. A mérgezési jelenségek fokozódnak. A hőmérsékleti értékek 40 fokon belül ingadoznak. A fájdalom miatt a beteg nehezen tudja kinyitni a száját.
A pharyngoszkópia kimutatja, hogy a mirigy az egyik oldalon jelentősen megduzzad. A kialakuló daganat még a nyelv ellenkező irányú elmozdulásához is vezet. Torokfájás, súlyos lymphadenopathia, mandula tályog miatt a beteg feje az elváltozás felé billen. A legtöbb esetben a folyamatban lévő antibiotikum-terápia ellenére az ilyen mirigygyulladás sebészeti kezelést igényel.
Krónikus mandulagyulladás
A mandulák vereségével jellemezhető folyamatok közül a krónikus mandulagyulladás széles körben elterjedt. Az előfordulás a lakosság körülbelül 10%-a. Az exacerbáció és a remisszió időszakai jellemzik.
A krónikus mandulagyulladás fő jelei a kórtörténeti adatok, amelyek gyakori mandulagyulladásra, valamint gennyes tartalom jelenlétére utalnak a kriptákban. Sűrű kazeóz tartalom, kellemetlen bűzös szaggal. A betegség diagnosztizálását a remisszió időszakában kell elvégezni. A krónikus mandulagyulladás súlyosbodásával a pharyngoscopos kép az anginának felel meg, ami nem teszi lehetővé a patológia megbízható tisztázását.
A krónikus mandulagyulladást megerősítő fontos jel a lymphadenopathia.
A duzzadt és fájdalmas nyirokcsomó a mandibula sarkánál és a sternocleidomastoideus izom mentén krónikus gyulladásos folyamatra utal. A lymphadenopathia azonban csak akkor lehet döntő jelentőségű a diagnózisban, ha a fej, nyak, szájüreg akut gyulladásos folyamatai hiányoznak.
Vérrendellenességek miatt kialakuló mandulagyulladás
A mandulagyulladás kialakulásának oka hematológiai betegségek, leukémia, agranulocitózis lehet. A leukémiát a vérsejtek érésének megsértése okozza, aminek következtében az éretlen sejtek felhalmozódnak a véráramban. Ez a rosszindulatú folyamat akut kezdetű, éles rossz közérzettel, hőmérséklet-emelkedéssel nyilvánul meg. Vérzés vagy vérzés léphet fel. Jellemző a máj és a lép megnagyobbodása. A mandulák veresége a betegség második vagy harmadik napján alakul ki, először hurutos torokfájásként megy végbe, majd nekrotikus formává alakul.
Az aganulocitózist a fehérvérelemek számának éles csökkenése jellemzi, amelyek fontos szerepet játszanak az emberi immunitás biztosításában. Fejlődésének oka az
- radioaktív sugárzásnak való kitettség;
- daganatellenes szerek, citosztatikumok alkalmazása;
- megfelelő mellékhatású gyógyszerek, analgin, butadion stb.
Az akut mandulagyulladás és szájgyulladás a betegség első jelei. Az agranulocitózist súlyos lefolyás, a testhőmérséklet 40 fokos emelkedése jellemzi. A szájnyálkahártya és a mandulák veresége nekrotikus.
A hematológiai patológiák diagnózisának tisztázása vérvizsgálat után lehetséges. Bizonyos esetekben csontvelő-vizsgálat szükséges. Az ilyen betegeket hematológiai osztályokon kezelik.
A mandulák gyulladásos folyamatának természetétől és lefolyásától függően a terápiás intézkedések jelentősen változhatnak. Ebben a tekintetben a diagnózis tisztázása a hatékony kezelés szükséges része.