A gennyes középfülgyulladás típusai és kezelése

A gennyes középfülgyulladás egy fertőző fül-orr-gégészeti patológia, amely a középfül minden részét lefedi: a mastoid nyúlványt, a dobüreg nyálkahártyáját és az Eustachianus csövet. A gennyes gyulladást a mikrobiális mikroflóra váltja ki, amelyet főként coccusok képviselnek. A fül üregében zajló kóros folyamatok gyakran összenövések megjelenését okozzák a dobhártyán, ami halláskárosodás kialakulásához vezet.

Okoz

Mi az a gennyes középfülgyulladás? A fülpatológiát a fülüregben lévő hurutos folyamatok jellemzik, amelyekben a középfül minden része érintett. Kialakulásának oka a szervezet ellenálló képességének csökkenése, ami a baktériumflóra behatolásával és aktív szaporodásával jár. Az Eustachianus csövön keresztül a garatban szaprofita mikrobiális szerek behatolnak a középfülbe. De ha az immunrendszer reaktivitása nem csökken, gyulladás nem lép fel.

Azokban az esetekben, amikor a fülosztályokba bekerülő kórokozó mikroflóra erősen virulens, akut gyulladás alakul ki. A fertőzés kórokozói az esetek 80%-ában pneumococcusok, influenza, streptococcusok és Staphylococcus aureus. A baktériumok és vírusok turbogén módon hatolnak be a fülüreg megfelelő részeibe a gyakori fertőzések kialakulása során, amelyek magukban foglalják:

• influenza;
• krónikus rhinitis;
• arcüreggyulladás;
• torokgyulladás;
• tuberkulózis;
• skarlát;
• torokfájás;
• tüdőgyulladás.

A statisztikák szerint a középfülgyulladás az összes fülpatológiának legalább 30% -át teszi ki. A betegség érzékenyebb a 14 év alatti gyermekekre és a legyengült immunitású idősekre.

A gennyes középfülgyulladás fertőző? Annak ellenére, hogy a patológia fertőző, szinte lehetetlen közvetlenül megfertőzni a középfülgyulladással. A fülbetegség olyan szövődmény, amely a test légúti vagy mikrobiális fertőzések által okozott általános károsodásának hátterében fordul elő.

Patogenezis

A hurutos folyamatok mindig az Eustachianus cső nyálkahártyájának károsodásával kezdődnek. Neutrofil szöveti infiltráció lép fel, ami a hallócső súlyos ödémáját eredményezi. Vízelvezető funkciójának megsértése az exudatív folyadék felhalmozódásához vezet a dobüregben. Ezt követően az érintett fülszakaszok nyálkahártyája megvastagodik, a váladék viszkózusabbá válik, ami a nyálkahártya fekélyesedését okozza.

A gennyes középfülgyulladás előrehaladtával a dobüreg folyékony tartalommal és granulátummal telik meg. Emiatt a dobhártya deformációja és kiemelkedése következik be. A gennyes tömegek folyamatos nyomása a membránon annak perforációjához vezet, amelyet otorrhoea követ. A gennyedés megszűnésével a betegség szinte minden tünete alábbhagy, majd a dobhártya integritása helyreáll.

A genny terjedése a fülben a környező szövetek megolvadásához vezethet, ami tele van a dobhártyához való tapadás megjelenésével. Ez rugalmasságának csökkenéséhez és halláskárosodás kialakulásához vezet.

Klinikai megnyilvánulások

A legtöbb esetben a fülpatológiát szakaszos lefolyás jellemzi, ami megkönnyíti a diagnózis folyamatát. Ebben az esetben a betegség helyi és általános megnyilvánulásainak súlyosságát a hurutos folyamatok kialakulásának súlyossága határozza meg. A gennyes középfülgyulladás fő tünetei felnőtteknél a következők:

• lüktető és fájó fájdalom a fülben;
• enyhe halláskárosodás;
• fejfájás és rossz közérzet;
• fültorlódás;
• hallható hallucinációk;
• hipertermia.

Az ENT-betegség során a gennyes-hurutos folyamatok kialakulásának három fő szakasza van:

1. preperforatív - a patológia fő tüneteinek akut megnyilvánulása kíséri: lövő fájdalmak, amelyeket a tragus tapintása súlyosbít, hipertermia és halláskárosodás. Fokozatosan genny halmozódik fel a fülben, aminek következtében a dobhártya kinyúlik;
2. perforált - a dobhártya perforációja, amelyet a hallójáratból történő suppuration követ. A gennyes tömegek fülüregből való evakuálásával összefüggésben a patológia klinikai megnyilvánulásai fokozatosan csökkennek;
3. reparatív - a gennynek a hallójáratból való felszabadulása után a szövetek epithelizációja figyelhető meg, ami a dobhártya integritásának helyreállításához vezet.

Akut középfülgyulladás

A gennyes középfülgyulladás kialakulásának fő oka a patogén mikroflóra szaporodása, amely behatol a hallójáratba az orrgaratból. A kóros folyamatok előrehaladtával a betegség a következő fejlődési szakaszokon megy keresztül:

• hurutos - folyékony (savós) váladék képződése a középfülben, amelyet az Eustachianus cső gyulladása vált ki. A szövetekben végbemenő destruktív folyamatok a fájdalom kisugárzásához vezetnek a fogakban, a fej hátsó részében, a szemekben stb. A gennyes középfülgyulladás ezen fejlődési szakasza két naptól két hétig tart;
• gennyes - a dobhártya perforációja további gennyedéssel. Ahogy a gennyes tömegek kiürülnek, a fájdalmak tompulnak, és 3-4 nap múlva teljesen eltűnnek;
• regresszió - a gennyes és hurutos folyamatok gyengülése, a dobhártya regenerációjával együtt.

A középfül gennyes középfülgyulladásának kialakulása növeli a halláskárosodás vagy a süketség kockázatát. A dobhártya nagy perforációit nem kötőszövet húzza meg, hanem nyálkahártya zárja le. A sók idővel lerakódnak a szövet sorvadt területére, ami annak rugalmasságának csökkenéséhez vezet. Gyakran a hallócsontokon is megjelennek a rostos rostok összenövései, ami mobilitásuk korlátozásához vezet.

A gennyes folyamatok kialakulásával a fülben szakember segítségét kell kérnie. Az ENT orvos időben történő segítsége megakadályozza a középfül fő részeinek nyálkahártyájának degeneratív elváltozásait.

Krónikus középfülgyulladás

A krónikus középfülgyulladás a fül patológiája, amelyet a fülüregben a hurutos folyamatok visszatérő lefolyása kísér. A dobhártya tartós perforációja súlyos halláskárosodást és autofónia kialakulását okozhatja. Egyes esetekben a halláskárosodás körülbelül 50-60%, ami tele van a teljes süketség kialakulásával.

A lomha gennyes középfülgyulladás felnőtteknél fertőző nátha, pharyngitis, arcüreggyulladás vagy más típusú fülpatológiák nem megfelelő kezelése következménye. A betegség kialakulásából adódó esetleges intrakraniális szövődmények nemcsak az egészségre, hanem az emberi életre is nagy veszélyt jelentenek.

A bakteriális tenyésztés eredményei szerint a krónikus gyulladás fő provokátorai a következő típusú aerob és anaerob baktériumok:

• pseudomonas;
• peptococcusok;
• laktobacillusok;
• fuzobaktériumok;
• pneumococcusok;
• staphylococcusok.

A perforált lyuk lokalizációjától függően a krónikus betegségeket hagyományosan két típusra osztják:

1. A mesotympanitis a patológia viszonylag enyhe formája, amelyet a fülüregben lévő nyálkahártyák gennyes elváltozásai jellemeznek. A membrán perforációja a közepén található, ami hozzájárul a genny normális kiáramlásához a fülből;
2. Az epitympanitis a patológia súlyos formája, amelyet a mastoid csontszövet bevonása kísér a hurutos folyamatokban. A membrán felső részein perforált lyukak találhatók, ezen felül lefedhetik a központi részét. A patológia ezen formája nagyon súlyos szövődmények kialakulásával jár, amelyek közé tartozik a szepszis, az agyhártyagyulladás, az osteitis, a hydrocephalus.

Fontos! Azokban az esetekben, amikor a fülek gennyesedni kezdenek, nem lehet önkezelést igénybe venni. Különösen a száraz hő használata okozhat gennyes tömegek terjedését az agyhártya mélyén.

Kétoldali középfülgyulladás

A kétoldali gennyes középfülgyulladás egyfajta fül-orr-gégészeti betegség, amelyet a középfül lágyrészeinek gyulladása és a sérülések gyors terjedése a szomszédos szövetekre jellemez. Az esetek túlnyomó többségében a betegeknél kétoldali gyulladást diagnosztizálnak, amely nem megfelelő terápia mellett gennyes tömegek kialakulásához vezet a fülüregben.

A kétoldali gennyes középfülgyulladás kialakulásában a kulcsszerep az Eustachianus cső nyálkahártyájának szerkezeti sajátosságaihoz tartozik. Meglehetősen laza és vékony, ezért a kórokozók behatolásakor gyorsan megduzzad, többszörösére nő. Ennek eredményeként megsértik a cső vízelvezető funkcióját, ami a folyékony váladék felhalmozódásához vezet a középfülben.

A felnőttek fülében nagy mennyiségű genny felhalmozódása miatt a fül membránja nyúlni kezd, ami kellemetlen érzést okoz. A gyulladás és a szövetek trofikus változásainak megállítására antibiotikum-terápiát alkalmaznak. Elpusztítják a patogén aerob és anaerob baktériumokat, ami megakadályozza a gennyes tömegek felhalmozódását a középfülben.

Terápia

A patológiát ambulánsan kezelik azokban az esetekben, amikor nincs súlyos szövődmény, amelyet a felnőtt fülében kialakuló gennyképződés okoz. A gyulladásos folyamatok, a fájdalom szindróma és a szöveti ödéma megszüntetésére a következő konzervatív kezelési módszereket alkalmazzák:

• antibiotikumok ("Levomycetin", "Azithromycin") - megölik a patogén mikrobákat, amelyek hurutos és gennyes folyamatokat okoztak a fülben;
• érszűkítő cseppek (Galazolin, Sanorin) - csökkentik a szöveti ödémát, ami segít helyreállítani az Eustachianus cső vízelvezető és szellőző funkcióját;
• fájdalomcsillapítók ("Diclofenac", "Paracetamol") - enyhíti a lüktető és fájdalmas fájdalmakat, amelyeket a dobhártya feszültsége és a középfül nyálkahártyájának gyulladása okoz.

Ha a fül gennyes, az antibiotikum-kezelést nem szabad megszakítani. A kezelés minimális időtartama 7-10 nap.

Az antibiotikumok áttekintése

Az ENT-betegség szisztémás kezelése antibakteriális gyógyszerek alkalmazását jelenti. Képesek elpusztítani a gyulladást kiváltó kórokozó baktériumokat, ami a fülpatológia klinikai megnyilvánulásainak regressziójához vezet. Azokban az esetekben, amikor genny folyik ki a fülből, a következő típusú gyógyszereket kell beépíteni a betegség kezelési rendjébe:

• Az "amoxicillin" egy széles spektrumú antibakteriális gyógyszer, amelynek komponensei a legtöbb aerob baktérium ellen aktívak. Kifejezett antiflogisztikus és gombaellenes hatása van;
• A "Spiramicin" bakteriosztatikus hatású gyógyszer. Az allergiás fő tünetek megszüntetésére szolgál, amelyeket az érintett szövetek reakciója vált ki a patogén mikroflóra metabolitjainak hatására;
• A "cefazolin" egy baktericid gyógyszer, amelynek összetevői aktívak a gram-pozitív baktériumok ellen. Elpusztítja a penicillináz termelésére képes mikroorganizmusokat, amely hatékony antibakteriális kezelést biztosít a patológia bármely fejlődési szakaszában;
• A ceftriaxon a cefalosporin sorozat antibiotikuma, amely gátolja a kórokozók sejtfalának szintézisét, ami megakadályozza azok fejlődését. Aktív gombás mikroorganizmusok és anaerob mikrobák ellen.

Fontos! A terápia idő előtti megszakítása a betegség visszaesését idézheti elő, amely tele van az akut középfülgyulladás krónikus formába való átmenetével.

Ezért, ha pozitív terápiás eredményeket ér el a gyógyszerbevitel leállításának célszerűségével kapcsolatban, érdemes konzultálni egy fül-orr-gégész orvossal.