A hallássérülésnek különféle formái vannak, de az egyik legkellemetlenebb a fülzaj előfordulása, amely folyamatosan zavarja a beteget. A fülzúgásos panaszok megjelenését időseknél gyakran az életkorral összefüggő változások klasszikus megnyilvánulásaként tekintik, amivel nehéz vitatkozni. Nem szabad azonban elfelejtenünk: minél idősebb az ember, annál kevésbé tolerálja a fizikai aktivitást. Egyre nagyobb az igény a minőségi alvásra és pihenésre - ennek feltételeit állandó fülzaj mellett nem lehet megvalósítani. A nevezett tünet presbycusisról beszélhet - a patológia azonnali komplex kezelést igényel a beteg állapotának enyhítése érdekében.
Zaj és szenilis halláskárosodás
"Írja le a fülzúgást – állandóan vagy időszakosan?" Ez az orvosok egyik szokásos tisztázó kérdése, amelyet külső forrás jelenléte nélkül fel lehet tenni a kellemetlen rögeszmés hangokra panaszkodó betegeknek. Az időskori hallásváltozásokat régóta vizsgálják. Az öregedés a halláskárosodás és a háttérzaj leggyakoribb oka. Statisztikai adatok lehetővé teszik annak igazolását, hogy a presbyacusis, vagyis az időskori hallásvesztés előfordulása az idős betegek halláspatológiájának szerkezetében körülbelül 40%.
A tartós fülzúgás okai a következők lehetnek:
- Vaszkuláris atrófiával.
- Az agy ereinek érelmeszesedésével.
- Külső zaj hatására (beleértve a professzionális zajt is).
- A nyaki gerinc degeneratív-dystrophiás változásaival.
- A fülszerkezetek krónikus patológiáival.
Az állandó fülzúgást a különböző etiológiájú progresszív hallásvesztés okozza.
Nem szabad megfeledkezni arról, hogy a zaj eltérő lehet, és nem minden beteg állandó. Néha alacsony tónusú, a betegek elsősorban csendes környezetben találják meg, és nem fordul elő olyan helyeken, ahol nagy a külső hangterhelés. Lehetőség van arra is, hogy a páciens leírjon egy nagyfrekvenciás zajt, amely folyamatosan zavar. Érdemes különbséget tenni a presbycusis alatti zaj és az érrendszeri patológia okozta objektív zaj között. A különbség nemcsak az etiológiában rejlik, hanem abban is, hogy a második esetben a "hangháttér" egy fonendoszkópos vizsgálat során az orvos által észlelhető.
Fő ok
Az egyetlen kulcspatológia elkülönítése idős betegeknél sok esetben nehéz feladat, hiszen élete során már kialakultak krónikus betegségek által kiváltott változások. A hallószerv diszfunkcióinak megnyilvánulásai számos kóros folyamat lassú fejlődésével magyarázhatók, amelyekre a beteg már az élénk tünetek stádiumában fordul.
Az „atrófia” kifejezés pazarlást, károsodott funkciót jelent. Az életkor előrehaladtával csökken az erek száma a hangelemző szerkezeteiben, a spirális ínszalag sorvadása, a vaszkuláris stria, a belső fül szenzorineurális elemeinek degenerációja. A vérellátás romlása a presbycusis egyik vezető oka, amely tartós zajt okoz a jobb fülben.
Az agyi erek atherosclerosisában a „háttérzajjal” járó halláskárosodást a következők okozzák:
- ateromás tömegek jelenléte a középfülben;
- semleges zsír lerakódása a csigában;
- atrófiás változások a szenzoros hám sejtjeiben.
A fülzaj az agyi érelmeszesedés egyik legmaradandóbb megnyilvánulása.
A környezeti zaj hatása igen jelentős. Ismeretes, hogy a foglalkozási eredetű halláskárosodás kialakulása hosszú időt vesz igénybe, és csak ritka esetekben, a nagy zajszint okozhat élénk tüneteket az expozíció időpontjában. A professzionális "háttérzaj" azonban valóban szubjektív hang megjelenését okozhatja a fülben. Ugyanakkor a presbycusist gyakran észlelik azoknál a betegeknél, akik mérsékelt zajterhelés mellett dolgoznak, de ipari létesítmények, autópályák közelében élnek. A hallási ingerekkel való hosszan tartó érintkezés tartós fülzúgást és fülzúgást okozhat. Az ok nem mindig egyértelmű, mivel a betegek hajlamosak az összefüggést keresni nyilvánvaló károsító tényezőkkel (fülszerkezetek gyulladásos elváltozásai, trauma stb.).
A nyaki gerinc degeneratív-dystrophiás elváltozásai gyakori patológia az idős betegek körében. Nem mondható, hogy a szenilis halláskárosodás kialakulásának közvetlen okai lennének, de az egyik kulcsfontosságú hajlamosító tényezőnek tekintendők. A labirintus vérellátásának zavarai másodlagos jellegűek. A megnyilvánulása egy állandó zaj a fülben - és nem feltétlenül kétoldali. A jogsértések genezise nem csak az életkorral összefüggő átalakulásokhoz, hanem a traumák következményeihez is köthető.
A fül különféle krónikus patológiái provokálhatják a "hangháttér"-et. Ezek a külső, a középső és a belső fül gyulladásos betegségei (középfülgyulladás), az otosclerosis. A presbycusist biológiai öregedési folyamatok okozzák, de a hallószerv krónikus diszfunkcióinak jelenléte hátrányosan befolyásolja a fül szerkezetének állapotát. A betegeknél gyorsabban jelentkeznek azok a változások, amelyek hozzájárulnak a halláskárosodáshoz. A fülzúgás ugyanakkor fontos tünet, amely a vizsgálat és a kezelés megkezdésének szükségességét jelzi.
Terápiás taktika
A kezelési mód megválasztása attól függ, hogy a hangvevő rendszer elemei nem változtak-e vissza visszafordíthatatlanul. Ha ez megtörténik, a konzervatív gyógyszeres terápia hatástalan a fő folyamat befolyásolására, azonban a halláskárosodás progressziójának lassítására és a fülzaj súlyosságának csökkentésére használják.
A presbycusisban szenvedő betegek kezelésére a következőket használják:
- gyógyszerek;
- halláskorrekció hallókészülékkel;
- mechanoterápia, akupunktúra és egyéb nem gyógyszeres módszerek.
Az időskori állandó fülzúgás kötelező kezelést igényel. Az elsődleges betegség befolyásolása szükséges, mivel a zaj közvetlenül nem gyógyítható - ez csak a patológia megnyilvánulása, és nem mindig az egyetlen. Olyan gyógyszereket használnak, amelyek hatással vannak:
- Méregtelenítő.
- Kiszáradás.
- Hiposzenzitizáló.
A csiga vérellátásának és a szöveti anyagcsere folyamatainak javításához gyógyszerekre is szükség van. Általában a Platyphyllin, Drotaverin, Cavinton, Aloe kivonat, B-vitaminok beépíthetők a terápiás rendbe.
A nikotinsav jótékony hatást fejt ki, amely segít csökkenteni a szubjektív zaj megnyilvánulásainak súlyosságát. A gyógyszereket egy kúrára írják fel tabletta vagy injekció formájában. A hallókészülékek használata javítja a külső zaj felismerését.
Ez lehetővé teszi a hallásfunkció pozitív változásainak megfigyelését és a "háttérzaj" jelenségének korrigálását. A pácienst meg kell tanítani a készülék használatának technikájára.
Közvetlenül a kiválasztás után ne használja hosszabb ideig a készüléket.
A páciensnek emlékeznie kell az alkalmazkodási időszak fontosságára.Idős korban a halláskárosodás hosszan tartó növekedése utáni hangos hangokat rendkívül élesen érzékelik, ezért be kell állítani a készülék hangerejét, és az első napokban legfeljebb fél órán keresztül viselni.
A mechanoterápia során hallócsövekből történő kifújást és dobhártya pneumomasszázst végeznek, mely elsősorban a középfül szerkezeteit érinti. Úgy gondolják, hogy ez a technika javítja a véráramlást a belső fülben.
Az akupunktúra különböző fokú halláskárosodás esetén javasolt. A szakértők szerint hatékonyan lehet vele kezelni a szubjektív fülzajt. A bal fülben és a jobb oldalon az állandó zaj a módszer alkalmazása után nem mindig szűnik meg, azonban nem jelenik meg olyan erősen, mint korábban, és kevésbé zavarja a beteget.
